Menü

Fontos-e mások véleménye?

A probléma abban rejlik, amit olykor általánosítva modern egocentrikus felfogásnak nevezünk: egyre szabadabban fogalmazunk meg egymásról bántó kritikát, ez pedig egyre több embert késztet arra, hogy ne foglalkozzon mások véleményével. Ez pusztán önvédelmi mechanizmus, ám a legtöbbször nem valóságos. Az, hogy a külvilág felé azt mondja magáról valaki, hogy nem érdekli őt mások véleménye, legtöbbször azt a hatást kívánja kiváltani, hogy ne fogalmazzanak meg felé semmiféle véleményt. Ez persze nem tartja távol az összeset, csupán a negatívakat. Hiszen ilyenkor az ember csak legyint egyet: „Ugyan minek mondjam ezt neki, ha úgysem érdekli? Nekem aztán mindegy.”

A mások véleményével való látszólagos nem-foglalkozás által jogosítjuk fel önmagunkat extrém dolgokra. De nem feltétlen rejlik e mögött a nagy szabadság mögött valós tartalom. Általában azok szoktak a vélemények teljes kizárására hivatkozni, akik túl sok bántást kaptak általuk, vagy esetleg tisztában vannak vele, hogy kaphatnának a viselkedésükért, megnyilvánulásaikért negatív kritikákat. Olyan ez, mint valamiféle mentség: ha pozitívan kerülünk ki a helyzetekből, akkor örülünk, hogy az embereknek tetszenek a történések körülöttünk, de ha negatívan, akkor védekezőn felemelhetjük a kezünket, mondván, hogy ezt mi úgysem azért csináltuk, hogy mások tetszését kivívjuk. De jól tesszük-e, hogy nem foglalkozunk a külvilág visszajelzéseivel?

Egyrészt igen, egy bizonyos szinten. Jó, ha az ember tudja, hogy nem mindent kell komolyan vennie. Mindig lesznek olyanok, akik kritizálnak bennünket, és mindig lesz bennünk olyan dolog, amit az emberek negatívan értékelhetnek, legyen szó külső adottságokról, belső tulajdonságokról, viselkedésről, cselekedetekről. Fontos, hogy helyükön kezeljük őket, ami persze nem azt jelenti, hogy hagyjuk figyelmen kívül. Meg kell hallgatnunk mindenki mondanivalóját, akkor is, ha nem kellemes ez számunkra. Ez segít szinten tartani a józan ítélőképességünket, hiszen hallunk pozitívat is, negatívat is, és akármelyik irányba is húz a mi álláspontunk, van egy korlátozó erő, ami emlékeztet arra, hogy a világ nem kizárólag egyféleképpen láthat bennünket.

Önmagunkkal kapcsolatban sosem lehetünk objektívek. Akármilyen gondolatok is éljenek bennünk saját magunkról, azt befolyásolja az, hogy nincs teljes rálátásunk a helyzetre. Ezért fontos az, hogy ésszerű keretek között meghallgassuk a kívülállók megnyilvánulásait. De vigyázzunk, mert ha túlságosan ezek szerint próbálunk élni, nagyon hamar szorongóvá, depresszióssá válhatunk.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.

Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.

„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.

Hogyan győzd le a vasárnapi szorongást?

Sokan már hétvégén azt érzik, hogy összeszorul a gyomruk a közelgő hétfő miatt. Ilyenkor ez az időszak nem az energiagyűjtésről, hanem az aggódásról szól. Pedig néhány egyszerű szemléletváltással és apró szokással könnyebbé tehetjük a hét lezárását, ezáltal a kezdete sem tűnik olyan ijesztőnek és lehangolónak. A pihenőnap akkor lesz teljes, ha megtanuljuk a benne rejlő lehetőségeket kihasználni.