Menü

Amit a nagyitól tanultam

Amióta gyerekeim vannak, egyre többször eszembe jutnak a gyerekként nagyszülőknél, falun töltött nyaraim. Szerencsés voltam, mert sok időt lehettem velük, s bár sajnos már csak egy nagymamám él, a mai napig is őrzöm az emlékeimben azokat a szokásokat, tanácsokat, amiket tőlük tanulhattam.

Vannak dolgok, melyeket csak felnőtt fejjel értékelünk, ez nagyanyáink intelmeivel sincs másképp, szokásaikat felnőttként jobban megérthetjük, s utólag beismerhetjük, mennyi mindenben volt bizony igazuk! Emlékszem, akkoriban idegesített a sok mondóka, amit tanítottak nekem, s ma már látom, hogy mennyivel jobb, ha a gyerekeim is ilyesmit tanulnak, a kezükbe nyomott tablet helyett, s az esti mesék fontosságát sem értettem akkor, pedig a későbbiekben többek között a szókincs bővülését, kreativitásunkat, fantáziánkat, általános műveltségünk kialakulását is ennek köszönhetjük.

Már másképp látok dolgokat az étkezésben is, jobban megfontolom a táplálkozás terén megfigyelt régi szokásokat. Nagyszüleink nem paleoztak és nem voltak vegán étrenden, sem dietetikusuk, sem táplálkozás-beállítójuk nem volt, s nem hirdették fennhangon a mindenmentes étrendet. Nem szedtek húszféle étrend-kiegészítőt, viszont friss ételeket ettek, idénygyümölcsöket fogyasztottak, házi lekvárt főztek, disznót vágtak, a húskészítményeiket maguk füstölték és nem csomagolt adalékanyagokkal telepakolt csirkemell sonkát vettek a boltokban, s mirelit zöldségköret helyett friss idényzöldséget szedtek a kertjükben. Ha a nagyi meggyes pitét akart sütni, akkor egy óráig magozta a frissen leszedett gyümölcsöt, a levéből pedig házi meggyszörp készülhetett. Ma megvesszük a boltban a télen is megvásárolható nyári gyümölcsöket, amiről köztudott, hogy még zölden kerülnek a ládákba, gyakran lefagyasztva, minimális vitamintartalommal. Igaz, hogy a papa még a dinnyéhez is kenyeret evett, mégis összességében sokkal egészségesebb életet éltek, a földeken dolgozva többet mozogtak.

„Ki korán kel…” Bizony jellemző mondás. Nagyszüleink sosem lustálkodtak délig az ágyban, korán nekiláttak aznapi teendőiknek, mely akadt bőven a ház körül. Nem tévéztek délelőtt a kanapén fekve hétvégén, igaz nem is telefonoztak vagy számítógépeztek hajnal kettőig, s ha megbeszélnivalójuk volt a szomszéddal, akkor átmentek hozzá, nem a közösség oldalakon lógtak, vagy mobiltelefonáltak. Nagyapám mondta sokszor, „ha valami akartam, felültem a biciklimre és elmentem hozzá”, akkoriban telefonálás nem volt opció, de telefon helyett voltak személyes beszélgetéseik, valódi kapcsolataik.

Nagyon sokat gyalogoltak, gyakran a szomszéd faluba át és vissza, nem volt probléma 6-8-10 km megtétele, ma már legtöbben kocsival járunk a sarki közértbe is. Meg sem fordul a fejünkben, mennyi mindent tanulhatnánk nagymamáinktól a környezetkímélő életmódról! A kimosott ruhákat a szabadban szárították és napfényillatuk volt, nem a szárítógépből bányászták elő. A felmenőink a háztartásban megannyi vegyszer helyett természetes anyagokat használtak, mint például az ecet, a szódabikarbóna. Értettek a varráshoz, szövéshez, kötéshez, fonáshoz, horgoláshoz. A mai napig is a dédi varrja fel a nadrágok szárát, foltozza be a térdnél kikopott farmereket, vagy készít belőlük rövidnadrágot.

A legfontosabb, amit megtanultam tőlük, hogy nem pazaroljuk az ételt, a különböző ételmaradékok újra felhasználhatóak, nem megy kárba semmi, s a tányérunkra is csak annyi ételt veszünk, amennyit megeszünk, mert „lehet kétszer is szedni”.

A mamám a mai napig gyűjti az esővizet, s ha a dédunokái nem locsolják szét a kertben virágöntözés címszóval öt perc alatt hétvégén, akkor nagyon sok mindenre használhatja a kiskert öntözésétől a WC leöblítéséig.

A modern kor vívmányai sok mindenben segítséget jelentenek, az elektromos kütyük és modern dolgok megkönnyítik a hétköznapokat, melyeket a nagyszüleink nyilván nem nagyon értenek, nem a közösségi oldalak korában nőttek fel. Viszont ők sokkal tudatosabban éltek, jobban vigyáztak a használati tárgyaikra, az egészségükre, jobban óvták a környezetüket, többet ápolták az emberi kapcsolataikat. Van mit tanulni tőlük!

Járjunk babaúszásra?

A babaúszásról érdekes módon megoszlanak a vélemények, az orvosok, szülők, védőnők és gyógypedagógusok mind más véleményt fogalmaznak meg a „babauszi” hasznosságáról. Összeszedjük a pro és kontra érveket, véleményeket.

Miért járjunk babamasszázsra?

A babamasszázsról a kisgyerekes anyukák vagy várandós kismamák bizonyára már hallottak, s talán másoknak sem újkeletű, hiszen egyre elterjedtebb módszerről van szó. Utána olvastunk a babamasszázs hatásainak, előnyeinek.

A gyerekek egészségének megőrzése – mit tehet a szülő?

Az életmód az évtizedek múlásával egyre változik, az egészség azonban mindig a legfontosabb kincsünk marad, különöse tekintettel a gyermekeink egészségére, melynek megőrzése a mi felelőségünk.

Gyakrabban lesz beteg, ha közösségbe kerül a gyerek?

Szeptemberrel elkezdődött az ősz, s ezzel sok kisgyerekes (és nagy gyermekes) családban is egy új időszámítás: a közösségbe kerülés/visszakerülés ideje. Kezdődik a suli, újra indul a hétköznapi mókuskerék.

A tanulási zavarok tünetei

A tanulási zavar meglétére egy tanuló esetében adott tanulási területen mutatott, az egyéb területek színvonalához képest jelentős elmaradása, tanulási sikertelensége hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor a tanulási zavar esetében számolnunk kell a tanuló viselkedésében is megjelenő következményekkel. A tanulási és a viselkedési problémák között gyakran fedezhetünk fel szoros kapcsolatot. A viselkedési problémák hátterében igen nagy arányban tanulási nehézségek állnak. Ezekre a tanulókra gyakran jellemző alacsony önbecsülés és alacsony önértékelés.