Miért van ennyi boldogtalan fiatal?

A mai 12 és 26 év közöttiek körében rendkívül gyakoriak a hangulatzavarok, a súlyos depresszió, de olykor az öngyilkossági kísérletek sem ritkák. A legtöbben kinőnek belőle, de sajnos vannak, akik nem. Jean Twenge kutatópszichológus a fiatal felnőttkor pszichológiai vizsgálatával foglalkozik. 2008 és 2017 között megvizsgálta a súlyos mentális „elváltozások” (hangulatzavar, stressz, szorongás, depresszió stb.) változását. A 12 és 17 év közötti résztvevők között az ilyen betegségek aránya 51%-kal, míg a fiatal felnőtt korosztályban 71%-kal nőtt az előfordulás (amerikai adatok).

Twenge igyekezett rájönni, mi állhat a jelenség hátterében, vagy legalábbis melyek azok a tényezők, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak a kórképek kialakulásához. Kizárva a gyógyszer-/drog- és az alkoholfogyasztást, két kulturális irány szerepét írta le: Az elektronikus kommunikáció és a digitális média jelenléte.

Ezek jelenléte miatt azonban csökken az alvásmennyiség is, a minőségről már nem is beszélve. A fiatalok így nemcsak hogy több időt töltenek különféle képernyők előtt, de sokkal több öngyilkossággal kapcsolatos tartalommal is találkoznak – akaratlanul. Az alvásminőség változása magával vonzza, hogy a különböző intellektuális feladatok megoldásához több alvásra van szükségünk, mint korábban.

Szomorú, de az okostelefonok használatának ésszerű korlátozása sem könnyű feladat. Az iskolából vagy legalább az osztályteremből nem lehet őket kitiltani, mert akkor a szülők máris fellépnek a rendszer vagy rosszabb esetben sajnos a nevelő ellen, mivel az ő gyermeküknek a nap 24 órájában, heti 7 napban elérhetőnek kell lennie. Sok szülő napi szinten több üzenetet is küld a gyermekének, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e vele. Ha a hangját nem is hallhatja, legalább néhány sort olvashat tőle.

Vajon mikor és miért alakult ki ez a függés? Ha jobban belegondolunk, manapság anyának, de szülőnek lenni nem könnyű feladat. A technika olykor talán csak nehezíti a nevelést. Nem hiába éltek korábban nagy családok együtt, így néha volt kire rábízni a gyermeket, ha a párnak szüksége volt kettesben töltött időre, vagy az anya esetleg magára szeretett volna szánni egy kis időt. Akkor ez nem számított önzőségnek. Hiszen a gyerekek nevelése rengeteg energiába kerül, s egy anyának is szüksége van a feltöltődésre, hogy aztán a gyermekei egy energikus, nyúzható, szerető, türelmes anyukát kapjanak vissza, aki empátiát és megbocsátást tanúsít feléjük.

Számos operációs rendszer létezik már manapság, amelyek különféle alkalmazásokat kínálnak, amelyek segítségével figyelemmel kísérhetjük gyermekeink használati szokásait vagy akár meg is figyelhetjük azokat. Ha különös figyelmet szentelünk annak, hogy monitorozzuk gyermekeink alvási, illetve elektronikus eszköz használati szokásait, akkor mind a saját, mind gyermekeink mentális egészségét javíthatjuk.

A hangulatuk monitorozása azonban már nehezebb, olykor nagyobb kihívást jelent. Legyünk empatikusak, tudjuk, mikor kell közbeavatkoznunk, de az első lépés akkor se az legyen, hogy a gyerekre támadunk. Először beszéljünk például a tanárával az iskolában. S akkor talán mindannyian kinövik a hangulatingadozásokat.