Menü

A külföldi munkakeresés rögös útjai

Külföldre költöztünk. Az erről szóló előző cikkeket olvashatod itt, itt és itt.

„Minden kezdet nehéz.” – Ismerjük ezt az ősi bölcsességet. Persze van, amikor alig várjuk a változást, és van, amikor minden porcikánkkal ellene vagyunk. A mi esetünkben az első verzió volt érvényben, és szerencsénkre (vagy „talpraesettségünkre”) jól vettük, vesszük az akadályokat.

Miután a barátomnak gyorsfuvarral találtunk munkát külföldön, én pedig hazamentem, hogy a nyarat még Magyarországon töltsem egy nyelvtanfolyam társaságában, gyorsabb változások következtek, mint gondoltuk volna.

A nyelvtanfolyam – immár harmadik alkalommal, a harmadik helyszínen – ismét csalódást okozott. Hittem benne, hogy csak egy jobb tanárt kaphatok (így is lett!), az általam választott szinthez képest azonban nagyon felkészületlen volt a csoport. Nem éreztem annyira jól magamat, mint szerettem volna. Nem kaptam pluszt, amit addig még ne tudtam volna. De ne szaladjunk ennyire előre!

A teljes tanfolyamdíj befizetését addig halogattam, amíg csak tehettem, ugyanis a barátom folyamatosan húzogatta előttem a mézesmadzagot, hogy lehet, hogy én is kapok valami munkát ott, ahová ő került. Remek csapat, a munkaidő gyorsan telik. Az első tanfolyami nap reggelén viszont már kötelező volt a teljes tanfolyami díjat befizetni. Meg is tettem. Akkor ez hatalmas összegnek tűnt. A tanfolyamról ugye – mint fent is említettem – hamar kiderült, hogy nem köti le túl sok energiámat, de igyekeztem a jó oldalát nézni: ismétlés, szabad délutánok, pihenőidő és így tovább. Mégis, nem a fejlődésemet szolgálta.

Az első nap délutánján épphogy hazaértem, amikor megcsörrent a telefonom: „Édesem, van itt Neked munka, a jövő hétfőn kezdhetsz!”

Először elfogott a pánik: „Most kezdtem el a tanfolyamot! Mennyi pénz! Nem kellene mégis végigjárnom?” A döntés viszont már akkor megszületett. Igazából nem volt min gondolkodnom. Végigjártam az első hetet a nyelviskolában, és megbizonyosodtam róla, hogy a jó döntést hozom meg. A tanfolyami napok alatt nem sokat haladtunk – kissé sajnálom, hogy ilyen negatívak a nyelviskolai tapasztalataim, mert ezzel szemben számos pozitív élményt is hallottam már! Tehát senki ne tántorodjon el tőle! Úgyhogy egy gyors hétvégi kapkodás után a barátommal, aki azon a hétvégén éppen hazalátogatott, közösen útnak indultunk.

Az odaút sem ment olyan simán, és elég költséges is volt, mivel lerobbantunk, így trélerrel kellett visszamennünk, és nem jelentem meg az első munkanapomon. De ez már egy másik, kalandos történet…

Amikor megjegyeztem egy barátnőmnek, hogy: „Nézd, mennyi pénzt elköltöttem, és még mindig nem történt semmi változás!”, akkor csak ennyi volt a válasza: „Fogd ezt fel úgy, hogy ezt a pénzt be kellett fizetned ezért a munkáért. Ez volt az ára.” Igaza van!

Fejezzük be a kézilabda bajnokságokat (is) !

Most a profi sport irányába kacsingatok egy kicsit. Azért is elnézést kell kérnem, mert kiemeltem egy sportágat a többi közül. Pedig korona vírus idején tulajdonképpen egyik sportág sem különb a másiknál Csak azért teszem ezt mégis, mert a kézilabda egy kicsit a szívem csücske, és az egész országban népszerű. Szóval ideje lenne a bajnokságokkal leadni. Hogy miért? Mert egyszerűen nem lehet úgy edzeni és csúcsformában jönni, hogy ezt a szezont normálisan be lehessen fejezni.

Okozhat-e egy hazai sportesemény “létszámbummot” az adott sportágnak?

A kérdés jelenleg Magyarországon eléggé túlpolitizált, de mi próbáljuk ettől távol tartani magunkat. Ha a címben megfogalmazott kérdésre röviden akarnék válaszolni, akkor egyértelműen azt kell mondanom, hogy nem. Azonban nem is ilyen egyszerű a válasz erre a kérdésre, mert például hogyha akad egy kiugró eredmény ezen a világversenyen, akkor az bizony fiatal tömegeket vonzhat egy népszerű sportág irányába.

Pár perc és rend

Sokszor előfordul, hogy a hétköznapi rohanásban eluralkodik otthon a káosz, zsúfoltság, koszos edények, az előszoba tele pakolva, a székeken ruhák ledobálva, az ágy bevetetlen. Sokszor nincs időnk kitakarítani hétköznap, pedig mindössze pár perccel nagyobb rendet tarthatnánk, mint gondolnánk.

„Ki mint él, úgy ítél”

Az él a köztudatban, hogy a sportos lányok boldogtalanok, éhesek és agyongyötrik magukat órák hosszat az edzőteremben, holott ez nagyon sok esetben alaptalan általánosítás. Vajon mit gondolnak az egészséges életmódot élő nőkről és miért lesznek olykor gúnyolódás tárgyai?

Munkahelyi zaklatás

Tabutémaként kezeljük, pedig el sem hinnénk, mennyi embert érint. Mindenképpen érdemes beszélni róla, hiszen mi is sokféleképpen kerülhetünk kínos és szerencsétlen helyzetekbe a munkánk kapcsán. Ezeket pedig olykor egyszerű megoldani, máskor pedig nincs más lehetőségünk, mint kilépni abból a környezetből.