Menü

Milyen út vezet a tiszta gondolkodáshoz?

Miért törekszünk mindannyian a tisztaságra? Mit keresünk valójában? Önmagunkat keressük, a tisztaság állapotát, amely mentes az egocentrikus gondolatoktól és vágyaktól.

A természetes, eredeti állapotunk ténylegesen tiszta. Ez a tisztaság az, akik igazából vagyunk, ebből pedig az következik, hogy sosem válunk tisztátalanná. Csupán elveszítjük a képességet, amellyel felismerjük valódi énünk tisztaságát. Ez azért történik, mert a vágyak beépülnek az életünkbe, és szerves részét képezik annak. A valósághoz újra hozzáférhetünk, ha énközpontú vágyainkat kimerítjük. A vágyak birtoklása teszi az életünket zavarossá. Ha a vágyakat kiiktatjuk, meg tudjuk tisztítani a személyiségünket, és ismét hozzáférünk a tiszta önmagunkhoz.

A végső tisztaság az ego és az egocentrikus vágyak eliminálását jelenti. A szentek sem éterikus eredetűek, akik csak úgy lepottyantak az égből. Ők is csak emberek, mint te vagy én, akik viszont sikeresen semmisítették meg a vágyakozást. Tulajdonképpen minden ember isteni eredetű, csak világi vágyakkal telített élete fedi el ezt a tulajdonságát.

Ebből következik, hogy a tisztaság nem valami, amit saját magunkon kívül kell keresnünk. Ebben a pillanatban is a tiszta önmagunk vagyunk, és ezt sosem veszítjük el. Nincs olyan állapot, hogy elveszíted azt, aki vagy. Te mindig te vagy. Az igazi természetünk maximum a vágyak burjánzása miatt kerülhet a háttérbe.

Akár egy bronztálhoz is hasonlíthatnánk. Amikor a bronztál oxidálódik, foltos, fakó és sötét. Ha megtartják természetes állapotában, világos és csillogó marad. Ha bevonják, az csak a legkülső réteget fedi el. Polírozással viszont eltüntethető a tisztátalanság állapota, és a tál visszanyeri eredeti csillogását. A különbség az erkölcsös és az erkölcstelen ember között a tiszta, isteni én és a zavart, egoista személyiség között csupán annyi, mint a bronztál esetében. A bronztál veleszületett természete, hogy csillogjon. Ezt a képességet sosem veszíti el.

Ehhez hasonlóan a Vedanta is technikákat biztosít, amelyek segítségével eltörölhetjük azokat a vágyainkat, amelyek elfátyolozzák valódi emberi létünk veleszületett tisztaságát. A Vedanta három jógatípust ajánl. A Karma jógát (a cselekvés útja), a Bhakti jógát (az odaadás útja) és a Gnana jógát (a tudás újta).

Maga a jóga szó a szanszkrit gyökér, azaz „yuj” szóból ered, amelynek a jelentése „csatlakozni, kapcsolódni”. Kapcsolódj igazi önvalódhoz! Ez a három elv a testet, az elmét és az értelmet használja a vágyakozás csökkentésére. Amikor az ember ezt a három utat megfelelően alkalmazza és követi, képes lehet elérni a végső tisztaságot. A vágyak, az egocentrikus gondolatok eltűnnek, a koncentrációs képesség viszont fokozódik. Koncentrálással pedig képesek lehetünk elmélkedni, és elérni az önmegvalósítást. A meditáció az utazás utolsó pontja. Egészen addig nem leszünk képesek elérni ezt a pontot, míg az összes e világi vágyunkat meg nem szüntetjük. Amikor már ezek nincsenek, bontakozhat ki valódi önvalónk.

Forrás: vedantala.org

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.