Menü

Amit a nagyitól tanultam

Amióta gyerekeim vannak, egyre többször eszembe jutnak a gyerekként nagyszülőknél, falun töltött nyaraim. Szerencsés voltam, mert sok időt lehettem velük, s bár sajnos már csak egy nagymamám él, a mai napig is őrzöm az emlékeimben azokat a szokásokat, tanácsokat, amiket tőlük tanulhattam.

Vannak dolgok, melyeket csak felnőtt fejjel értékelünk, ez nagyanyáink intelmeivel sincs másképp, szokásaikat felnőttként jobban megérthetjük, s utólag beismerhetjük, mennyi mindenben volt bizony igazuk! Emlékszem, akkoriban idegesített a sok mondóka, amit tanítottak nekem, s ma már látom, hogy mennyivel jobb, ha a gyerekeim is ilyesmit tanulnak, a kezükbe nyomott tablet helyett, s az esti mesék fontosságát sem értettem akkor, pedig a későbbiekben többek között a szókincs bővülését, kreativitásunkat, fantáziánkat, általános műveltségünk kialakulását is ennek köszönhetjük.

Már másképp látok dolgokat az étkezésben is, jobban megfontolom a táplálkozás terén megfigyelt régi szokásokat. Nagyszüleink nem paleoztak és nem voltak vegán étrenden, sem dietetikusuk, sem táplálkozás-beállítójuk nem volt, s nem hirdették fennhangon a mindenmentes étrendet. Nem szedtek húszféle étrend-kiegészítőt, viszont friss ételeket ettek, idénygyümölcsöket fogyasztottak, házi lekvárt főztek, disznót vágtak, a húskészítményeiket maguk füstölték és nem csomagolt adalékanyagokkal telepakolt csirkemell sonkát vettek a boltokban, s mirelit zöldségköret helyett friss idényzöldséget szedtek a kertjükben. Ha a nagyi meggyes pitét akart sütni, akkor egy óráig magozta a frissen leszedett gyümölcsöt, a levéből pedig házi meggyszörp készülhetett. Ma megvesszük a boltban a télen is megvásárolható nyári gyümölcsöket, amiről köztudott, hogy még zölden kerülnek a ládákba, gyakran lefagyasztva, minimális vitamintartalommal. Igaz, hogy a papa még a dinnyéhez is kenyeret evett, mégis összességében sokkal egészségesebb életet éltek, a földeken dolgozva többet mozogtak.

„Ki korán kel…” Bizony jellemző mondás. Nagyszüleink sosem lustálkodtak délig az ágyban, korán nekiláttak aznapi teendőiknek, mely akadt bőven a ház körül. Nem tévéztek délelőtt a kanapén fekve hétvégén, igaz nem is telefonoztak vagy számítógépeztek hajnal kettőig, s ha megbeszélnivalójuk volt a szomszéddal, akkor átmentek hozzá, nem a közösség oldalakon lógtak, vagy mobiltelefonáltak. Nagyapám mondta sokszor, „ha valami akartam, felültem a biciklimre és elmentem hozzá”, akkoriban telefonálás nem volt opció, de telefon helyett voltak személyes beszélgetéseik, valódi kapcsolataik.

Nagyon sokat gyalogoltak, gyakran a szomszéd faluba át és vissza, nem volt probléma 6-8-10 km megtétele, ma már legtöbben kocsival járunk a sarki közértbe is. Meg sem fordul a fejünkben, mennyi mindent tanulhatnánk nagymamáinktól a környezetkímélő életmódról! A kimosott ruhákat a szabadban szárították és napfényillatuk volt, nem a szárítógépből bányászták elő. A felmenőink a háztartásban megannyi vegyszer helyett természetes anyagokat használtak, mint például az ecet, a szódabikarbóna. Értettek a varráshoz, szövéshez, kötéshez, fonáshoz, horgoláshoz. A mai napig is a dédi varrja fel a nadrágok szárát, foltozza be a térdnél kikopott farmereket, vagy készít belőlük rövidnadrágot.

A legfontosabb, amit megtanultam tőlük, hogy nem pazaroljuk az ételt, a különböző ételmaradékok újra felhasználhatóak, nem megy kárba semmi, s a tányérunkra is csak annyi ételt veszünk, amennyit megeszünk, mert „lehet kétszer is szedni”.

A mamám a mai napig gyűjti az esővizet, s ha a dédunokái nem locsolják szét a kertben virágöntözés címszóval öt perc alatt hétvégén, akkor nagyon sok mindenre használhatja a kiskert öntözésétől a WC leöblítéséig.

A modern kor vívmányai sok mindenben segítséget jelentenek, az elektromos kütyük és modern dolgok megkönnyítik a hétköznapokat, melyeket a nagyszüleink nyilván nem nagyon értenek, nem a közösségi oldalak korában nőttek fel. Viszont ők sokkal tudatosabban éltek, jobban vigyáztak a használati tárgyaikra, az egészségükre, jobban óvták a környezetüket, többet ápolták az emberi kapcsolataikat. Van mit tanulni tőlük!

Szülőnek lenni beteljesedés?

Vannak életcéljaink, legalábbis jó esetben. Több dolgot szeretnénk elérni, s ezek a dolgok az élet különböző területeihez kapcsolódnak. A családi élet és az ezt biztosító mögöttes egzisztencia sokak tervei között szerepel, de hogy ez maga az élet beteljesedése is lenne, nos, az egy vitatott kérdés.

Kismama a strandon

A nyár, a nagy meleg, az erős UV sugárzás, a magas páratartalom bizony nagy megterhelést jelent a szervezetnek, különösen a várandósoknak. A kismamák is nyaralhatnak, strandolhatnak, utazhatnak vízpartra, de nekik mindenképpen szem előtt kell tartaniuk néhány fontos szabályt

Hogyan fejlesszük a gyermekünk finommotorikai képességét?

Kicsit aggodalomra ad okot, ha azt halljuk a szakembertől, hogy „fejleszteni kell a gyermekünk finommotorikai képességét”, hiszen első hallásra valami bonyolult tevékenységnek tűnhet. Pedig nem az!

Mennyit hízhatok terhesség alatt?

Dunát lehetne rekeszteni a témával, hiszen bármennyi írás és tanács született a terhességi hízásról, sok várandós nő állandó gondolata, hogy vajon mennyi az annyi. Természetesen nincs rá szabály, mert nem egyforma súllyal kezdjük a babavárást, azonban van némi támpont, hogy tudjunk kalkulálni.

A magzati diagnosztika fejlődése – a katonai eszközöktől egy egyszerű vérvételig

A magzati diagnosztika az utóbbi néhány évtizedben hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Míg hatvan évvel ezelőtt az is nagy eredménynek számított, hogy meg tudták állapítani a magzat anyaméhen belüli elhelyezkedését és kiszűrték az esetleges súlyos rendellenességeket, ma már az anyai vérből genetikai vizsgálatot végeznek, és akár az első trimeszter közepén megtudhatjuk, hogy a baba kisfiú vagy kislány.