Evészavar II.- Orthorexia

Ez, a viszonylag új (1997-ben írták le külön kórképként) evészavar tulajdonképpen egészségesétel-függőséget jelent. Elnevezése az ortho (egyenes, helyes) és az orexis (étvágy) latin szavakból származik, ugyanis itt paradox módon pont a nagyon egészségesen, helyesen táplálkozni akarók az érintettek. Tehát ellentétben az anorexiával, itt nem az ételek mennyiségére, hanem minőségére figyel túlzott mértékben az érintett. Ahogy a többi evészavar esetében, itt is egyfajta kényszerbetegségről beszélhetünk.

A kényszertünet része, hogy a személy nagyon sok időt tölt el a tökéletesen egészséges (nek vélt) alapanyagok beszerzésével és az ételek elkészítésével. Ha valami oknál fogva ez elmarad, lelkiismeret-furdalása van, amiért nem készült megfelelően és szemrehányást tesz magának, amiért ismeretlen eredetű ételt kell ennie, ami minden áttanulmányozás, kérdezősködés ellenére, lehet, hogy olyasmit tartalmaz, ami ártalmas lehet. Ez az egészséges ételekhez való megszállott, kényszeres ragaszkodás azt jelenti, hogy a személy sokszor inkább a koplalást választja, csak hogy ne kelljen „tisztátalan” ételt fogyasztania.

Ennek vallásos vonatkozásai egyértelműek. Ismert néhány történet rabbikról, akik a II. világháború idején szabályosan éhen haltak, mert nem voltak hajlandóak nem kóser ételt magukhoz venni. Orthorexiában jellemző, hogy az étel fiziológiai értékén jelentősen túlmenő szerepet, szinte vallásos többletjelentést kap.

A XX. századbanmegváltozott a környezethez való viszonyunk, a környezeti kockázati tényezők közé egyes természetes anyagok is bekerültek, mint például az allergiák esetén. Ma már jórészt lelki eredetűnek tartják az allergiás megbetegedéseket. Mára, az étellel, a korábban létfenntartó volta miatt szentségként tisztelt táplálékkal kapcsolatban is megjelentek torzulások. Ezt támasztja alá a kb. egy évszázada feltűnt új betegségcsoport, az evészavarok megjelenése is.A kényszer tárgya lehet a test súlya, alakja, vagy, mint orthorexiában úgy maga az étel is.

Egyre újabb és újabb, testtel kapcsolatos modern kényszerek jelennek meg olyan szélsőségek is előfordulnak, mint a vegetáriánusok azon csoportja, akik csak a már lehullott gyümölcsök fogyasztását tartják megengedhetőnek. Ennek legmegdöbbentőbb formája a kókuszdióevők csoportja, akik kizárólag kókuszdiót fogyasztanak. Az a meggyőződésük, hogy a kókuszban minden megtalálható, ami az élethez szükséges.

Azért ezeken a szélsőségeken túl is egyre több evészavar terjed (mint pl. a terhesség esetén is elvárt forma megőrzéséért tett cselekedetek). A miértek egy része a közé tartozik természetesen a társadalmi elvárás is, de ennél sokkal összetettebb dologról van szó.

Az orthorexia hátterében, ahogy a legtöbb evészavar esetében más zavar (depresszió, szorongás) húzódik meg. Az egészséges életmód felé fordulás sokszor a páciens önmaga felé fordulásának hibás megnyilvánulása. Az egészséges étel egyfajta szeretet-pótléknak tekinthető. Ahhoz ugyanis, hogy az ételekhez ilyen szintű megszállottság kapcsolódjon, egy alapvető személyiség-diszharmónia szükséges. A szeretet és biztonság hiányának érzése igen gyakran a gyermekkori dicséretek hiányából fakadóan, ami egy perfekcionista személyiséggel párosulva (ami eredendően a szülő lenyűgözését célozná) nagyon könnyen vezethet orthorexiához.

Az ételek kiváltotta betegségektől való félelem, szorongás ugyanakkor központi szerepet kap a zavar létrejöttében. Meg vannak róla győződve, hogy ha az elveikhez nem ragaszkodnának, és olyasmit ennének, amit nekik „nem szabad”, akkor azonnal meghíznának, felpuffadnának, stb. Ez a hitrendszer olyan mélyen a sajátjuk lesz, hogy sokszor valóban tünetet is produkálnak esetleges „félreevéskor” . Ennek már nem csak lelki, de fizikai okai is lehetnek. Ismert például, hogy egy egyébként egészséges, jól emésztő ember glutén-, lletve laktózérzékennyé válhat a huzamosabb mentesség mellett. A teljes biztonság megteremtésének illúziója, a százszázalékos kontroll igénye (ezzel a teljes biztonság megteremtése) ennél az evészavarnál is igen domináns.

Az orthorexia nervosa főként magasabban képzetteket, nőket és azok családjait érintheti.

A zavar a gyermekeket is fenyegetheti, abban az esetben, ha szüleik túlzottan egészségesen etetik őket, illetve ha erre nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a családban. Ilyenkor a gyermekek viszonya az ételekhez, étkezéshez torzul.

Azért ne nézzünk mindenkire furán, aki előre készül az étkezésekre és dobozokban hordja az ebédjét. Az, hogy valaki odafigyel az étkezésére és az általában silány alapanyagokkal dolgozó menzát házikosztra cseréli, az nem betegség, hanem odafigyelés, tudatosság. Ha valamiért otthon marad az ebéd és a lehetőségek közül nem választja a ki a diétás elveihez képestlehető legkevésbé rosszat, hanem inkább nem eszik, szédeleg az éhségtől és még büszke is rá, hogy akkor is megállta, akkor már lehet, hogy gond van. Szervezetükben komoly hiánybetegségek alakulhatnak ki, ezért mindenképp szükséges odafigyelni a szélsőségesen diétázó ismerőseinkre. A többi testképzavaros megbetegedésben szenvedőhöz hasonlóan ezek a páciensek is elszigetelődnek, hiszen egyre fokozódó megszállottságukat egyre kevesebb embertársuk képes elfogadni, ami még veszélyesebbé teszi az állapotot, hiszen csak külső szemlélő állapíthatja meg az orthorexia fennállását, a betegeknek semmiféle betegségbelátásuk nincs, sőt sokszor lenézik azokat, akik esznek mindent, „össze-vissza”.