A gyerekek problémamegoldó készségeinek fejlesztése

Hogyan segíthetek a gyermekemnek abban, hogy jó döntéseket hozzon?
Úgy tűnik, hogy a gyermekünk ebben a pillanatban is küzd, hogy jól válasszon? Gondot okoz neki, hogy megálljon és gondolkodjon, mielőtt cselekszik? Itt az ideje, hogy kitaláljuk közösen, hogyan fejlesszük a problémamegoldó készségüket, például a közlekedési lámpa használatának segítségével!

Piros lámpa: Állj!

A gyerekeknek muszáj megállniuk, hogy elgondolkodjanak, mielőtt cselekedni kezdenek, ami sokszor bonyolult feladat elé állíthatja őket. A szülők ebben úgy segíthetnek, hogy jelet adnak a gyermeknek, például kimondják nekik, hogy „Stop!” vagy „Állj!”, és megkérik őket, hogy nézzenek rájuk. Ha a gyermek már képes megállni, meg kell határoznia: „Mi a probléma?” és „Hogy érzem magam?”. A szülők ebben is nyugodtan segíthetik őket.

Sárga lámpa: Gondolkodj!

Itt az idő, hogy agyukban bekapcsolják a gondolkodás funkciót, hogy megkérdezzék maguktól: „Mit tehetek?” és „Mi történhet?”. Fontos, hogy együtt ötleteljünk a lehetséges forgatókönyvekről. Sorakoztassunk fel számos lehetőséget, és soroljuk fel minden opció lehetséges nyereségeit és következményeit.

Zöld lámpa: Mehetsz! Csináld!

Ennek a lépésnek az első része, hogy eldöntsük, mit fogunk választani, és utána a tervet cselekedetté kell alakítani.

Értékelés

Utolsó lépésként a szülőknek a gyermekük segítségére kell lenniük, hogy közösen értékeljék a döntést, amit hoztak, és eldöntsék, vajon jó volt-e vagy rossz, esetleg másképp döntenének-e a jövőben.

Nézzünk meg egy példát a gyermek szemszögéből és a potenciális választási lehetőségekkel!

1. Probléma: A gyermek rosszul érzi magát, mert az iskolában megfélemlítették.
2. Az előttünk álló lehetőségek itt olvashatóak:
3. Kiabáljunk (most mi vagyunk a gyermek) a zsarnokoskodó gyerekkel, vagy lökjük fel, üssük meg. Mit gondolhat a megfélemlített gyermek? „Ha hagyom, hogy fizikálisan megtapasztalja, hogy velem nem kötözködhet, talán abbahagyja. Bántom őt, így bajba kerülök az iskolában, pedig nem is én voltam az, aki kezdte.”
4. Sétáljunk el és szóljunk a tanítónak. Mit gondolhat a gyermek? „A tanító talán segíthet nekem, véget vethet a helyzetnek, a másik gyerek viszont bajba keveredik az iskolában. Lehet, hogy kinevetnek azért, mert szóltam a tanítónak.”
5. Ne reagáljunk a gyermekre, sétáljunk el, és játsszunk más barátokkal. Mik lehetnek a következmények? „Boldog vagyok a barátaimmal, elfeledkezem a zsarnokoskodásról, amikor úgy mutatkozom, mint akit nem érdekel az egész, találok valami mást, amit csinálhatok.”
6. „A harmadik opciót fogom választani, mert annak nincsenek negatív következményei.” A megoldás, ha a gyermek nem reagál a zsarnokoskodásra, elsétál és másokkal játszik.
7. „A harmadik opciót választani a legjobb megoldásnak bizonyult, mert a zsarnokoskodás, a megfélemlítés véget ért. Ha folytatódott volna, a második lehetőséget választottam volna, és akkor a tanító közbe tudott volna lépni, és meg tudta volna állítani a helyzetet.”

A problémamegoldó képesség fejlesztésével felhatalmazzuk a gyerekeket, hogy jó, informált és racionális döntéseket hozzanak. Felelősségteljesebbnek fogják érezni magukat, és nagyobb valószínűséggel fogják használni a rendelkezésükre álló, saját készségparkot.

Ha tehát szeretnénk fejleszteni gyermekünk problémamegoldó készségét, miért nem adunk ennek a stratégiának egy esélyt?

Ami pedig még jobb, hogy ez a technika iskolai körülményei között is alkalmazható egy olyan tanár segítségével, aki végigvezeti a nebulókat a problémamegoldás folyamatán.

Forrás: http://psychprofessionals.com.au/blog/