Nevelj jó testvéreket!
Egyszer egy füstös kis kocsmában töltöttem az időt egy barátommal, ahol mindenféle arcok ültek. Nem az a nagy társaságokkal teli romkocsma volt, inkább egy meghitt kis csehó, fatüzelésű bádogkályhával, jól eldugva-elrejtve Budapest belvárosában. Az egyik szomszédos asztalnál két szemüveges, kopasz férfi beszélgetett meghitten. Nagyon hasonlítottak egymásra, ugyanabban a szép férfi archetípusban. Testvérek lehettek. Bár ez sem és más sem derült ki, látszott rajtuk a mély szeretet.
Vajon min múlik a jó testvéri kapcsolat? Valószínűleg nagyrészt nevelés kérdése lehet. Most, hogy a testvérem (és a menyasszonya) Svédországba költözött dolgozni, nagyon hiányzik. S ez elgondolkodtatott: minek köszönhetjük ezt az összhangot?
Hiszen igaz, hogy mi nagyon jó testvérek vagyunk, de ahogy körülnézek, látom, hogy nem ez az általános. Korábban nem értettem, hogy miért lehet, hogyan lehet az, hogy gyerekek egy családban, sőt, egyazon szerető családban nőnek fel, s mégsem alakul ki szoros kapcsolat közöttük. Vannak, akik kerülik is egymást, vagy testvérharcban állnak. Most úgy gondolom, hogy a szülői nevelésnek hatalmas szerepe lehet a jó testvériség kialakításában.
Gyerekkorunkban a szüleink sokszor tudatosították bennünk azt, hogy mi testvérek vagyunk. Ez a lehető legszorosabb kapcsolat két ember között - mondták -, ezért mi akkor is számíthatunk egymásra, ha más nem lesz. A testvériségnek a gyerekek számára - emlékeim szerint - számos árnyoldala is van, leginkább a tárgyak és emberek egymás között történő megosztása. Ráadásul nem testvéries, hanem igazságos megosztása. A megosztós rész nevelése és gyakorlása úgy gondolom, többé-kevésbé minden családban részt képez. Beszélgettem olyanokkal, akik számára ennyit jelentett a testvériség a gyerekkorra visszaemlékezve, azóta pedig nincs különösebben szoros kapcsolat köztük.
Azt sem tartom kizártnak, hogy sok testvéri kapcsolat emiatt az állandó osztozkodás miatt vagy egy esetlegesen bekövetkező igazságtalan osztás miatt nem fejlődik ki. Mert az egyénnek ez önmagában negatív, hiszen lemondással jár (gyerekként lemondani valamiről...!), és nincs cserébe semmi pozitív, amit az igazságosságért és jó testvériességért cserébe a szülőktől megkaphatna - minden testvér egyformán. Ebből tehát úgy gondolom, hogy ha a szülő(k) odafigyelnek arra, hogy jutalmazzák a testvéreket "csak" azért, mert jó testvérek módjára viselkednek egymással (lemondanak, önfeláldozást tanúsítanak), és a jutalmazást érthetően meg is indokolják a gyerekeknek, az a gyerekek szeretetteljes testvéri kapcsolatának záloga lehet.
Boldog vagyok, hogy én ezt megkaphattam, és ilyen nagyszerű kapcsolatom van a testvéreimmel!
Nem kell vagyonokat költeni: így lesz a gyerekszobából tökéletes tanulósarok
Az iskolakezdés közeledtével nemcsak a tanszerek és az új ruhák beszerzésére érdemes gondolni. A gyerekszobának is új szerepet kell betöltenie: a játék, a pihenés és az alvás mellett helyet kell adnia a tanulásnak, a könyveknek, a füzeteknek és sok esetben a számítógépnek is. Jó hír, hogy ehhez nem szükséges teljes szobafelújítás. Néhány praktikus, pénztárcabarát változtatással kényelmes és jól használható tanulósarok alakítható ki.
Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik
Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.
Ezért betegszik meg több gyermek az óvoda- és iskolakezdés után
Az ősz beköszöntével szinte minden családban ismerőssé válik a köhögés, az orrfolyás vagy éppen a torokfájás. Az óvoda- és iskolakezdést követő hetekben ugyanis látványosan megszaporodhatnak a légúti fertőzések a gyermekek körében.
A logopédia fontossága – Nem csak a szép beszéd miatt számít
A kommunikáció életünk egyik legfontosabb része. Már kisgyermekkorban meghatározza, hogyan tudjuk kifejezni az érzéseinket, a gondolatainkat és a szükségleteinket, később pedig az iskolai és munkahelyi sikerességben, valamint a társas kapcsolatainkban is fontos szerepet kap.
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.