Menü

A visszajelzések szerepe a mindennapokban

Visszajelzést adni és kapni – a mentális egészségnek ez egy nagyon alulértékelt területe, pedig fontos szereppel bír. A munkában, otthon és a különféle emberi kapcsolatainkban gyakran nem vagyunk elégedettek, ha nem kapjuk meg ezeket a visszacsatolásokat, vagy nem olyan módon, ahogyan szükségünk lenne rá. Figyeljünk rá, hogy amikor valakinek mi magunk jelzünk vissza, az konstruktív legyen, hiszen ez a kulcs a hatékony kommunikációhoz!

Az emberek különböző módokon reagálnak a visszacsatolásokra. A reakciók számos tényezőtől függnek, például hangulattól, múltbéli élményektől, neveltetéstől, biológiától. Magunkkal és másokkal kapcsolatos hiedelmeink, felfogásunk, érzékelésünk hosszú idő alatt alakult olyanná, amilyen most, befolyásolták a fent felsorolt faktorok, és ez befolyásolja azt is, hogyan válaszolunk egy-egy kapott visszacsatolásra.

Természetes emberi reakció az, hogy védekező állásba helyezzük magunkat, ha negatív visszajelzést kapunk. Néha ez a védekezés azonban hátráltathat minket. Nem adjuk meg magunknak a lehetőséget a fejlődésre és a tanulásra, ha folyamatosan semmibe vesszük a visszacsatolásokat. Továbbá ha egy szituációt állandóan védekező módban közelítünk meg, vajon hogyan fogunk reagálni? Természetesen úgy, ahogy a helyzet felé fordultunk. Ez gyakran a probléma felhalmozódásához és nem építő jellegű megoldásához vezethet.

A visszacsatolások helyzettől függően különböző típusúak lehetnek. Egy munkahelyen például fontos lenne, hogy a visszacsatolásokat professzionális, nem személyeskedő módon adjuk és fogadjuk. A szoros kapcsolatokban pedig fontos a személyes megközelítés. Más kontextusokban átléphetünk bizonyos határokat, hiszen fontos, hogy nyitottak és magabiztosak legyünk. Ha valaki iránt erős érzelmeket táplálunk, nehéz lehet elkülöníteni a visszacsatolást az érzelmektől.

A következőkben néhány tippet olvashattok, hogyan lehet hatékonyabb visszajelzést közvetíteni mások felé, és azokat mi magunk hogyan fogadjuk:

Visszajelzést kapni:

- Legyünk nyitottak és magabiztosak, amennyire tudunk, de a visszacsatolást ne vegyük túl személyesnek.
- Legyünk tisztában a saját felfogásunkkal, érzékelésünkkel, gondolkodásmódunkkal, amelyek befolyásolhatják azt, hogyan értékeljük a kapott visszacsatolást.
- A negatív visszacsatolásra ne válaszoljunk az első szúrt seb alapján.
- Legyünk csendesek, és gondosan figyeljünk.
- A visszacsatolásokat tanulási lehetőségként fogjuk fel.

Visszajelzést adni:

* Legyünk tudatában saját gondolkodásmódunknak, ami befolyásolhatja, milyen visszacsatolást adunk másoknak.
* Az erősségeket és a fejlesztendő területeket helyezzük előtérbe.
* A visszacsatolás legyen tiszta és magabiztos.
* Hagyjunk időt a másiknak, hogy reagáljon.
* A másik ember viselkedése szerint közelítsük meg a helyzetet, inkább, minthogy feltételezéseket gyártsunk a személyiségéről, vagy arról, miért éppen úgy viselkedett.
* Legyünk érzékenyek, és jó szándékkal jelezzünk vissza.

Forrás: http://psychprofessionals.com.au/

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.