A mozgás hétköznapi hősei
- Dátum: 2017.07.10., 09:24
- anya, apa, baba, csecsemő, édesanya, édesapa, edzés, edzőterem, fitt, házassági válság, idős, kisbaba, konditerem, lábsérülés, mozgás, összefogás, sérülés, sport, személyi edző, szülés utáni depresszió, újszülött
Edzésnaplóm legújabb részében két hétköznapi hősről lesz szó, akik akkor is eljönnek kondizni, amikor mások igazoltan otthon maradnak. Újszülött kisbaba? Lábsérülés? Időskor? Semmi sem akadályozza elhivatottságukat!
Már éppen kezdtem magam hősnek érezni, amiért hetek óta járok a kondiba (majdnem rekord :)), amikor arra értem be a terembe, hogy az edzőm egy apró kisbabát ringat. Hosszú babahaj, édes kisruhák, a bébi pedig teljesen nyugodt, ahogy a popóját rázzák. Mellettük egy nő végzi a guggolásokat – a baba anyukája. Igen, ezé a kis apróságé.
A hölgy nem akart sokáig távol maradni a sportolástól a szülés után, és úgy érezte, jót tenne neki, ha óvatosan is, de újra elkezdene mozogni, szakember segítségével. Az edző hölgy pedig vállalta, hogy a gyakorlatok megmutatása és kísérése mellett szívesen foglalkozik a babával, amikor az nem a hordozóban alszik. Talán a picilány meghallhatta ezt a mondatot, mert amíg a hordozóban nyűglődött néha, addig az edző kezében boldogan lubickolva nem volt egy hangja sem. Igaz, máskor pedig durmol a kis helyén, s nem zavarja, hogy mekkora fennforgás zajlik mellette.
A nő elmondta, hogy jól érzi magát tőle, hogy kimozdulhatott, és a baba is láthatóan kellemesen érzi magát. Azonnal beindult a fantáziám, és mondtam az edzőmnek, hogy ha eszerint hirdetné magát, hogy még gyermekfelvigyázást is vállal a személyi edzés mellé, akkor lehet, hogy sorban állnának nála az anyukák…
Tudom, nem mindenkinek van lehetősége személyi edzőt fizetni. Nem mindenki van olyan testi vagy lelki állapotban, hogy a szülés után hamar mozogni tudjon. De bizonyos, hogy sokan vannak, akik megtehetnék, de nem teszik. Nem ítélem el őket, mert az életem nagy részében én gyermek nélkül sem mozogtam. Viszont nagyon tisztelem azokat, akik hadba állítják az erejüket, és elkezdenek mozogni a baba mellett is. A bébit emelgetve tornáznak otthon, vagy a teremben – nem is a helyszín a lényeg.
Mindez számomra nem arról szól, hogy tökéletesen kell kinézni a szülés után. Szó sincs róla. Nekem fontosabbak a lelki tényezők, és meggyőződésem, hogy nagyon fontos a nők számára a kisgyermekes időszakban, hogy ne csak az anyai minőségüket éljék meg. Hiszem, hogy úgy nagyobb esélyük van megúszni a szülési depressziót, az otthon töltött időszakban rendre kialakuló (vagy erősödő önbizalomhiányt), valamint az ezen időszakban oly gyakori házassági válságokat is könnyebb elkerülni. Továbbá már az elejétől kezdve példát mutat a gyermeknek az egészséges életmódról, a sport fontosságáról és a kitartásról.
Igen, tudom, hogy megnő a gyermek, és elkezd rohangálni, valamint hogy több gyerekkel máris sokkal nehezebb. De az attitűd, a hozzáállás igenis tisztelendő a számomra.
Aztán ott van két férfi a teremben, akikre felfigyeltem. Nem is tudtam nem észrevenni a fiatalabbat, mert arrébb kellett állnom, hogy a srác elférjen mellettem a két hatalmas mankójával. A gyakorlatok közben aztán kilestem őket: a fiatal, erős fiú valamilyen lábsérüléssel küzd, lába sínbe téve, két nagy mankóval közlekedik – és edz kitartóan. Amit tud. Súlyokat emel, és ha kell valami, fél lábbal ugrabugrál. Az idősebb korosztályba tartozó, de fitt édesapja van vele, és segíti a fiát mindenben. Ha kell, súlyokat hoz neki, ha kell, kíséri – és közben ő is mozog. Nem csak mint kísérő, hanem leül, és nyomja a súlyokat. Odapillantásomkor éppen 10-10 kilót emelt. Talán mondanom sem kell, hogy kezdőként én ennek a töredékét bírom el, mint ez az idősebb úriember...
A korosztályából egyébként nem ő az egyetlen. Van itt olyan nyugdíjas úr, akinek a kisportolt testalkatát a legtöbb tizen-huszonéves is elirigyelné. Rendszeresen találkozom vele, s látszik, hogy mindenkit ismer a teremben. Ő is ülhetne otthon a tévé előtt, miközben várja a nyugdíjt és panaszkodik az egyre szaporodó betegségeiről. De nem teszi... vagy nincs is betegsége - és tévéje. Helyette inkább tesz valamit önmagáért, és nem a világot hibáztatja.
Így sokszorosan is minden tiszteletem az övéké. A fiúé, aki sérülten sem adja fel, és a gyógyulás ideje alatt is mozog, amit csak tud. Az apukájáé, hogy elkíséri és segíti a fiát, valamint hogy ő is fitten tartja saját magát. S kettejüké, hogy összetartanak és szeretik, segítik egymást. Olyan szívmelengető látni őket, hogy hirtelen el is felejtem, milyen nehéznek tűntek még az előbb a gyakorlataim.
Miben más a göndörhaj-fodrászat, mint a hagyományos?

A göndör hajra szabott fodrászati stílusok és technikák különösen fontosak, mivel a göndör haj másfajta kezelést igényel, mint az egyenes haj.
A babzsákfotelek előnyei és hátrányai

A babzsákfotelek az utóbbi években népszerű bútordarabokká váltak, nemcsak a kigyermekek, hanem a kamaszok, sőt a felnőttek, családok körében is. Ezek a kényelmes, puha ülések ideálisak pihenéshez, filmnézéshez egyaránt.
Honnan tudom, hogy társfüggő vagyok?

A társfüggőség nem sokban tér el az alkoholizmustól, a szerencsejáték-függőségtől vagy bármilyen függőségtől. Egy mentális probléma, csak ebben az esetben nem egy tárgytól, egy szokástól, hanem egy másik személytől függünk.
Mantrák, hogy kevesebbet szorongj

Valószínűleg minden ember életében vannak olyan helyzetek, amikor eluralkodik rajtuk az idegeskedés és ezt nehéz kezelni. Ebben segíthet pár mantra, ami gondolati úton erősíthet.
A munkahelyi elégedettség örökös kérdése

Quiet quitting, ghosting, the Great Resignation – mind-mind olyan kifejezések, amik az elmúlt években születtek az állandó hajtás miatti kiégés és az érzelmi kimerültség hatására. A felsoroltak közül hiányzik egy új szó, a happy washing. Ezt a kifejezést azokra a munkahelyekre használják, amik csak úgy tesznek, mintha érdekelné őket a dolgozók jólléte, miközben a légkör toxikus és fojtogató. Azonban mit is jelent ez a valóságban?