Menü

Miért ítélünk a külső alapján?

Számos szólás tartalmazza azt a nagy igazságot, hogy akármilyen emberek is vagyunk, mindig a lehető legegyszerűbb az lesz, ha valakiről a külseje miatt állítunk valamit. Néha ez az egész nem is tudatos, csupán annak az eredménye, hogy az érzékszerveink sokkal előbb hajlamosak egy ítéletet létrehozni a fejünkben, mint a racionálisabb, árnyaltabb gondolataink. És ez a külső alapján kialakult kép nem olyan könnyen kitörölhető vagy figyelmen kívül hagyható, mint azt gondolnánk. Hiszen a benyomást, ami mindig is ott lesz valamilyen szinten, ez alapján a kép alapján alkotja meg az agyunk.

De miért is? Az ember szeme alapvetően a szépet, a harmonikusat, az esztétikusat fogadja be legkönnyebben, magyarul az kelt benne jó érzést, ami ezeknek a kritériumoknak megfelel. Szeretjük a szimmetrikus, de különleges arcokat, a szép és finom vonalakat és vonásokat, és az ízlésességet. A külső alapján belső tulajdonságokra asszociálunk, teljesen tudatunkon kívül. Ha pedig valakinek a külseje pozitív érzelmeket vált ki belőlünk, szinte rögtön megszavazzuk neki a bizalmat, és olyan tulajdonságokat társítunk hozzá ismeretlenül, amelyek vonzóak a számunkra. Ha nagyon mély benyomást tesz ránk valakinek a külseje, akkor később nem a tettei alapján fogjuk felülírni a véleményünket róla, hanem a véleményünk alapján értékeljük és ítéljük meg a cselekedeteit. Ez általában pozitív irányba billenti a mérleget olyankor, amikor valaki nagyon tetszik nekünk, és negatív irányba olyankor, ha ez a külseje iránt érzett szimpátia nincs meg bennünk. Ez nem probléma önmagában, de azért érdemes óvatosnak lenni, hiszen az ítélőképességünket igencsak próbára teszi.

Nemcsak első látásra vagyunk hajlamosak a külsőségek alapján ítélni, hanem tartós véleményt is formálunk folyamatos, csupán vizuális benyomások alapján. Erre egy nagyon jó példa lehet egy többször megismétlődő eladó-vásárló viszony. Ugyanis ebben az esetben előfordulhat, hogy a két fél semmilyen tulajdonságára nem derül fény, viszont a többszöri találkozás többszöri külső benyomást jelent. Ez alapján pedig az emberek nagy része úgy gondolkodik, hogy jobban szereti azt az eladót/pultost/pincért, aki számára szebbnek tűnik. És ez fordítva is így van, a kellemes vizuális élményt nyújtó vevő szimpatikusabb lesz az őt kiszolgáló személynek. De ez a legtöbb állásinterjún, felvételin is így van: a szimpátiát a külső alapján meghozott ítéletek alakítják ki, a szimpátia pedig igen jelentős az ilyen esetekben. Tehát, bárkire is szeretnénk jó benyomást tenni, nem elég csak az intellektualistásunkkal, tudásunkkal, műveltségünkkel és kedvességünkkel lenyűgözni, hiszen mindezek csak később derülnek ki számára. A külsőnknek is sugároznia kell valamit. Ez a valami pedig leginkább az igényesség, hiszen ez az, amiért tehetünk. Persze ettől még nem biztos, hogy a másik szépnek és szimpatikusnak fog találni minket, de még mindig jobb ezért is a lehető legtöbbet megtenni, mint várni és végül csalódni.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.

Lehet még szünetet tartani az online világtól?

Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.

Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?

Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.

Amikor a munkahelyen születik szerelmi kapcsolat

A legtöbben a munkahelyükön töltik napjuk nagy részét. Itt szocializálódnak, idegeskednek és oldanak meg problémákat olyan emberekkel, akiket nap mint nap látnak. Nem meglepő, hogy időnként a közös munka többé válik puszta alkalmi kapcsolódásnál. A határ a szakmaiság és a vonzalom között sokszor átjárható, ez bizonyos esetekben nagyon rosszul sül el, néha viszont egy életre szóló szerelem születik belőle.

A hála ereje, a mindennapok gyógyítója

Gondoltál már arra, hogy nem minden alapvető és hogy sokszor csak a negatív dolgokat veszed észre, pedig vannak jó dolgok is? Mennyire vagy a hálás azokért a dolgokért, amik történnek veled?