Menü

A külföldi munkakeresés rögös útjai

Külföldre költöztünk. Az erről szóló előző cikkeket olvashatod itt, itt és itt.

„Minden kezdet nehéz.” – Ismerjük ezt az ősi bölcsességet. Persze van, amikor alig várjuk a változást, és van, amikor minden porcikánkkal ellene vagyunk. A mi esetünkben az első verzió volt érvényben, és szerencsénkre (vagy „talpraesettségünkre”) jól vettük, vesszük az akadályokat.

Miután a barátomnak gyorsfuvarral találtunk munkát külföldön, én pedig hazamentem, hogy a nyarat még Magyarországon töltsem egy nyelvtanfolyam társaságában, gyorsabb változások következtek, mint gondoltuk volna.

A nyelvtanfolyam – immár harmadik alkalommal, a harmadik helyszínen – ismét csalódást okozott. Hittem benne, hogy csak egy jobb tanárt kaphatok (így is lett!), az általam választott szinthez képest azonban nagyon felkészületlen volt a csoport. Nem éreztem annyira jól magamat, mint szerettem volna. Nem kaptam pluszt, amit addig még ne tudtam volna. De ne szaladjunk ennyire előre!

A teljes tanfolyamdíj befizetését addig halogattam, amíg csak tehettem, ugyanis a barátom folyamatosan húzogatta előttem a mézesmadzagot, hogy lehet, hogy én is kapok valami munkát ott, ahová ő került. Remek csapat, a munkaidő gyorsan telik. Az első tanfolyami nap reggelén viszont már kötelező volt a teljes tanfolyami díjat befizetni. Meg is tettem. Akkor ez hatalmas összegnek tűnt. A tanfolyamról ugye – mint fent is említettem – hamar kiderült, hogy nem köti le túl sok energiámat, de igyekeztem a jó oldalát nézni: ismétlés, szabad délutánok, pihenőidő és így tovább. Mégis, nem a fejlődésemet szolgálta.

Az első nap délutánján épphogy hazaértem, amikor megcsörrent a telefonom: „Édesem, van itt Neked munka, a jövő hétfőn kezdhetsz!”

Először elfogott a pánik: „Most kezdtem el a tanfolyamot! Mennyi pénz! Nem kellene mégis végigjárnom?” A döntés viszont már akkor megszületett. Igazából nem volt min gondolkodnom. Végigjártam az első hetet a nyelviskolában, és megbizonyosodtam róla, hogy a jó döntést hozom meg. A tanfolyami napok alatt nem sokat haladtunk – kissé sajnálom, hogy ilyen negatívak a nyelviskolai tapasztalataim, mert ezzel szemben számos pozitív élményt is hallottam már! Tehát senki ne tántorodjon el tőle! Úgyhogy egy gyors hétvégi kapkodás után a barátommal, aki azon a hétvégén éppen hazalátogatott, közösen útnak indultunk.

Az odaút sem ment olyan simán, és elég költséges is volt, mivel lerobbantunk, így trélerrel kellett visszamennünk, és nem jelentem meg az első munkanapomon. De ez már egy másik, kalandos történet…

Amikor megjegyeztem egy barátnőmnek, hogy: „Nézd, mennyi pénzt elköltöttem, és még mindig nem történt semmi változás!”, akkor csak ennyi volt a válasza: „Fogd ezt fel úgy, hogy ezt a pénzt be kellett fizetned ezért a munkáért. Ez volt az ára.” Igaza van!

A gyerekednek ártasz azzal, ha túl engedékeny vagy vele

A gyerek irányába tanúsított állandó és érzékeny válasz- és szolgálatkészségünk természetes, szeretetteljes és odaadó magatartásnak tűnik, éppen ezért olyan könnyű beleesni a csapdájába. Kutatások szerint ugyanis az engedékeny szülők gyerekei éretlenek, önállótlanok és gyakran agresszívek is lehetnek.

Ezerszínű társadalmi közöny

Válságok egész sora zajlik a szemünk előtt úgy, hogy közben látszólag semmit sem tehetünk ellenük, és van, hogy nem is teszünk. Ráadásul gyakran már nem is nevezzük őket válságnak, mert szinte a mindennapjaink részévé váltak és olyannyira összefüggnek egymással, hogy külön-külön nem is lehet róluk beszélni. Ezek pedig történhetnek mind egyéni, mind társadalmi szinten.

Egy maximalista élete – egy anyai „blogbejegyzés” az újévre

Azt a világot éljük, hogy ha valamiben nem vagy a legjobb, akkor lehet, hogy mást keresnek a helyedre. Legyen ez magánélet vagy munkaviszony, pedig a maximalizmus nem vezet egészséges élethez.

Súlyos túlsúlyt okoz az egyik leggyakoribb étkezési zavar

Míg a bulimia és az anorexia túlnyomórészt a fiatalabb korosztályra jellemző, addig a falászavar esetén a 30-40 éves korosztály a leginkább érintett, a páciensek 40 százaléka közülük kerül ki.

9 dolog, ami megkülönbözteti a jó főnököt a rossztól

A főnöki titulust nem adják ingyen, és a vezetői rang sem csöppen csak úgy az ölbe. Ahhoz pedig, hogy valaki kiváló vezető legyen, elengedhetetlen a kollégáival ápolt jó kapcsolat, ami egyben a vállalat fejlődésének kulcsa is.