Mikor világosítsuk fel a gyereket?

A szülők körében elgondolkodtató kérdés, hogy mikor és milyen módon érdemes megtenni a szexuális felvilágosítást? Sokan a téma kényes mivolta miatt inkább nem mondanak semmit, vagy ha igen, akkor túl későn. Az iskolára bízzák ezt a feladatot, de hiába - nincs intézményes keret, hogy komolyabban firtassák a testi és szexuális kérdéseket. Talán egyetlen óra áll rendelkezésre a menstruációról külsős tanár, szakember által. Továbbá a nemi szervekről szintén egyetlen biológia óra, az is inkább tudományos, mint gyakorlatias, és ez az az információmennyiség, amiből a gyermekeknek ki kellene okosodniuk.

Pedig fontos lenne, hogy a gyermek biztonságos környezetben, a szüleitől vagy szakemberektől szerezhesse meg a fontos információkat a szexuális témákról, valamint a testi érésről, mindezek lelki vetületével együtt. Ehhez az anyák és apák részéről az kellene, hogy ők maguk is "rendben legyenek" - azaz szégyellősködés helyett tudjanak szabadon beszélgetni a gyermekkel. Amennyiben ez nincs meg, nekik is érdemes elgondolkodniuk azon, hogy felkeressenek egy szakembert - mind a saját gondolataik felszabadítása, mind a gyermek érdekében.

Manapság már kiváló könyvek, előadások érhetőek el a témában, gondoljunk csak Hoppál Bori vagy Kriston Andrea munkásságára, hogy a leghíresebbeket említsük. Ez segíthet a gyermekeknek és a szülőknek egyaránt.

No de akkor íme a legfontosabb kérdés, mikor és hogyan tegyük meg a szexuális felvilágosítást? A legjobb, ha mindig a gyermek életkorához, nyelvezetéhez és érdeklődéséhez mérten, de őszintén beszélgetünk vele, a kérdéseit pedig sosem utasítjuk el olyan ürüggyel, hogy "majd ha nagyobb leszel, megtudod / elmondom". A gyermek nem fog bekopogtatni három év múlva, hogy hahó anyu, apu, akkor most elmondod, amihez pár éve még kicsi voltam? Inkább az jellemző, hogy más információforrás felé fordul, amiben pedig nem biztos, hogy van köszönet...

Kimutatták, hogy Euróában a 7-10 éves gyermekek harmadik leggyakoribb keresőszava a pornó, ezen felül pedig úton-útfélen belebotlanak szexualitást tartalmazó reklámokba, filmekbe. A gyerekek kíváncsiak, és ha tőlünk nem kapnak információt, akkor megszerzik maguknak - igen, például az internetről, vagy társaik körében tárgyalják meg ezeket a kérdéseket, de honnan tudhatjuk, hogy rendelkezik-e bármelyik barát, osztálytárs hiteles és hasznos tájékozottsággal?

Ha viszont úgy nő fel a gyermek a családban, hogy tudja, a szexualitás nem tabu, hanem lehet róla beszélni, kérdezni, érdeklődni, akkor vélhetően élni is fog a lehetőséggel. Ha valamire nem tudjuk a választ, azt se szégyelljük, az őszinteség révén csak hitelesebbek leszünk a számára, és utánajárhatunk együtt, hogy mi a felelet.