Menü

Te nem a munkád vagy!

Ki vagy te? Ha megkérdezünk valakit, hogy ki ő, rendszerint egy foglalkozást hallunk válaszként:

„Tanítónő vagyok.”

Üzletember vagyok.”

„Fotós vagyok.”

„Fizikus vagyok.”

„Eladó vagyok.”

Valamiért – tulajdonképpen teljesen érthető okokból – réges-régóta a munkánkkal azonosítjuk magunkat. Pedig a munkánk nem mi magunk vagyunk! Csakhogy az ember napi 8-12 órát a munkahelyén tölt. Magánéletre, családra vajmi kevés idő jut. Szinte természetesnek tűnik, hogy a főnök céljait hosszú idő után már a saját céljainknak érezzük, pedig nem ez a legegészségesebb hozzáállás.

Sokan nőnek fel olyan környezetben, ahol nevelésként kapják, hogy minél keményebben dolgoznak, annál előrébb jutnak az életben, ami magasabb pozícióval és ezáltal jóval több pénzzel jár, ami majd megsegíti a család életét. Látjuk az embereket, akik túlórákat vállalnak a korábbi előléptetés reményében. Tudjuk, hogy bizonyos multik javasolják az alkalmazottaiknak, hogy sportoljanak, amennyit csak tudnak, és még kedvezményeket is biztosítanak nekik, valamint meditáljanak, mert tudják, hogy ezáltal a következő ügyfél fogadása során pozitívabb kisugárzásuk és hozzáállásuk lesz, ami növeli egy újabb szerződés megkötésének esélyét.

Hajlamosak mindezt alvásmegvonással elérni, ami egy idő után betegségek megjelenésével, agresszió kialakulásával is fenyegethet, s ki tudja, akkor felismerik-e majd az okot.

Fontos, hogy megtanuljuk, hogy ha letettük a nap végén a tollat, a fűrészt, bezártuk a boltot, elpakoltuk az utolsó dobozokat, könyveket, és lekapcsoltuk magunk után a villanyt, már ne gondoljunk többet a munkára. Ha kell, persze nyugodtan beszéljük ki otthon pár perc alatt magunkból az aznapi feszültséghalmazt, de tanuljunk meg szeparálódni. Ha átlépünk életünk másik terébe, a magánéletbe, már ne rontsuk a légkört állandóan munkahelyi témákkal. (Ha pozitívak, akkor persze nyugodtan motiválhatjuk a többieket! J ) Ez egy olyan alapvető lépés, amelynek segítségével sokkal jobb minőségű életet biztosíthatunk magunknak.

A saját cél meghatározása

Ez az a pont, amely teljesen átkapcsolhatja a gondolkodásunkat. Találjunk egy saját, személyes célt! Ez a kulcsmondat, ugyanis ha megtaláltuk, mi az, amivel munka mellett még szívesen foglalkozunk, egy biztos eszközzel szereltük fel magunkat arra, hogy minden napra megtaláljuk a motivációnkat, és ha esetleg nem szeretjük a munkánkat, akkor is van mit várni. Mert azt ugye nem szabad elfelejtenünk, hogy a munka jelentőséget ad az életnek, de nemcsak a munka az élet jelentése.

Az egyensúly megtalálása a személyes célok, a magánélet és a munka között elengedhetetlen az egészséges élethez. Persze vannak időszakok, amikor ez az egyensúly megbomlik, és ezzel semmi baj nincs, de jó, ha tudjuk, hogyan billenthetjük vissza a mérleget vízszintesbe. Minden nap végén álljunk meg, csendesüljünk el, és 10 percben gondoljuk át a napunkat, hogyan cselekedtünk, mit vittünk véghez, melyek a másnapi céljaink.

A zsarolás négy arca, azaz az érzelmi zsarnokokról bővebben

Sok kínzó azonban inkább érzelmi húrokat penget, pl, szerelemmel teli légvárakat, elfogadást, családi meghittséget, vagy begyógyított sebeket ígér.

B-vitamin: ezért érdemes szednie, ha szorongásra, depresszióra hajlamos

Egy friss kutatás alapján a B6-és B12-vitaminok segíthetnek a szorongásos tünetek enyhítésében.

Anya, aki nélkül nem menne

Az anya az a személy, aki mindent egyben tart. Anya főz, mos, takarít, gyereket rendez, életet koordinál, bevásárol. Félreértés ne essék, a férfiak szép szerepet vállalhatnak ebben, de mi van akkor, ha túl sok tennivaló hárul anyára és kidől a sorból?

Mit üzen a testbeszéd?

Mi is az a testbeszéd? Ha röviden szeretném megfogalmazni, akkor a testbeszéd egy közvetítő tényező az emberi kommunikációban. Nem verbális kommunikáció, mely természetes kísérője a verbális kommunikációnknak, az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik formája.

Azzal a személlyel jó lenni, aki mellett megerősödőm önmagamban

Mind szeretnénk jól partnert választani. Egy-egy sikertelen kapcsolat, szakítás vagy válás után pedig rendszerint feltesszük magunknak a mit rontottam el? kérdést, és felmerülhet bennünk, hogy a rossz választásunk sodort minket ebbe a helyzetbe. De vajon mi az a legfontosabb dolog, aminek meg kell lennie a másikban? Mi az, ami elengedhetetlen egy hosszú távon is jól működő kapcsolathoz?