Menü

Egészséges a versenyszellem?

Még ha nem is vesszük észre, életünk során sokkal több versenyhelyzetbe kerülünk, mint amennyit akkor vállalnánk, ha tudnánk, hogy mindez mivel jár. Szeretjük a minden napos kis „győzelmeinket”, amikor miénk lesz az utolsó rozsos zsemle a pékségben, vagy találunk ülőhelyet a buszon. De az is egy apró nyereség, ha megdicsérik az öltözetünket, vagy meghívnak egy kávéra. Ezekben a helyzetekben pedig jól érezzük magunkat. Mégis, ha megkérdezzük társainkat, szeretnek-e versenyezni, a legtöbben azt válaszolják, hogy nem. Az izgalom, a feszültség, a félelem, a bizonytalanság érzésével párosítják ezt a szót, amelyek rögtön ellenérzést váltanak ki az emberből. És, ha így kérdezik, már nem is olyan vonzó a győzelem sem.

Pedig a versenyszellem tartja az embereket versenyben. Elsőre kissé triviálisnak hangozhat ez a kijelentés, pedig több rejlik mögötte, mint egyszerű logika. Az, hogy kihívások vannak az életünkben, arra késztet minket, hogy gondolkodjunk, tegyünk valamit, cselekedjünk, és mindeközben önmagunkat fel is bátorítjuk. Minden versenyhelyzet a személyiségünkhöz tesz hozzá, motivációt ad, égve tartja azt a lángot, ami ösztönzőleg hat a belsőnkre. Ez pedig nem csupán mentálisan tesz egészségessé, hanem fizikálisan is. Minél több, embert próbáló helyzetbe kerülünk, annál könnyebben fogunk helyt állni a következőnél, sikeres végkimeneteltől függetlenül.

De nem szabad a versengést túlzásba vinni. Nem mindegy, hogy állandóan versenytársakat keresünk, vagy önmagunkat akarjuk újra és újra felülmúlni. A saját magunk ösztönzése és helyt állásra kényszerítése természetes, egészséges folyamat, mindaddig, amíg normál keretek közé szorítjuk, és nem csinálunk belőle önbecsülési problémát. Ha a versenyt az önigazolás, a mások feletti győzedelmeskedés görcsös vágya, vagy az önértékelési problémák irányítják, akkor az egészen biztosan nem tesz jót az egészségünknek. Úgyhogy kapjuk össze magunkat, vegyük fel a versenyt önmagunkkal, igyekezzünk maximumot kihozni magunkból, de lássuk be, ha valami sok, teljesíthetetlen, vagy egyszerűen csak nekünk nem megy. Ezzel tehetjük a legjobbat az egészségünknek.

Varga Ágnes Kata

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?

Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.

A héten ünnepeltük a csokoládé világnapját – ezért érdemes mértékkel fogyasztani

Július 7-én ünnepelték világszerte a csokoládé világnapját, amely remek alkalom arra, hogy ne csak az egyik legnépszerűbb édesség ízvilágát, hanem annak egészségre gyakorolt hatásait is közelebbről megismerjük.

A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?

Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.

Az illatok terápiás ereje – amikor az illatok a testet és a lelket is gyógyítják

Az illatok életünk szerves részét képezik. Egyetlen aroma képes felidézni egy régi emléket, megnyugtatni a zaklatott lelket vagy éppen energiával feltölteni bennünket. Nem véletlen, hogy az illatok gyógyító hatását már több ezer éve alkalmazzák különböző kultúrákban.