Menü

Fontos-e mások véleménye?

A probléma abban rejlik, amit olykor általánosítva modern egocentrikus felfogásnak nevezünk: egyre szabadabban fogalmazunk meg egymásról bántó kritikát, ez pedig egyre több embert késztet arra, hogy ne foglalkozzon mások véleményével. Ez pusztán önvédelmi mechanizmus, ám a legtöbbször nem valóságos. Az, hogy a külvilág felé azt mondja magáról valaki, hogy nem érdekli őt mások véleménye, legtöbbször azt a hatást kívánja kiváltani, hogy ne fogalmazzanak meg felé semmiféle véleményt. Ez persze nem tartja távol az összeset, csupán a negatívakat. Hiszen ilyenkor az ember csak legyint egyet: „Ugyan minek mondjam ezt neki, ha úgysem érdekli? Nekem aztán mindegy.”

A mások véleményével való látszólagos nem-foglalkozás által jogosítjuk fel önmagunkat extrém dolgokra. De nem feltétlen rejlik e mögött a nagy szabadság mögött valós tartalom. Általában azok szoktak a vélemények teljes kizárására hivatkozni, akik túl sok bántást kaptak általuk, vagy esetleg tisztában vannak vele, hogy kaphatnának a viselkedésükért, megnyilvánulásaikért negatív kritikákat. Olyan ez, mint valamiféle mentség: ha pozitívan kerülünk ki a helyzetekből, akkor örülünk, hogy az embereknek tetszenek a történések körülöttünk, de ha negatívan, akkor védekezőn felemelhetjük a kezünket, mondván, hogy ezt mi úgysem azért csináltuk, hogy mások tetszését kivívjuk. De jól tesszük-e, hogy nem foglalkozunk a külvilág visszajelzéseivel?

Egyrészt igen, egy bizonyos szinten. Jó, ha az ember tudja, hogy nem mindent kell komolyan vennie. Mindig lesznek olyanok, akik kritizálnak bennünket, és mindig lesz bennünk olyan dolog, amit az emberek negatívan értékelhetnek, legyen szó külső adottságokról, belső tulajdonságokról, viselkedésről, cselekedetekről. Fontos, hogy helyükön kezeljük őket, ami persze nem azt jelenti, hogy hagyjuk figyelmen kívül. Meg kell hallgatnunk mindenki mondanivalóját, akkor is, ha nem kellemes ez számunkra. Ez segít szinten tartani a józan ítélőképességünket, hiszen hallunk pozitívat is, negatívat is, és akármelyik irányba is húz a mi álláspontunk, van egy korlátozó erő, ami emlékeztet arra, hogy a világ nem kizárólag egyféleképpen láthat bennünket.

Önmagunkkal kapcsolatban sosem lehetünk objektívek. Akármilyen gondolatok is éljenek bennünk saját magunkról, azt befolyásolja az, hogy nincs teljes rálátásunk a helyzetre. Ezért fontos az, hogy ésszerű keretek között meghallgassuk a kívülállók megnyilvánulásait. De vigyázzunk, mert ha túlságosan ezek szerint próbálunk élni, nagyon hamar szorongóvá, depresszióssá válhatunk.

Amikor csak hebegni-habogni tudunk

Megvan az a kínos pillanat, amikor a főnökünk, az általunk nagyon csodált tanár, vagy akár a kiszemeltünk hozzánk szól, de mi hosszas monológok helyett csak értelmetlenül összerakott, szófoszlányokból álló mondatokat tudunk kinyögni. Ráadásul az arcunkra is kiül, mennyire zavarban vagyunk. És akkor megkérdezzük a szervezetünket, hogy: miért teszed ezt velünk?

Üldöz a szerencsétlenség?

Szörnyű érzés már az ötödik tányért összetörni a héten, a sokadik alkalommal felbukni a küszöbben? Mikor minden kicsúszik a kezeid közül, és teljesen elveszíted az irányítást, megkérdezed magadtól, hogy ennek mi az oka? Íme, néhány válasz.

Jelek, hogy alacsony az érzelmi intelligenciád

Amikor tévedsz, valld be, ha pedig a párod téved, csak hallgass? Ez lenne a párkapcsolati titok? Finom gesztusokból, érzésekből olvasunk és próbáljuk megérteni társunk reakcióit.


Az elengedés művészete – tippek a stresszmentes élethez

A stressz, az aggódás, az idegesség ma már szinte minden ember hétköznapjait megkeserítik. Legyen szó külső vagy belső, saját magunk felé támasztott elvárásokról, a megfelelési kényszer ott van bennünk. Ez sokszor motiváció is lehet, de legtöbbször a mentális és a fizikális egészség rovására megy. Azonban nem muszáj így élni az életünket. Íme pár tipp és tanács, hogyan lehet stresszmentesen megélni a hétköznapokat!

Nyaralás előtti/utáni depresszió

A nyári szünet általában csak a gyerekek számára tud igazán megvalósulni, a felnőttek jó esetben egy-két hétre tudnak elszabadulni a munkából. Ezt a pár hetet pedig sokan töltik utazással. Csakhogy az utazás nemcsak abból a pár napból áll, amíg elmegyünk. Vannak, akiknek előtte komoly stresszt kell leküzdeniük, és vannak, akik utána esnek mély letargiába