A kilépés művészete

Veled is előfordult már, hogy halogattad a nagy lépést? Hogy úgy érezted, a félelmeid megbénítanak? Hogy valamiért benne rekedtél egy helyzetben, és úgy érezted, nem tudsz belőle kilépni? Olvass tovább, hogy lásd, a történetnek nem feltétlenül kell így véget érnie.

Sokszor érzünk kilátástalannak egy-egy helyzetet, legyen szó tanulásról, munkáról, emberi kapcsolatokról. Hetekig, hónapokig vagy akár évekig is őrlődhetünk egy-egy megoldatlannak tűnő helyzetben anélkül, hogy akár egy lépést is tennénk előre.

A kitartás jelentései

Ha egy rossz főnökkel hozott össze minket a sors, és már jó ideje tűrjük a szeszélyeit, joggal gondolkodunk el a továbblépésen. Megtörténhet, hogy időlegesen változás áll be a viselkedésében, vagy ígér valamit, de ez mégsem következik be. Ilyenkor nem gyávaság továbbállni. Ha egy önpusztító helyzetben hitegetjük magunkat, az nem a kitartás jele.

Kitartásról akkor beszélhetünk, ha ismerjük és meghatározzuk a célt, amit el szeretnénk érni, aminek az érdekében dolgozunk, és haladunk előre, és amiért hajlandóak vagyunk áldozatot hozni, bizonyos kellemetlenségeket eltűrni, és az adott szituációban képesek vagyunk mérlegelni, hogy a következő lépés megéri-e számunkra a fáradozást.

A kilépés művészei

Sikersztorikat hallunk az ismerősöktől, a barátoktól, olvassuk őket az interneten, s akkor azt gondoljuk: „Neki sikerült, én meg még mindig csak itt tartok.”. Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek ugyanazon a bolygón élnek, mint mi, rendszerint hasonló vagy ugyanaz az eszköztár áll rendelkezésükre, mint nekünk. Ebből pedig csak annyi következik, hogy mi is bármikor képesek lehetünk arra, hogy váltsunk, hogy haladjunk!

Néhány hete részt vettem egy földműveléssel kapcsolatos tanfolyamon, ami a termelést egy egészen más szemszögből közelítette meg. A tanfolyam utolsó napján kiderült, hogy az egyik szervező, aki többek között a mindennapi földművelő munka egyik főszereplője, doktorált pszichológus, aki 45 évesen váltott rosszabb fizetésért, sokévi elhivatott kórházi munka után, és jelenleg boldogabb és kiegyensúlyozottabb, mint valaha. De ismerek bolti eladóból, illetve politológusból lett masszőrt, illetve olyan embert is, aki ügyvédből vált tanítóvá.

Nem minden a pénz

A váltások során általában jobban számít az egyéni elégedettség, semmint a körülmények vagy az anyagi megbecsülés. Példák sokasága bizonyítja, hogy ilyen esetekben az ember sokkal elégedettebben élhet alacsonyabb fizetés mellett is (és itt nem a létminimumra gondolok!).

Nem biztos, hogy a család a legjobb támasz

Sajnos sokszor a hozzánk legközelebb álló emberek befolyásolhatnak minket negatív irányba is. A helyzetet megnehezíti, ha már családunk, gyerekeink vannak, és nemcsak saját magunkért felelünk. Ilyenkor gyakran húzhatnak vissza a családtagok, akik nem hagynák el a biztos utat a járatlanért. De ha hiszünk magunkban, és merünk váltani, esetleg némi kellemetlenség árán, biztos, hogy pozitív végkifejletet teremtünk önmagunk és környezetünk számára.

Pszichológiai kutatások bizonyítják azt is, hogy ha az ember nem erőlködik és görcsöl az előtte álló problémákon, hanem megoldandó feladatokként tekint rájuk, és nem zavarja az események lefolyását, sokkal könnyebben történnek jó dolgok, amelyekre egyébként is vágynak.