Menü

AMik*r kicsit sz_t v@gy*nk esve...

Megszidom a fiamat mikor a suliban felejti a pulcsiját. Szóvá teszem a férjemnek, ha elfelejti a bevásárlásnál azt a két dolgot amiért elküldtem (egyébként jó fej, mert mindig hoz nekem cukormentes csokit, a gyerekeknek focis kártyát és magának egy sört). Mérgelődöm, mikor a kisebbik fiam pedig rekordidő alatt felejti el, amire megkérem.

Pedig az igazság az, hogy én vagyok a legszétszórtabb.

Amikor a kolléganőm mesélte, hogy nem találta a kocsiját reggel, mert elfelejtette, hová parkolt, akkor kicsit megnyugodtam, hogy nemcsak rám jellemző ez a szórakozottság. Másik kolléganőm egyből bekapcsolódott a beszélgetésbe azzal, hogy egyszer annyira fáradt és kimerült volt (kisgyermekek mellett ez ugye nem ritka) hogy felemás cipőben ment dolgozni. Ehhez képest én a múltkor fél óráig kerestem a napszemüvegemet, ami a fejemen volt és a telefont, amivel épp telefonáltam. Az egyik reggel pedig egy másik autóba akartam beszállni, mentségemre legyen mondva a típus és a szín is megegyezett az enyémmel, csak ebben már ült valaki más.

Szemtanúja voltam, mikor ismerős anyuka a pénztártól távozva a blokkot eltette, a visszajárót meg kidobta a kukába. Azt hiszem az anyukák sem tudnak mindig 200%-kal a topon lenni. Az anyák azok a személyek, akik pontosan tudják, hogy melyik nap, hová kell odaérni a gyerekkel, melyik nap van a fociedzés, vagy képzőművészeti szakkör, mikor kezdődik a bábelőadás és mennyi az osztálypénz. Észben tartják, hogy mit kért tízóraira a gyerek és mi legyen a vacsora, miközben azt is számon tartják, hogy mi a házi matekból, melyik verset kell megtanulni és, hogy színes őszi faleveleket kell gyűjteni másnapra és a gyerek osztálytársának a zsúrjára is meg kell venni az ajándékot.

Nem lenne semmi gond, ha az anyaság és a háztartás vezetése lenne az egyetlen feladatunk, viszont ha hozzáadjuk, hogy napi 8-10-12 (vagy még több) órában még dolgozunk is egy vagy két helyen, több műszakban, esetleg hétvégén is, akkor egyáltalán nem csoda, ha azt se tudjuk néha merre vagyunk arccal előre. Sajnos luxus, ha van magunkra időnk, vagy eljutunk edzeni, viszont az természetes, hogy már reggel kiszakad a harisnyám és sose bírtam a magas sarkú cipőket, menetrendszerűen eszem le a ruhámat futtában valami színes kajával, amiben csak tovább rohanok oviból suliba, suliból focira...

Csodálkozva figyelem azokat az anyukákat, akik még délután 4 órakor is kifogástalan sminkkel érkeznek a gyerekért és vékony tűsarkú cipő van rajtuk. (Ők egész nap ülnek vajon?)

Kíváncsiságból utánanéztem a gugliban, hogy vajon hogy lehet kezelni a káoszt, hogy elkerüljük a kapkodásból adódó szórakozottságot és a túlterheltségből fakadó szétszórtságot. Az első pontnál hangosan felnevettem: „Próbáljunk meg többet pihenni, aludni, vagy több időt szánni magunkra, a feltöltődésünkre.” Lapozzunk.

A szétszórtság hátterében inkább az áll, hogy túl nagyok az elvárások magunkkal szemben, túl nagy a megfelelési kényszer, túl sokat kapkodunk és túlzottan tökéletesek akarunk lenni, vagy legalábbis annak látszani. De miért is?

Életmentő tanácsok! De szó szerint

Szó szerint életmentő tanácsokat hoztam a kánikula beköszöntével, kérem szívleljék meg ezeket a sorokat és legyünk felelős szülők, felelősségteljes autósok és gazdik!

Az énidő nem önzőség

Az egyéni boldogság megjelenésével egyre lényegesebbé vált a személyes jólét. Olyannyira fontossá, hogy ma már az önmagunkkal való foglalkozás adja társadalmunk alapját. Az énidő napjainkban divatos kifejezés, sok helyen látjuk, de általában elsiklunk felette. Sokan azt gondolják, hogy elegendő időt töltenek el saját testi-lelki egészségük ápolásával, de ez egy jóval hosszabb folyamat tud lenni, mint a pillanatnyi pihenés.

Mit vigyünk magunkkal és mire figyeljünk túrázáskor?

A túrázás, kirándulás, terepfutás hasznos szabadidős tevékenység és egészséges időtöltés. Sokan nem tudják pontosan, hogy miket kell pakolni a hátizsákjukba, mire kell figyelni, ezért mai cikkünkben tanácsokat hozunk, hogy mi is szükséges egy ideális túrázáshoz.

Hogy közlekedjen a gyerek?

Mire figyelsz, ha átkelsz az úttesten? Hogyan közlekedsz biciklivel? Melyek a fényvisszaverő eszközök? Miért kell bekötni a biztonsági övet? Kinek van elsőbbsége és leginkább: tudod mitől véd meg a bukósisak? Ezeket a kérdéseket nyugodtan tegyük fel gyermekeinknek és tanítsuk őket tudatos közlekedésre!

Milyen munka illik hozzám?

A karrier életünk fontos meghatározója, amely szinte minden életszakaszunkat befolyásolja. Felnőttkorban időnk jelentős részét munkánkkal, munkatársainkkal töltjük, és az általunk végzett tevékenység erősen alakítja mindennapjainkat, életstílusunkat, felfogásunkat, és személyes kapcsolati hálónkat is. Nem véletlen, hogy már egészen kicsiként felteszik a kérdést, hogy “mi leszel, ha nagy leszel”.