Menü

Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!

A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, több szinten értelmezhető, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.

Fontos kiemelni a helyszínét is az előadásnak: a teátrum új stúdiójában, az Eötvös 10 Kamaratermében avatódtunk be a rendkívül erős történetbe. Az emberközeli, felújított kis terem tökéletes meghitt tér a Hűtlenekhez, ami a remekül használt, kissé minimalista díszlet mellett igazi élményé válik az erre fogékonyaknak. Adott tehát egy visszaemlékező író (Schneider Zoltán), akinek önmarcangoló emlékfoszlányai egy tragikus történetet mutatnak be: egy színésznőnek, Marianne-nek (a zseniális Mészáros Blanka) látszólag tökéletes élete van férjével és kislányával, amit egyszer egy szerelmi félrelépés megváltoztat, a bonyodalmak pedig csak folytatódnak.

Bergman önéletrajzi ihletésű szerelmi háromszögét dinamikusan adják elő a színészek, akik közül kiemelkedik a Davidot, tulajdonképpen az egykori írót/rendezőt eljátszó, Krisztik Csaba, aki felesleges gesztusok nélkül, nagyon lendületes, erős jelenléttel pulzál előttünk. Simán elhisszük neki a szinte alig feltárt motivációi, előélete ellenére is a depresszió, a helykeresés minden nyűgjét és a létének elviselhetetlen könnyűségét. Őt én gimis korunk óta nem láttam fellépni, nagyon kellemes meglepetés volt az érett, komplex játéka, amelynek mély, robbanásszerű, szenvedélyes energiái teljesen hihetőek.

A megcsalt karmester férjet, Marcust, Porogi Ádám alakítja szintén remekül, de neki a szerep picit kisebb kihívásokat tartogat. A minimális elfojtásai azonban abszolút átjönnek. Az kissé meglepett, hogy a pár kislányát egy férfi alakítja (Katona Péter Dániel) hibátlanul és a dobszólói jól keretezik a látottakat.

Ami komoly csavar ebben a párkapcsolati érzelmi utazásban az az, hogy az eljátszott visszaemlékezés középpontjában, nagyon bergmanosan, Marianne áll. A könnyei, a meghasonlása, az elveszettsége, a vágyai. Ez a női koncepció remekül áll a Hűtleneknek, ami nem egy könnyű színházi utazást ígér kiváló színészekkel, kézzel fogható tragikus történetet, amely keserédes, pörgős és ahogy maga a lebonyolítása is, nem ad szünetet. Magával ragad és nem ereszt: a párkapcsolatok pszichéjének mélyére repít minket, egyetemes darab.

fotók: https://radnotiszinhaz.hu/repertoar/hutlenek/

Vér, hit és blues

A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.

Jelszavaink valának: hit és barátság

Andy Weir (Mentőexpedició) író új könyve nem akármilyen morális és sci-fi kérdéseket boncolgatott. A megfilmesítése nagy költségvetéssel nem is volt kérdés. Ezúttal a kihűlés szélén álló Nap miatti apokalipszist csak a karizmatikus biológus (Ryan Gosling - Drive, Kaszkadőr, Barbie) vezette kutatással kerülhetjük el, amelynek része egy űrküldetés is, ahol nem akármilyen kalandok és útitárs vár az asztronautákra. Remek sci-fit, sokszínű zenét és igazi vizuális parádét ígért az életigenlő A Hail Mary-küldetés.

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.