Menü

Csalódás, ahogy azt még nem láttad...

Megbuktál egy vizsgán? Nem nyertél meg egy számodra fontos versenyt? Csalódtál egy számodra fontos személyben? Bármi is váltotta ki a negatív érzéseidet, biztosan nem lesznek attól pozitívabbak, hogy negatívnak tekinted őket. Sőt, attól sem lesz könnyebb, ha elrejted a csalódottságodat egy zárt fiókba, és időről időre kinyitogatod, hogy minél rosszabbul érezd magad ilyenkor. De akkor mitől jobb? És hogyan fordítsam a hasznomra?

Ne botránkozz meg, hogy a csalódást és a hasznot egymás mellett emlegetem. Nem arról van szó, hogy gép módjára kell tűrni mindent, és történjen bármi, nagy mosollyal és kiábrándítóan irreális optimizmussal kell a jövő felé fordulni. De látnunk kell a magunk hasznát a magunk gondjában. A csalódottság rossz hozzáállással párosulva megöli a motivációt, de némi cselekvésvággyal vegyítve akár új motivációt is segíthet kialakítani. Lépj egy következő szintre, ha visszautasításban volt részed! Mérlegelj! Esélyes, hogy a próbálkozásod legközelebb sikerrel jár? Tehetsz azért, hogy ne bukjon meg a terved a következő alkalommal? Ha igen, meríts erőt a kiábrándulásodból! Szívd fel magad, emeld fel a fejed, és tegyél meg egy picivel többet, mint ezelőtt.

De ismerd fel, ha nem tudsz változtatni a helyzeteden, ne kergess reménytelen vágyakat! Mindig tudnod kell, miből mennyit bírsz, és aszerint eljárni. És ha a tőled telhető legtöbb még mindig kevés a cél eléréséhez, keress új célt. Ne feledd, olyan nincs, hogy semmi sem sikerül. Mi tudna jobban a helyes útra vezetni, mint a csalódás, hogy az előző út nem volt a tiéd? Ha nincs meg ez a kiábrándulás, nincsen elengedés sem. Ez a nehéz helyzetekre épp úgy érvényes, mint az emberi kapcsolatokra.

És ha egy emberben csalódsz, az rendkívül jó személyiséglecke, főként akkor, ha rájövünk, mi vezetett a csalódáshoz. Meglehet, hogy a saját türelmetlenségünk, de talán valószínűbb, hogy valamit nem jól láttunk az idők folyamán. Bármi is az, megtanít a mérlegelésre, a felejtésre, a megbocsátásra vagy ellenkezőleg, megtanul elengedni azokat az embereket, akiket teljes mértékben félreismertünk. Vagyis a helyes önértékelés, az önreflexiók elmélyítésében egy ilyen csalódás is tud segíteni.

Csalódni nem egyszerű, és nem könnyen elviselhető. Nem olyan, amin hamar túllépsz és túl is kell lépned. De ha merítesz belőle, ha látni kezded a hasznát, azzal saját magadnak teszel nagyon jót.

Varga Ágnes Kata

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.