Menü

Csalódás, ahogy azt még nem láttad...

Megbuktál egy vizsgán? Nem nyertél meg egy számodra fontos versenyt? Csalódtál egy számodra fontos személyben? Bármi is váltotta ki a negatív érzéseidet, biztosan nem lesznek attól pozitívabbak, hogy negatívnak tekinted őket. Sőt, attól sem lesz könnyebb, ha elrejted a csalódottságodat egy zárt fiókba, és időről időre kinyitogatod, hogy minél rosszabbul érezd magad ilyenkor. De akkor mitől jobb? És hogyan fordítsam a hasznomra?

Ne botránkozz meg, hogy a csalódást és a hasznot egymás mellett emlegetem. Nem arról van szó, hogy gép módjára kell tűrni mindent, és történjen bármi, nagy mosollyal és kiábrándítóan irreális optimizmussal kell a jövő felé fordulni. De látnunk kell a magunk hasznát a magunk gondjában. A csalódottság rossz hozzáállással párosulva megöli a motivációt, de némi cselekvésvággyal vegyítve akár új motivációt is segíthet kialakítani. Lépj egy következő szintre, ha visszautasításban volt részed! Mérlegelj! Esélyes, hogy a próbálkozásod legközelebb sikerrel jár? Tehetsz azért, hogy ne bukjon meg a terved a következő alkalommal? Ha igen, meríts erőt a kiábrándulásodból! Szívd fel magad, emeld fel a fejed, és tegyél meg egy picivel többet, mint ezelőtt.

De ismerd fel, ha nem tudsz változtatni a helyzeteden, ne kergess reménytelen vágyakat! Mindig tudnod kell, miből mennyit bírsz, és aszerint eljárni. És ha a tőled telhető legtöbb még mindig kevés a cél eléréséhez, keress új célt. Ne feledd, olyan nincs, hogy semmi sem sikerül. Mi tudna jobban a helyes útra vezetni, mint a csalódás, hogy az előző út nem volt a tiéd? Ha nincs meg ez a kiábrándulás, nincsen elengedés sem. Ez a nehéz helyzetekre épp úgy érvényes, mint az emberi kapcsolatokra.

És ha egy emberben csalódsz, az rendkívül jó személyiséglecke, főként akkor, ha rájövünk, mi vezetett a csalódáshoz. Meglehet, hogy a saját türelmetlenségünk, de talán valószínűbb, hogy valamit nem jól láttunk az idők folyamán. Bármi is az, megtanít a mérlegelésre, a felejtésre, a megbocsátásra vagy ellenkezőleg, megtanul elengedni azokat az embereket, akiket teljes mértékben félreismertünk. Vagyis a helyes önértékelés, az önreflexiók elmélyítésében egy ilyen csalódás is tud segíteni.

Csalódni nem egyszerű, és nem könnyen elviselhető. Nem olyan, amin hamar túllépsz és túl is kell lépned. De ha merítesz belőle, ha látni kezded a hasznát, azzal saját magadnak teszel nagyon jót.

Varga Ágnes Kata

Mit árul el valakiről, ha beszélgetés közben a haját csavarja?

A haj tekergetése sokak számára apró, automatikus mozdulatnak tűnik, amit szinte észre sem veszünk. Pedig a testbeszéd szakértők szerint ez a gesztus többet mondhat a személy belső állapotáról, mint elsőre gondolnánk.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.