Menü

Pókemberrel a traumatológián

Azt mindig sejtettem, hogy kisgyermekkel kaland az élet, de hogy ennyire nem fogunk unatkozni szülőként, azt nem gondoltam volna. Pedig csak egy ártatlan farsangnak indult az a februári délután, tavaly.

Január 6-a, vízkereszt napja a farsang kezdete. Indulhatnak a vigasságok, a lakomák. Idén a farsang lezárását jelző hamvazószerda február 14-re esik. Ez az időszak az álarcos bálok, farsangi mulatságok ideje, nincs ez másképp egy oviban sem, természetesen nagy izgalommal várták tavaly is a gyerekeim a jeles napot. Már reggel mindannyian jelmezt öltöttek és készülődtek a délutáni farsangolásra, szülők, nagyszülők kíséretében.

Az én fiam a pókember jelmez mellett voksolt, boldogan öltözködött a nagy napon, s mi sem készültünk másra, csak egy ártatlan ovis eseményre!

Sajnos a mulatság elég rossz fordulatot vett, ugyanis az én fiam a tánc és szaladgálás hevében fejjel nekiesett az egyik terített asztal sarkának. Szegényke alaposan beütötte magát, a szemöldöke felrepedt, az álla vérzett. Nagyon megijedtem, mert a sok egyforma pókember jelmezes kisfiú közül- akkor még nem tudtam-, hogy az én fiam jajveszékel a padok között.

Bevallom én először teljesen lefagytam, mikor láttam az álarc alatt az én fiam vérzik! Rettentően be tudok pánikolni, s mivel a sérülése elég komolynak tűnt, a vérmennyiség pedig elég soknak, az ordító gyerekkel egyenesen a helyi mentőállomásra siettünk. Később a megyei kórház traumatológiájára irányítottak tovább. Útközben amennyire tudtam borogatással és sebtapasszal enyhítettem a vérzést, duzzanatot. Sajnos nem tudom szépíteni, elég csúnya volt a helyzet.

Néhány órával később, este 11 órakor végeztünk a kórházban, s nagy meglepetésemre nem kellett bent töltenünk az éjszakát. Miután ellátták a kisfiamat, hazajöhettünk. Amíg a papírokra, ellátásra vártunk, Ákos fiam vadul száguldozott a traumatológia folyosóján, véres pókemberes jelmezben, a többi várakozó nagy örömére. A fiam büszke volt magára, mert szerinte háromszor is átugrotta a padot, egyedül a negyedik ugrás nem sikerült, de majd jövőre tökéletesíti. Megnyugodtam. Nem lehet akkora baj!

A mentősök, a kórház dolgozói mind nagyon kedvesek, türelmesek voltak, cseppet sem lepődtek meg a sokat látott orvosok egy kis véres pókemberen, láttak már különbet is. Azonban egyikőjük megjegyezte - látván a férjem és az én kezemen az egyik legkeményebb spártai terepfutóverseny karszalagját - hogy ő s részt vett már ezen az eseményen és rögtön kedélyesen elbeszélgettek a futásról. Én meg csak ültem a kórház folyosóján a kis vérző pókemberemmel és arra gondoltam: „Spártai terepfutó verseny... persze, kemény volt. Na de egy ovis farsang! Az, az igazi kihívás!”.

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.