Külföldi önkéntesség - Gyermekből felnőtt 1.
- Dátum: 2018.01.26., 18:55
- európai uniós projekt, konfliktus, konfliktuskerülés, koordinátor, külföld, lakás, mentor, Olaszország, önismeret, önkéntesség, szervezet, tanulás, tréning, tutor, változás
Előzőleg a külföldre kivándorolt vagy onnan már éppen hazatért magyarokról szóló dokumentumfilm-sorozatról írtam. Ennek kapcsán és folytatásként most saját tapasztalataimat osztom meg, hiszen 10 hónap kinn tartózkodás után hazatértem.
Az Európai Önkéntes Szolgálat azért is nagyon jó, mert a fiatalt több oldalról is támogatják az idegen országban. Így mondhatjuk, hogy nem egyedül kell megbirkóznia az új élet nehézségeivel. Az alkalmazkodással, beilleszkedéssel, idegen nyelvvel és saját lábra állással. Ugyanabban a cipőben járó más országból származó fiatalok, mentor, tutor és koordinátorok egyengetik az útját.
Sok fiatal először tapasztalja meg a szülőktől való különélés előnyeit és nehézségeit és éli át, hogy milyen idegenekkel együtt élni. Valamint azt is, hogy új barátokat kell szereznie.
Az én esetem is ilyen volt. Alig vártam, hogy ne a szülők nyakán éljek, és sokkal nehezebb volt az együttélés idegenekkel, mint gondoltam. Annyit mondanék, hogy az ember nagyon sok hibájára rádöbbenhet, illetve arra is, hogy ezek közül miben képes változni. Sokkal több kompromisszumra van szükség, mint a családdal. A család általában úgy fogad el, ahogy vagy, ha jót, ha rosszat csinálsz, ezeket könnyebb megoldani. Viszont ha ismeretlenekkel szemben hibázol esetleg, nem szándékosan, vagy konfliktusok támadnak, azokat sokkal nehezebb kezelni és megoldani. Nemcsak azért, mert idő kell, mert megismeritek és toleráljátok egymást, hanem a kulturális különbségek miatt is. Mindenki mást hozott otthonról, máshogy neveltek, máshogy élt otthon, más szokásaik és bogaraik vannak.
Rájöttem, ezeket én sajnos nagyon nehezen tudom kezelni és érvényesíteni a véleményem.
Inkább visszahúzódtam és háttérben maradtam, ami nem volt jó hatással a lakótársaimmal való későbbi kapcsolatomra.
Ha kíváncsi vagy, hogyan derülhet fény nemcsak a hibáinkra, hanem a rejtett pozitívumokra is az EVS során és kiknek ajánlom az efféle önkéntességet, akkor olvasd a következő részt!
/Szerző: Gősi Gabriella/
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.