Túlzott kötődés szülő és gyermek között
- Dátum: 2017.05.22., 13:57
- család, családi dinamika, gyereknevelés, gyermek, házasság, kötődés, parentifikáció, párkapcsolat, szerepek, szociológia, szülő
Vegyes a megítélése annak, hogy hol van az a határ, vagy van-e ilyen egyáltalán, hogy a szülő túlzottan szoros szeretetkapcsolatot alakít ki a gyermekével. (Itt most nem azokról az esetekről beszélünk, amikor családon belüli abúzus történik, az egy másik lapra tartozó, sokkal súlyosabb dolog, és természetesen bűncselekménynek számít.) A mai társadalomban természetesnek vesszük, hogy a szülő számára a gyermek az első, és hogy a csemetéinket nagyon kell szeretni. Ez utóbbi természetesen igaz, és a gyermekpszichológia térnyerésével már tájékozottabbak lehetünk. Az viszont téves elképzelés, hogy a "gyermek az első", azt is elmondjuk, miért.
Sok édesanya és édesapa helyezkedik erre a nézőpontra: mindent a gyermek szolgálatába állítanak onnantól kezdve, hogy ő megszületett, beleértve az időbeli, anyagi és egyéb szempontokat. Ezzel pedig a családon belüli egészséges dinamika máris felborul. Szociológusok kutatásai igazolják, hogy a gyermek számára csak látszólag jó, ha őt helyezik első helyre és előtérbe a családban. Látszólag azért, mert sok figyelmet, törődést és szeretetet kap. Gyakorlatilag azonban ez a helyzet súlyosan veszélyezteti a szülők házasságát - a válások legnagyobb része a gyermek 0 - 2 éves kora között történik, és az okok között ez is szerepel. Ha a szülő egyedülálló, még inkább fennáll ez a kockázat. De mindkét esetre igaz, hogy az első helyre emelt gyermek ilyenkor energetikailag a szülő szerepét veszi át, azaz parentifikálódik.

Ő lesz valamelyik szülő lelki társa, szövetségese ahelyett, hogy azt a házastársával, párjával, vagy más felnőtt személlyel élné meg, továbbá más szerephelyzetekben is előléphet szülői pozícióra, például a házon belüli feladatokat tekintve. A jelenség idővel komoly életviteli nehézségeket és pszichikai megterhelést okozhat - mindkét félnek.
A szülő akkor kerül nehéz helyzetbe, amikor a gyermek kirepül, vagy komoly párkapcsolatot alakít ki. A gyermek pedig éppen ezen törekvéseiben találkozhat akadályoztatással, akár nyíltan, akár a színfalak mögött. Könnyen lehet, hogy ezen minta alapján szintén nem egészséges egyensúlyban alakít ki kapcsolatot, hanem édesanyját, édesapját helyezi a fontossági sorrend első helyére, és csak ezután jöhet a párja, férje/felesége, ha pedig már gyermek is születik, akkor ő is a házastárs elé kerül a listán, amelyet természetesen senki sem írásban rögzít.
Sajnos a kapcsolati dinamikát tekintve ez a modell nem működőképes, és nagyon sok esetben vezet váláshoz, valamint megromlott párkapcsolathoz. A szituáció felismerése, felismertetése is nehéz, hiszen a szeretet, odaadás, törődés egészséges mértékét nem egyszerű meghatározni. Pedig minél előbb történik meg a felismerés, annál jobb. Idővel ezek a szerepek annyira berögzülhetnek a szülőben és a gyermekben is, hogy csak komoly lelki károkat okozva lehet őket módosítani.
Statisztikailag valóban gyakoribb az anya és a fia, valamint az apa és a lánya között, de azonos nemű szülő-gyermek kapcsolatokban is sokszor előfordul, tehát például anya és lánya között is fennállhat.
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.