Menü

Parancsolatok „Boldogságterv” mintára

Sokan ismerik Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvét. A könyvet, amelyben egy nő életéről olvashatunk, aki – habár mindene megvan, amit egy ember kívánhat magának – szerető férj, munka, amit odaadással képes csinálni, elegendő pénz, egészséges gyerekek – mégsem érzi magát teljesen boldognak. Aktív kutatásba kezd, vajon mi teheti az embereket boldoggá, majd elmeséli életének egy évét, amikor megpróbál boldogabban élni, többet bolondozni és reggelente énekelni.

Könyvének egyik alappillére önmaga tizenkét parancsolata, amelyet a saját értékrendszerének megfelelően alkotott meg, és amelyekre könyvében gyakran hívja fel a saját figyelmét is bizonyos helyzetekben.

Erre a példára alkottam meg a saját – nem tizenkettő, de sokparancsolatomat, amelyet most megosztok veletek. Hátha más is kedvet kap hozzá, hogy elolvassa ezt a kedves, motiváló könyvet, és megalkossa saját életszabályait.

1. Örülj mások jókedvének, boldogságának!
2. Mások hülyeségei miatt ne büntesd magad!
3. Ne hagyd, hogy a környezeted hangulata befolyásolja, hogyan érzed magad!
4. Viselkedj úgy, ahogy érezni szeretnéd magad!
5. Mutasd ki a szereteted!
6. Ne hasonlítgasd magadat és a kapcsolatodat másokhoz és mások kapcsolatához!
7. Bízz magadban és másokban!
8. Legyen benned határozott nyugodtság!
9. Minden nap dolgozz egy keveset céljaid elérése érdekében!
10. Segíts másokon, és okozz magadnak örömet ezzel!
11. Légy nyitott tekintetű!
12. Mit tennék, ha nem félnék ennyire?
13. Lásd meg a szépet!
14. Küzdd le a gátlásaidat!
15. Tanulj meg egyedül lenni, és saját magadért dolgozni!
16. Figyelj rá, hogy ne szólj bele mások mondataiba!
17. Tekints vissza! Merre mennél, ha a mostani döntésedre az időskori éned egy teraszon lévő karosszékből gondolna vissza?

Ezeket a parancsolatokat mindig a táskámban hordom. Egy cetlire körmöltem fel őket sorban, a könyv olvasása közben. Nem mondom, hogy nagyon könnyű mindegyikhez tudatosan tartani magamat, de igyekszem, és idővel egyre ügyesebb leszek.

Közben pedig reménykedem benne, hogy másokat is tudatos cselekvésre és szeretetre sarkallhatok.

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?