Kutya a családban

„A kutyák igazából embernek képzelik magukat, valószínűleg egy gyereknek.”

Lakótelepen nőttem fel, most is ott élek, sajnos soha nem volt háziállatom, így nem volt lehetőségem megtapasztalni, milyen érzés egy házi kedvenc a családban. A fiaim többször felvetették az ötletet, hogy mi lenne, ha lenne egy kutyusunk, de lakótelepi lakás lévén mondtam: „csak a testemen keresztül”.Így nálunk maximum a plüssállatok jöhetnek szóba.

Egészen mostanáig.
A gyerekeim a vidéki nagymamánknak köszönhetően kaptak egy kutyust.

Elmondom nektek, hogy én általában félek a kutyáktól, s ki nem állhatom, mikor egy kerítés mögül vicsorító házőrző gazdija legyintve közli velem, hogy „áááá nem bánt, nyugodtan gyere csak be”, s az utcán kóborló ebektől is meg szoktam ijedni.

Annyira nem vagyok bátor, ha rám ugat egy eb, sem túl lelkes, ha rám ugrál, különösen a nagytestű négylábúaktól félek. Így direkt megijedtem, mikor a mi dél-afrikai tigriscsíkos boerboel példányunkat először megpillantottam. Természetesen az összes látogató közül épp hozzám jött és bújt oda a tenyésztőnél ez a gyönyörű és jámbor pár hónapos, ám már ennyi idősen is termetes kölyökkutyus…

A gyerekeim azonnal megszerették ezt a hatalmas „plüssmedvét”, kérdés sem volt, hogy hétvégéiket, szabad délutánjaikat a kutyánál töltik majd, én pedig egyre több olvasnivalót kerestem a világhálón az ebekkel kapcsolatban. Bár az még nem egyértelmű egyelőre, hogy ki nevel kit, eddig úgy érzem, inkább nekünk sikerült megtanulnunk lesni és teljesíteni a szeretetgombóc minden kívánságát, de gondolom, ez az elején mással is így történik.

Egy országos felmérés eredményéből kiderült – olvasom a neten -, hogy Magyarországon a háztartások több mint felében tartanak valamilyen kisállatot.

A gyermekek és kutyák között lévő különleges kapcsolatról számos történetet olvashatunk, s tény, hogy a gyerekek egy háziállat mellett felelősséget tanulnak, hiszen az állatot minden nap gondozni kell, emellett szociális készségeket is elsajátíthatnak, türelmességet gyakorolhatnak. Igaz az is, hogy kutyák mellett felnövő gyerekek kevesebbet betegszenek meg, ritkábban szenvednek asztmától, allergiától, s erősebb az immunrendszerük, mint azoké, akiknek családjában nincs kutya. Vitathatatlan, hogy négylábú pajtásaiknak köszönhetően a kis gazdik több időt töltenek a szabadban és sokkal többet mozognak, mint a számítógép vagy televízió előtt ülve, ez pedig hosszútávon egészségesebb életmódot feltételez.

Azt hiszem, Anatole France szavaival egyetérthetünk: "Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."