Menü

Állásinterjú, érettségi, szóbeli vizsga: mit mondjak?

Amikor önállóan kell megfogalmazni a gondolatainkat úgy, hogy közben meggyőzőek és magabiztosak legyünk, fennáll a veszélye annak, hogy túlizguljuk a dolgokat. Ilyenkor tör ránk a remegés, izzadás, hebegés, és néha katasztrófába torkollik a próbálkozásunk. Ahhoz, hogy ez ne fordulhasson elő, alaposan fel kell készülnünk.

Az érettségin, egy állásinterjún vagy államvizsgán az első dolog, amit tapasztalnak felőlünk, a megjelenésünk. Ez nem csupán az öltözékre vonatkozik, hanem az arckifejezésünkre, kézmozdulatainkra, tartásunkra. Ha kihúzott háttal, barátságos, de nem bizalmaskodó mosollyal és egyenes, de nem merev kéztartással állunk oda, a velünk szemben lévők elé, már tettünk egy lépést a bizalmuk elnyerése felé. Mindig udvariasan köszöntsük a vizsgáztató vagy interjúztató személy(eke)t, és tudatosan kezdjünk bele a mondanivalónkba.

Ilyen helyzetben a tudásunk bemutatása a lényeg, nem kell, hogy lássák rajtunk, mi az, amit nem tudunk. A legfontosabb dolgokat a mondandónk elejére és végére tartogassuk! Ez a két pont az, amire a hallgatóság a legjobban emlékszik. Akár a tulajdonságainkról, ambícióinkról beszélünk, akár egy anyagot mondunk fel, mindig azzal kell kezdeni, amiben a legbiztosabbak vagyunk. A jóindulat megnyerése, ugyanis ekkor történik. A végén elmondott információk pedig nyomot hagynak a hallgatóságban, amely az értékelésnél fontos.

Ha mindent elmondtál, amit akartál, jelezd, hogy már lezártad a mondanivalódat, és ha kérdeznek, válaszolj ugyanolyan magabiztossággal, ahogyan addig a feleletedben. Persze ügyelned kell arra is, hogy a magabiztosságod ne legyen félreérthető. Mindvégig szerénynek kell maradnod, amivel egyben elismered, hogy mindent te sem tudhatsz, de a tőled telhető legtöbbet nyújtod. Ha mindezeket szem előtt tartod, már csak meg kell várnod az értékelést, amit minden esetben higgadtan kell fogadnod.

Távozz ugyanúgy, ahogy érkeztél, hogy szép keretet adj a beszélgetésnek. Ha otthon előre gyakorolsz, könnyebben le tudod gyűrni a stresszt és ezáltal magabiztosabbnak fogsz tűnni.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.