Solo, az űrwestern
A Star Wars fogalom, jelenség, életünk része. Kedvenc eredeti trilógiának legemlékezetesebb űrkalóza, Han Solo remekül szerkesztett előzményfilmet kapott, amely most suhant be a mozikba. Az űr immáron a kalandor, zsivány pilótáké.
Ha egy üzlet beindul. A nagy Egér megvette a Lucas filmet és az aranytojást tojó franchise újabb kiegészítő műve: a Solo, amely igen rendhagyóra sikerült. Nemrég, ugye a méltán sikeres Zsivány egyes mutatott jó példát az eléggé elcsúszott előzményfilmek után. Azonban Han Solo eredet sztorija, alapból több sebből vérzett, mint kezdő fakír bemelegítésnél. Szerencsére a többé-kevésbé ismeretlen színészgárdát a rutinos iparos, Ron Howard (Apollo 13, Makulátlan elme) vette kezelésbe és megalkotta a stúdió lehető legkevésbé Csillagok háborús űreposzát. Az alapfelállás a jó öreg western műfajhoz nyúlt: démoni, gonosz bandavezérrel, zsiványokkal, fura nyelvű nagydarab indián haverral (akarom mondani Chewbaccával) és csillogó szemű felkelőkkel. Az effektek egy megaköltségvetésnek megfelelőek. Sok régi kérdésre (Chewieval találkozás, név eredete) kapunk választ.
A sztori remekül felépített. A látvány pedig magával ragadó. Senki ne hallgasson a kritikákra, akik a film koporsóját ássák már régóta, ez egy remek kis kaland. De nem több, viszont nem is kevesebb. Sehol egy jedi kard, vagy hercegnő. Ez a világ a zsiványoké. És persze Woody Harrelson, meg még mindig nagyon cool. A kamerakezelés remek, a színészi játék megugorja a lécet, de legyünk őszinték az elődökben Harrison Ford sem volt anno egy hipertalentum. Szóval igazi popcorn kúrára ajánlott darabbal van dolgunk, amely rendes kis iparos munka lett, pár, nosztalgiát gerjesztő betéttel. Irány a mozi, és az Erő legyen velünk, mert billeg a folytatás lehetősége. Kár lenne pedig, ennyiben hagyni.
/Szerző: Vass Attila/
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?
Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
A tudatalatti lelki ereje
A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.