Menü

Miért olyan nehéz bocsánatot kérni?

A veszekedéseink során az az állandó belső probléma kerül kifejezésre, miszerint muszáj, hogy a mi véleményünk legyen a mérvadó a körülöttünk lévő emberek számára, és ezáltal győztes pozícióba kerüljünk. A felülkerekedés állati ösztöne hajt minket a verbális küzdelmeink során is. És hiába világos olykor számunkra, hogy sehová sem vezet a veszekedés, mégis végig akarjuk csinálni emiatt a bizonyos belső késztetés miatt. De hol is van a vége?

Leginkább a megegyezés pillanata számít egy vita vagy veszekedés lezárásának, ám ez az áhított kompromisszum szinte soha nem jön el. Nagyon erős felek kellenek hozzá, hogy egy köztes megoldást lehessen kialakítani, és ennek a megvalósulása rendkívül ritka. De nemcsak így végződhet egy konfliktus, hanem azzal is, ha elismerjük, hogy különböző véleményen vagyunk, és ez nem baj. De ehhez rendkívül nagy nyugalom és megfontoltság szükséges. Minden egyéb eset bocsánatkéréshez vezet előbb-utóbb, legalábbis ideális esetben.

Azonban bocsánatot kérni több szempontból is igen nehéz. Egyrészt azért, mert ilyenkor mellékessé tesszük a saját igazunkat, vagy elismerjük a másik fél igazát. Ezt elismerni pedig olykor legjobb tudásunk és meggyőződésünk ellenére kell. Ez pedig az igazságosság jelenségével ellenkezik, amely az emberi psziché egészségének egyik alapvető szükséglete. Az igazságosság iránti vágyunk teszi első sorban nehézzé a bocsánatkérést.

A másik nehézséget az okozza, hogy egocentrikus gondolkodásunkat kell leküzdenünk ilyen esetekben. Az agyunk erősen ellenkezik a gondolattal, hogy saját érdekünk helyett társunk érdekét tartsuk szem előtt. Ez azért sem könnyű, mivel nem tudunk olyan könnyen azonosulni az ő gondolataival olyankor, amikor azt egy konfliktushelyzet után kell elfogadnunk. Tehát lehet, hogy alapvetően képesek lennénk a másik fél véleményét tiszteletben tartani, és engedni a saját igazunkból, de egy kiadós veszekedés után még tovább nőnek az ezzel kapcsolatos gátlásaink.

Tehát összefoglalva az okozza ezt a lehetetlennek tűnő kihívást, hogy az agyunk erősen próbál tenni az ellen, hogy bocsánatot kérjünk, és ha némi tudatossággal nem próbálunk meg változtatni a helyzeten, akkor benne is ragadunk a tétlenségben.

Láthatatlannak lenni - A magányosság egy formája

„Láthatatlannak érzem magam”. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátaim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, az egyetemi évek alatt, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán. Mindenkinek jut egy ilyen burok, ami megvéd a láthatóságtól, ilyenkor pedig csak a közeli ismerősök hangja marad meg. Azonban mit lehet tenni az észrevétlenség ellen, hogyan kapcsolódik ez az emberi közönyhöz?

Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál

Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.

Vásárlásmánia

Bár a vásárlásmánia az egészségünkre nézve nem olyan káros szenvedély, mint például az alkohol- vagy drogfüggőség, mégis a szociális életünket nagyban károsíthatja, ezért fontos figyelni már a kezdő intő jelekre is.

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.

Ne éljünk a múlt fogságában

Az elmúlt években folyamatos veszteségélmények és válságok között élünk, erre pedig rárakodnak az egyéni gondok is. A krízisek egyik jellemzője a bizonytalanság. Elengedni valamit, vagy küzdeni érte? Ez a fajta ellentmondásosság meggondolatlannak tűnő, vagy látszólag teljesen érthetetlen, irracionális döntésekhez vezethet, viszont lehetőség is egyúttal. Az alábbi cikkben arra kaphatunk válaszokat, hogy milyen módszereket, gondolatokat vethetünk be az elengedés érdekében.