Egyensúly a párkapcsolatokban

A szerelem során a pozitív érzelmek áradatát véljük felfedezni magunkon, beleértve az eufóriát és a megnövekedett motivációt is. Ezeket az áldott érzelmeket gyakran hibáztatják azért, hogy megvakítanak minket, így nem látjuk az igazságot az életünkbe újonnan belépő elbűvölő emberrel kapcsolatban.

Ez az új ember felkelti a figyelmünket, energikusnak érezzük magunkat a jelenlétében, fellelkesülünk tőle, koncentrálunk rá. A legtöbben a kezdeti fázisban apait-anyait beleadunk egy új kapcsolatba. Sajnos azonban a sóvárgó, romantikus szerelem időkorláttal rendelkezik. Egy bizonyos időtartam után az energiaszintünk visszatér a normális szintre, és szívünk ámulatba ejtő részének képviselője kioson a hátsó ajtón.

Miért történik ez?

A valódi hajtóerőnk az, hogy igazi önmagunk legyünk, és ezt a bizonyos képviselőnket házon kívül hagyjuk. Ez jó hír, hiszen így arra koncentrálhatunk, hogy fenntartsunk azt, akik valójában vagyunk, és így partnerünkkel is szoros, erős kapcsolatot alakíthassunk ki. Ezt elérni viszont nehezebb lehet, mint elsőre gondolnánk. Megtalálni az egyensúlyt a párkapcsolatunkban sokaknak problémát, illetve újra és újra felmerülő konfliktushelyzeteket okoz.

A kapcsolatokban felmerülő nehézségek rendszerint másban is hiányt szenvednek, és nemcsak a szegényes kommunikáció okozza a gondokat. Nagyon sok tartós kapcsolatban élő ember egy idő után elér egy pontot, amit nevezhetünk érzelmi döntésképtelenségnek is. Ebben az állapotban a partnerek rendszerint egymás torkának esnek, minden miatt vitatkoznak, s úgy érzik, nincs kiút.

Amikor egy páron eluralkodnak a gondok és teret nyer a feszültség, gyakran egymást hibáztatják. Amíg a partnerünkre koncentrálunk, és arra várunk, hogy megváltozzon, alkalmazkodjon az igényeinkhez, jobban bánjon velünk, teljesen elszalasztjuk a lehetőséget, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan nézzünk szembe saját magunkkal.

A tartós, hosszú párkapcsolatokban sokat taníthatunk magunknak önmagunkról, és ennek az lesz a végeredménye, hogy a partnerünkről is sokkal többet tudunk meg. Talán még annál is többet, mint amit ő szeretne megmutatni magából.

Egy párkapcsolatban könnyű elveszíteni magunkat. Időnként feláldozzuk a saját szükségleteinket annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk a párunk vagy családunk igényeihez. Így gyakorlatilag egybeolvadhatunk a partnerünkkel, és elhanyagolhatjuk a saját álmainkat, értékeinket, céljainkat. Mások esetleg úgy érezhetik, annyira meg kell védeniük önmagukat párjuktól, hogy túl nagy távolságot tartanak, és elszigetelik magukat partnerüktől.

Hogyan találjuk meg az egyensúlyt önmagunkkal, miközben érzelmileg kapcsolódunk párunkhoz?

Ez az a pont, ahol a párterápia hasznosnak bizonyulhat. Ha éppen egy párkapcsolat részesei vagyunk, nehéz elkülöníteni a különböző viselkedésmintákat, ilyenkor lehet nagy segítségünkre a párterápia. Meghatározhatjuk az aggódás és a feszültség szintjét, és azt is, a család egyes tagjai hogyan reagálnak az élet változásaira.

Az élet számos kihívást rejteget a párok számára életük során. Szinte elvárás, hogy az utunkon teljesítsünk szülőként, megbirkózzunk az egészségügyi problémákkal, a gyásszal, a vesztességgel, a siker és az akadályok széles skálájával. Sok pár elviselhetetlennek találja, amikor a döntésképtelenség megjelenik, és ilyenkor úgy döntenek, véget vetnek a kapcsolatnak. A párterápia azonban segíthet, hiszen képes megmutatni a kilátástalan helyzetből kifelé vezető utat, és rávilágít arra, hogy a megoldás nemcsak megerősíti a párkapcsolatot, de az önfejlesztés egyéni szintjét is növeli.

Forrás: http://psychprofessionals.com.au/