Csalódás, ahogy azt még nem láttad...
- Dátum: 2018.12.06., 07:49
- Varga Ágnes Kata
- csalódás, elme, érzés, haszon, lélek, negatív, önértékelés, önreflexió, pozitív, psziché, pszichológia, tipp, út, zavar
Megbuktál egy vizsgán? Nem nyertél meg egy számodra fontos versenyt? Csalódtál egy számodra fontos személyben? Bármi is váltotta ki a negatív érzéseidet, biztosan nem lesznek attól pozitívabbak, hogy negatívnak tekinted őket. Sőt, attól sem lesz könnyebb, ha elrejted a csalódottságodat egy zárt fiókba, és időről időre kinyitogatod, hogy minél rosszabbul érezd magad ilyenkor. De akkor mitől jobb? És hogyan fordítsam a hasznomra?
Ne botránkozz meg, hogy a csalódást és a hasznot egymás mellett emlegetem. Nem arról van szó, hogy gép módjára kell tűrni mindent, és történjen bármi, nagy mosollyal és kiábrándítóan irreális optimizmussal kell a jövő felé fordulni. De látnunk kell a magunk hasznát a magunk gondjában. A csalódottság rossz hozzáállással párosulva megöli a motivációt, de némi cselekvésvággyal vegyítve akár új motivációt is segíthet kialakítani. Lépj egy következő szintre, ha visszautasításban volt részed! Mérlegelj! Esélyes, hogy a próbálkozásod legközelebb sikerrel jár? Tehetsz azért, hogy ne bukjon meg a terved a következő alkalommal? Ha igen, meríts erőt a kiábrándulásodból! Szívd fel magad, emeld fel a fejed, és tegyél meg egy picivel többet, mint ezelőtt.

De ismerd fel, ha nem tudsz változtatni a helyzeteden, ne kergess reménytelen vágyakat! Mindig tudnod kell, miből mennyit bírsz, és aszerint eljárni. És ha a tőled telhető legtöbb még mindig kevés a cél eléréséhez, keress új célt. Ne feledd, olyan nincs, hogy semmi sem sikerül. Mi tudna jobban a helyes útra vezetni, mint a csalódás, hogy az előző út nem volt a tiéd? Ha nincs meg ez a kiábrándulás, nincsen elengedés sem. Ez a nehéz helyzetekre épp úgy érvényes, mint az emberi kapcsolatokra.
És ha egy emberben csalódsz, az rendkívül jó személyiséglecke, főként akkor, ha rájövünk, mi vezetett a csalódáshoz. Meglehet, hogy a saját türelmetlenségünk, de talán valószínűbb, hogy valamit nem jól láttunk az idők folyamán. Bármi is az, megtanít a mérlegelésre, a felejtésre, a megbocsátásra vagy ellenkezőleg, megtanul elengedni azokat az embereket, akiket teljes mértékben félreismertünk. Vagyis a helyes önértékelés, az önreflexiók elmélyítésében egy ilyen csalódás is tud segíteni.
Csalódni nem egyszerű, és nem könnyen elviselhető. Nem olyan, amin hamar túllépsz és túl is kell lépned. De ha merítesz belőle, ha látni kezded a hasznát, azzal saját magadnak teszel nagyon jót.
Varga Ágnes Kata
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.