Menü

Állásinterjú, érettségi, szóbeli vizsga: mit mondjak?

Amikor önállóan kell megfogalmazni a gondolatainkat úgy, hogy közben meggyőzőek és magabiztosak legyünk, fennáll a veszélye annak, hogy túlizguljuk a dolgokat. Ilyenkor tör ránk a remegés, izzadás, hebegés, és néha katasztrófába torkollik a próbálkozásunk. Ahhoz, hogy ez ne fordulhasson elő, alaposan fel kell készülnünk.

Az érettségin, egy állásinterjún vagy államvizsgán az első dolog, amit tapasztalnak felőlünk, a megjelenésünk. Ez nem csupán az öltözékre vonatkozik, hanem az arckifejezésünkre, kézmozdulatainkra, tartásunkra. Ha kihúzott háttal, barátságos, de nem bizalmaskodó mosollyal és egyenes, de nem merev kéztartással állunk oda, a velünk szemben lévők elé, már tettünk egy lépést a bizalmuk elnyerése felé. Mindig udvariasan köszöntsük a vizsgáztató vagy interjúztató személy(eke)t, és tudatosan kezdjünk bele a mondanivalónkba.

Ilyen helyzetben a tudásunk bemutatása a lényeg, nem kell, hogy lássák rajtunk, mi az, amit nem tudunk. A legfontosabb dolgokat a mondandónk elejére és végére tartogassuk! Ez a két pont az, amire a hallgatóság a legjobban emlékszik. Akár a tulajdonságainkról, ambícióinkról beszélünk, akár egy anyagot mondunk fel, mindig azzal kell kezdeni, amiben a legbiztosabbak vagyunk. A jóindulat megnyerése, ugyanis ekkor történik. A végén elmondott információk pedig nyomot hagynak a hallgatóságban, amely az értékelésnél fontos.

Ha mindent elmondtál, amit akartál, jelezd, hogy már lezártad a mondanivalódat, és ha kérdeznek, válaszolj ugyanolyan magabiztossággal, ahogyan addig a feleletedben. Persze ügyelned kell arra is, hogy a magabiztosságod ne legyen félreérthető. Mindvégig szerénynek kell maradnod, amivel egyben elismered, hogy mindent te sem tudhatsz, de a tőled telhető legtöbbet nyújtod. Ha mindezeket szem előtt tartod, már csak meg kell várnod az értékelést, amit minden esetben higgadtan kell fogadnod.

Távozz ugyanúgy, ahogy érkeztél, hogy szép keretet adj a beszélgetésnek. Ha otthon előre gyakorolsz, könnyebben le tudod gyűrni a stresszt és ezáltal magabiztosabbnak fogsz tűnni.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.

Az ajándékozás szeretetnyelve – amikor a törődés kézzelfoghatóvá válik

Az ajándékozás szeretetnyelve Gary Chapman pszichológus elméletének egyik legismertebb eleme, amely szerint az emberek öt különböző módon fejezik ki és értelmezik a szeretetet. Az ajándékozás azoknak az embereknek a sajátos szeretetnyelve, akik akkor érzik magukat igazán megbecsültnek, ha a szeretet kézzelfogható formában jut el hozzájuk. Bár a „szeretetnyelv” fogalma egyszerűnek tűnik, az ajándékozás jelentése jóval mélyebb annál, mint sokan gondolnák.

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.

Amikor az alkotás gyógyít

A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.

A tudatalatti lelki ereje

A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.