Menü

Amit a nagyitól tanultam

Amióta gyerekeim vannak, egyre többször eszembe jutnak a gyerekként nagyszülőknél, falun töltött nyaraim. Szerencsés voltam, mert sok időt lehettem velük, s bár sajnos már csak egy nagymamám él, a mai napig is őrzöm az emlékeimben azokat a szokásokat, tanácsokat, amiket tőlük tanulhattam.

Vannak dolgok, melyeket csak felnőtt fejjel értékelünk, ez nagyanyáink intelmeivel sincs másképp, szokásaikat felnőttként jobban megérthetjük, s utólag beismerhetjük, mennyi mindenben volt bizony igazuk! Emlékszem, akkoriban idegesített a sok mondóka, amit tanítottak nekem, s ma már látom, hogy mennyivel jobb, ha a gyerekeim is ilyesmit tanulnak, a kezükbe nyomott tablet helyett, s az esti mesék fontosságát sem értettem akkor, pedig a későbbiekben többek között a szókincs bővülését, kreativitásunkat, fantáziánkat, általános műveltségünk kialakulását is ennek köszönhetjük.

Már másképp látok dolgokat az étkezésben is, jobban megfontolom a táplálkozás terén megfigyelt régi szokásokat. Nagyszüleink nem paleoztak és nem voltak vegán étrenden, sem dietetikusuk, sem táplálkozás-beállítójuk nem volt, s nem hirdették fennhangon a mindenmentes étrendet. Nem szedtek húszféle étrend-kiegészítőt, viszont friss ételeket ettek, idénygyümölcsöket fogyasztottak, házi lekvárt főztek, disznót vágtak, a húskészítményeiket maguk füstölték és nem csomagolt adalékanyagokkal telepakolt csirkemell sonkát vettek a boltokban, s mirelit zöldségköret helyett friss idényzöldséget szedtek a kertjükben. Ha a nagyi meggyes pitét akart sütni, akkor egy óráig magozta a frissen leszedett gyümölcsöt, a levéből pedig házi meggyszörp készülhetett. Ma megvesszük a boltban a télen is megvásárolható nyári gyümölcsöket, amiről köztudott, hogy még zölden kerülnek a ládákba, gyakran lefagyasztva, minimális vitamintartalommal. Igaz, hogy a papa még a dinnyéhez is kenyeret evett, mégis összességében sokkal egészségesebb életet éltek, a földeken dolgozva többet mozogtak.

„Ki korán kel…” Bizony jellemző mondás. Nagyszüleink sosem lustálkodtak délig az ágyban, korán nekiláttak aznapi teendőiknek, mely akadt bőven a ház körül. Nem tévéztek délelőtt a kanapén fekve hétvégén, igaz nem is telefonoztak vagy számítógépeztek hajnal kettőig, s ha megbeszélnivalójuk volt a szomszéddal, akkor átmentek hozzá, nem a közösség oldalakon lógtak, vagy mobiltelefonáltak. Nagyapám mondta sokszor, „ha valami akartam, felültem a biciklimre és elmentem hozzá”, akkoriban telefonálás nem volt opció, de telefon helyett voltak személyes beszélgetéseik, valódi kapcsolataik.

Nagyon sokat gyalogoltak, gyakran a szomszéd faluba át és vissza, nem volt probléma 6-8-10 km megtétele, ma már legtöbben kocsival járunk a sarki közértbe is. Meg sem fordul a fejünkben, mennyi mindent tanulhatnánk nagymamáinktól a környezetkímélő életmódról! A kimosott ruhákat a szabadban szárították és napfényillatuk volt, nem a szárítógépből bányászták elő. A felmenőink a háztartásban megannyi vegyszer helyett természetes anyagokat használtak, mint például az ecet, a szódabikarbóna. Értettek a varráshoz, szövéshez, kötéshez, fonáshoz, horgoláshoz. A mai napig is a dédi varrja fel a nadrágok szárát, foltozza be a térdnél kikopott farmereket, vagy készít belőlük rövidnadrágot.

A legfontosabb, amit megtanultam tőlük, hogy nem pazaroljuk az ételt, a különböző ételmaradékok újra felhasználhatóak, nem megy kárba semmi, s a tányérunkra is csak annyi ételt veszünk, amennyit megeszünk, mert „lehet kétszer is szedni”.

A mamám a mai napig gyűjti az esővizet, s ha a dédunokái nem locsolják szét a kertben virágöntözés címszóval öt perc alatt hétvégén, akkor nagyon sok mindenre használhatja a kiskert öntözésétől a WC leöblítéséig.

A modern kor vívmányai sok mindenben segítséget jelentenek, az elektromos kütyük és modern dolgok megkönnyítik a hétköznapokat, melyeket a nagyszüleink nyilván nem nagyon értenek, nem a közösségi oldalak korában nőttek fel. Viszont ők sokkal tudatosabban éltek, jobban vigyáztak a használati tárgyaikra, az egészségükre, jobban óvták a környezetüket, többet ápolták az emberi kapcsolataikat. Van mit tanulni tőlük!

Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.

Amit soha ne mondj egy kismamának…

Várandósan vagy kisgyerekes anyukaként rendszeresen találkozunk kéretlen tanácsokkal, megjegyzésekkel és olyan kérdésekkel, amiktől a falra mászunk. Nézzük mik azok a megjegyzések, amikkel ki lehetne űzni a világból a várandós vagy kisgyerekes anyukákat.

A gyermekkori evészavar nyomában

A kisgyermekek étkezési szokásainak megértése összetett feladat, és a neofóbia, a válogatós evés (picky eating) és az ARFID (elkerülő, korlátozó táplálékbeviteli zavar) mind fontos tényezők lehetnek.

Gyermekkori asztma

Rengeteg gyermek életében felüti a fejét az asztma, melynek tünetei megkeseríthetik a mindennapokat. Íme, néhány információ, amit érdemes tudni erről, vagy ezzel kapcsolatban.

Sportol a gyerek. Mit egyen?

Sportszülőként gyakran felmerül bennem a gondolat (nagyjából naponta), hogy mivel etessem az amúgy is kamaszodó, hirtelen megnőtt, változatos táplálkozást igénylő sportoló tizenéves gyerekeimet?