Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés!

Éhes vagy? Biztos? Vagy csak ennél valamit? Csak úgy? Akkor egyél egy almát! Ha éhes vagy, akkor az is jó. Akkor bármi jó. Kivéve, ha nem is vagy éhes, csak nassolnál.

Unalomból? Stressz miatt? Tévénézés alatt? Egy nap, vajon hányszor eszünk? Ezek közül, vajon mennyi a valódi éhség? Egy kutatás szerint tízféle éhség létezik, ám ezek közül csak egy valódi. És mi a helyzet a többivel?

Van, amikor egész nap alig eszünk, leköt a munkánk, pörgünk, sűrű a nap. Máskor meg folyamatosan a hűtőt nyitogatjuk, és abba sem tudjuk hagyni az evést. Mintha állandóan éhesek lennénk.

A szakemberek szerint az igazi éhség az, amikor fizikai szükséglet az evés, a hamis éhség pedig, amikor van étvágyunk, ám meglennénk étel nélkül is, csak nem tudjuk megállni, hogy ne kóstoljunk bele, ne együnk belőle.

A probléma, pedig épp az, hogy a kettő között nem tudunk különbséget tenni.A valódi éhség és az étvágy között. És mindig eszünk. Akkor is, amikor nem vagyunk igazán éhesek. Ezért hízunk el. Enni, vagy nem enni? Ez itt a kérdés.

Meg kellene tanulni felismerni a különbséget, s aszerint enni, vagy aszerint cselekedni, hogy étvágyunkat kicselezzük.

Nézzük az éhségünk tíz típusát! A világhálón garázdálkodva tízet szedtem össze:

Valódi éhség. Ezt könnyen megállapíthatjuk, hiszen tudjuk milyen az, amikor valóban éhesek vagyunk. S ennek már fizikai tünetei is vannak, például leesik a vércukrunk, megfájdul a fejünk, erőtlenek leszünk, hangosan korog a gyomrunk. Emellett ingerlékenyebbé, idegesebbé is válhatunk, ahogy azt a "Hangry" című írásban nemrég kifejtettem.

Tévénézős éhség. Talán ismerős. Bizony, hogy az! Leülünk a televízió elé, és bekapcsol a nassolás utáni vágyunk. Rágcsálni szeretnénk valamit és ekkor nyúlunk a legegészségtelenebb ropogtatnivalókhoz. Ha már mindenképp enni "kell", ott a köles golyó, a ropogós zöldségek, alma, zellerszár némi mártogatóssal, vagy egy csomag olajos magféle. Nem viszi előrébb a diétánkat mindez, pláne este, de jobb, mint a tábla epres csoki.

Unatkozós éhség. Ez a legrosszabb evési szokás. Unalomból enni valamit. Valami szemetet. (Már bocsánat a kifejezésért!) Mielőtt ennénk, gondoljuk már végig, mi mást csinálhatnánk inkább helyette, ami izgalmas, vagy kikapcsol, vagy jól esik. Forró fürdő, egy jó kávé, egy nagy séta, egy jó könyv, egy kis sport.

Dühös éhség. Düh esetében könnyen leeshet a vércukorszintünk, s ez könnyen feszültséghez, idegeskedéshez vezethet. Ekkor, szinte azonnali "gyógyír" a nassolás. Lehetőleg cukros formában. Ha leesik a vércukorszint, valóban enni kell, de együnk banánt, vagy egy kanál mézet, vagy teljes kiőrlésű szénhidrátot. Jó tanács: ha egész nap lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasztunk, stabil marad a vércukorszint és nem kell gyors szénhidrátokhoz nyúlni.

Délutáni éhség. Mondja a net. Nevetek! Nekem mondja? Minden nap 3 órakor fel tudnám falni a világot. Miért akkor, azt nem tudom, de 3 óra magasságában van a holtpont. Ekkor vagyok a legéhesebb, a legálmosabb, a legnyűgösebb. Mi más dobna fel, mint egy kis kaja. De vajon mi? Az ebéd rég volt, a vacsora messze van, kell egy kis uzsonna, mindenképpen egészséges! Tejtermék cukor nélkül egy kis gyümölccsel még talán 3 óráig beleférhet, később már nem javasolt, de délután is fogyasszunk mellé valami fehérjét (pl. túrót, fehérjeturmixot), hogy lassítsuk a felszívódását.

Stresszes éhség. A dühös éhséghez tudom hasonlítani. Sokan akkor esznek, ha feszültek, idegesek, stresszesek. Náluk szinte mindig lapul a táskában egy kis csoki. Először mégse a nasit válasszuk, próbáljunk lenyugodni, számoljunk tízig (százig) ,s együnk egy cukormentes müzli szeletet inkább.

PMS-éhség. Mi nők tudjuk legjobban, hogy milyen ez az éhség, ami a menstruáció közeledtével üt be. Az lehet édes, lehet sós, és biztos megvan rá a tudományos magyarázat (menzesz előtti hormonális változások és satöbbi). De a lényeg, hogy akkor ne is szóljon ránk a párunk. Kellő távolságba vonulás előtt, készítsen oda egy kis csokit és meneküljön. Szakemberek szerint egyébként ilyenkor megadhatjuk a szervezetnek, amit kíván, persze mértékkel. Szeretjük az ilyen szakembereket.

Alibi éhség. Az, mert valójában nem is vagyunk éhesek. Mégis az jár a fejünkben, vajon mit ehetnénk. Kérdezzük meg magunktól, hogy valóban éhesek vagyunk-e. Igyunk vizet, s utána eldönthető, valóban kell-e ennünk.

Csak a szemünk kívánja. Ez meg pláne a kedvencem. Egy szép sütemény a dédimamánál, vagy a munkahelyi névnapozások alkalmával elénk táruló terülj-terülj asztalka, "csak egyet kóstolj meg" sütemények és társai. Amiből nálam soha nem egy, az egy. Minden érzékszervemet próbára teszi. Legutóbb lagziban volt előttem egy tortákkal roskadásig pakolt asztal. Gyorsan elsétáltam a közeléből. Hogy ilyenkor mi a megoldás, hogy ellenálljunk, és ne harcoljunk később a bűntudattal? Fogalmam sincs!

Összejövetelekkor jelentkező éhség. A családdal, a barátokkal való összejövetelek gyakori alkalmak a pluszevésekre. Nemcsak mert sok a finom étel, hanem mert jó a társaság, jó a hangulat és csábít a sok finom falat. Tudom illetlenség, de én viszek magammal saját diétás nasit, ezzel oldom meg, sokszor diszkréten eszem meg, hogy ne bántsam meg a házigazdát.

Bárhogy is döntünk, mi döntünk. A választás mindig a miénk. Ahogy, egy rossz döntés után a bűntudat is.