Miért jó, ha nincs „vakbelünk”?

Az emberi testet tekinthetjük a természet csodájának, de olykor gondolhatjuk, hogy egy meglehetősen pongyola verzió. Tökéletlenre lett tervezve, hajlamos a hibákra, és látszólag számos felesleges része van. S amíg azt gondoljuk, miért is vannak manduláink, van egy szerv, ami nélkül talán még is jobb lehet: a féregnyúlvány (a köznyelvben az úgynevezett vakbél). Egy új tanulmány szerint a vakbél nélküli emberek alacsonyabb kockázati csoportba tartoznak a Parkinson-kór kialakulását illetően. A két csoport közötti különbség nem is olyan kicsi: azok, akik vakbélműtéten estek át, 3,5 évvel később kezdték mutatni a betegség tüneteit.

Ez a kutatás az eddigi legnagyobb és leghosszabb a Parkinson-kór kutatásának területén, amely 1,6 millió embert foglalt magába, és 52 évig tartott. A kutatók így vizsgálni tudták a betegség diagnózisát, kezelését, a páciensek korát, nemét, élőhelyét, és ezáltal jobban össze tudták hasonlítani a betegség előrehaladását vagy éppen stagnálását.

Ez nem az első eset, hogy a Parkinson-kórt a bélrendszerrel hozzák összefüggésbe. Korábban is jelent már meg néhány publikáció ebben a témakörben, ahol a belekben élő mikroorganizmusokat (tehát a mikrobiomot) vették szemügyre, és rögzítették a különbséget. Egy kutatás például azt bizonyította be, hogy a gyomorpanaszok, azok közül is a székrekedés a betegség egyik első tünete lehet. Sőt, biztató jelek vannak arra vonatkozóan is, hogy a Parkinson-kór a későbbiekben az egyik legundorítóbb csodaszerrel, a fekális transzplantációval, tehát a „székletátültetéssel” válik gyógyíthatóvá.

Egy ideig azt gyanította a tudomány, hogy a betegség kialakulásában részt vevő fő bűnös egy fehérje, az α-szinuklein. Ez a testben mindenhol előfordul, de legbőségesebb mennyiségben az agyban van jelen, és a jelátviteli útvonalakban van szerepe. Parkinsonban szenvedő pácienseknél ezek a fehérjék csomóvá állhatnak össze, és más sejteket ölhetnek meg, akik alapvetően a mozgásért felelősek, így remegést, merevséget, lassúságot idézve elő, amelyeket a betegség karakterisztikusságának tartunk.

Az új tanulmány is ezt az elméletet támogatja, hiszen a vizsgálatok során azt találták, hogy ezek a fehérjék a vakbélben is nagy mennyiségben halmozódnak fel. Ez viszont függetlenül attól, hogy a beteg szenved-e a kórtól vagy sem, ami azt jelentheti, hogy ez a fehérje csak egy a sok faktor közül, ami miatt a kóros állapot kialakul. Tehát lennie kell más mechanizmusoknak vagy eseménysorozatnak, amely a vakbél számára lehetővé teszi, hogy befolyásolja a Parkinson-kórt.

A kutatók a következő időszakban ennek felderítésén fognak dolgozni.

Forrás: www.iflscience.com