A külföldi munkakeresés rögös útjai
- Dátum: 2017.09.02., 11:18
- ár, döntés, hozzáállás, kaland, kitartás, külföld, munka, nyelviskola, nyelvtanulás, tanár, tanulás, tapasztalat, út, utazás
Külföldre költöztünk. Az erről szóló előző cikkeket olvashatod itt, itt és itt.
„Minden kezdet nehéz.” – Ismerjük ezt az ősi bölcsességet. Persze van, amikor alig várjuk a változást, és van, amikor minden porcikánkkal ellene vagyunk. A mi esetünkben az első verzió volt érvényben, és szerencsénkre (vagy „talpraesettségünkre”) jól vettük, vesszük az akadályokat.
Miután a barátomnak gyorsfuvarral találtunk munkát külföldön, én pedig hazamentem, hogy a nyarat még Magyarországon töltsem egy nyelvtanfolyam társaságában, gyorsabb változások következtek, mint gondoltuk volna.

A nyelvtanfolyam – immár harmadik alkalommal, a harmadik helyszínen – ismét csalódást okozott. Hittem benne, hogy csak egy jobb tanárt kaphatok (így is lett!), az általam választott szinthez képest azonban nagyon felkészületlen volt a csoport. Nem éreztem annyira jól magamat, mint szerettem volna. Nem kaptam pluszt, amit addig még ne tudtam volna. De ne szaladjunk ennyire előre!
A teljes tanfolyamdíj befizetését addig halogattam, amíg csak tehettem, ugyanis a barátom folyamatosan húzogatta előttem a mézesmadzagot, hogy lehet, hogy én is kapok valami munkát ott, ahová ő került. Remek csapat, a munkaidő gyorsan telik. Az első tanfolyami nap reggelén viszont már kötelező volt a teljes tanfolyami díjat befizetni. Meg is tettem. Akkor ez hatalmas összegnek tűnt. A tanfolyamról ugye – mint fent is említettem – hamar kiderült, hogy nem köti le túl sok energiámat, de igyekeztem a jó oldalát nézni: ismétlés, szabad délutánok, pihenőidő és így tovább. Mégis, nem a fejlődésemet szolgálta.
Az első nap délutánján épphogy hazaértem, amikor megcsörrent a telefonom: „Édesem, van itt Neked munka, a jövő hétfőn kezdhetsz!”
Először elfogott a pánik: „Most kezdtem el a tanfolyamot! Mennyi pénz! Nem kellene mégis végigjárnom?” A döntés viszont már akkor megszületett. Igazából nem volt min gondolkodnom. Végigjártam az első hetet a nyelviskolában, és megbizonyosodtam róla, hogy a jó döntést hozom meg. A tanfolyami napok alatt nem sokat haladtunk – kissé sajnálom, hogy ilyen negatívak a nyelviskolai tapasztalataim, mert ezzel szemben számos pozitív élményt is hallottam már! Tehát senki ne tántorodjon el tőle! Úgyhogy egy gyors hétvégi kapkodás után a barátommal, aki azon a hétvégén éppen hazalátogatott, közösen útnak indultunk.
Az odaút sem ment olyan simán, és elég költséges is volt, mivel lerobbantunk, így trélerrel kellett visszamennünk, és nem jelentem meg az első munkanapomon. De ez már egy másik, kalandos történet…
Amikor megjegyeztem egy barátnőmnek, hogy: „Nézd, mennyi pénzt elköltöttem, és még mindig nem történt semmi változás!”, akkor csak ennyi volt a válasza: „Fogd ezt fel úgy, hogy ezt a pénzt be kellett fizetned ezért a munkáért. Ez volt az ára.” Igaza van!
A rágógumizás titkai: stresszoldás vagy csak rossz szokás?
A rágógumizás napjaink mindennapjainak szerves része, és sokan úgy vélik, hogy nemcsak az éhség csillapítására szolgál, hanem a stressz csökkentésében is hatékony lehet. De vajon tényleg olyan jótékony hatású a rágózás, mint ahogy a közvélekedés tartja?
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?
Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.