Menü

Amikor csak hebegni-habogni tudunk

No igen, hiszen ez mind a testünk műve. Az a test, amely számunkra mindig a lehető legjobb körülményeket próbálja megteremteni az életre, és minden helyzetben értünk dolgozik, ezekben a jellegzetes pillanatokban mintha éppen ellenünk lenne. Mi minden bátorságunkat összeszedve próbálunk összpontosítani a különleges személy jelenlétében, de valahogy mintha minden porcikánk – és leginkább az agyunk – cserben hagyna. Elfelejtjük a szavakat, mondatokat, nem tudjuk uralni a reakcióinkat, és mindez roppant kínos szituációval végződik. Valahányszor visszagondolunk ara a személyre, akivé ebben a pillanatban váltunk, csak megrázzuk a fejünket, és elborzadva konstatáljuk, hogy csodálatos énünk kínosan zavarban lévő része kissé kevésbé csodálatos. Sőt, meglehetősen kínos társaság, és legszívesebben letagadnánk. De akkor miért létezik? Hogyan kerül elő ez a zavart személyiség az egyébként fontosnak tartott helyzetekben?

A „lények”, amelyek ezt a személyt létrehozzák, a hormonok. A roppant kínos reakciónk pedig a szervezetünk válasza a „veszélyhelyzetre”. Az első erőteljesebb szívdobbanás, melyet a csodált személy vált ki, már a testünk felkészülése a menekülésre. Pontosan ugyanazt a reakciót váltja ki belőlünk, ha egy számunkra vonzónak talált személy beszélni akar velünk, mint ha valaki megfenyeget bennünket, vagy egy léggömb pont mellettünk durran ki. A hirtelen meglepődés és a belülről jövő kényszer, hogy most jól reagáljunk, ugyanúgy hatnak az agyunkra és a hormonjainkra, mint egy veszélyhelyzet, vagy egy verseny. Mikor kínosan ügyelünk arra, hogy minden jó legyen, akkor olyan izgalmi állapotba kerülünk, amelyen nagyon nehéz uralkodni. Hiszen az ember első sorban mégis a teste által vezérelt lény, akit meghatároznak a hormonok, az ingerek, az agyi folyamatok. Ezek pedig olykor teljesen ellentétesen reagálnak a mi elképzelésünkkel.

Amikor megszólít a csodált személy, feltesz egy kérdést, a szívünk gyorsabban kezd dobogni, a mellékvesekéregben termelődő adrenalin felszabadul, a szimpatikus hatás aktiválódik. A vér és a vércukor az agy helyett az izmokba kerül, ezáltal segít, ha futásra kerülne a sor. A hátulütője ennek az, hogy nehezebb lesz bonyolult összefüggésekben gondolkodni, és még nehezebb beszélni, mert ilyenkor előfordulhat, hogy a szavak nem jutnak eszünkbe. Ez okozza a habogást, az önkéntelen felnevetést, a felgyorsult légzés okozta zihálást, és minden nagyon furcsa, és általunk elkerülni kívánt reakciót. Hogy mit tehetünk? Vehetünk egy mély levegőt, nevethetünk egyet őszintén, hagyhatjuk, hogy az izgalmi állapot lecsengjen. Ha küzdünk ellene, csak rosszabb lesz.

Nehezen nézünk szembe a halállal

A halál az ember végzete. Az élet iránti vágy és a megsemmisüléstől való félelem állandó társunk. Ösztönszinten hat, beépült minden apró sejtünkbe és az élet minden mozzanatát befolyásolja

Hűtlenség és őszinteség - avagy amiről nem tud, az nem fáj?

Bár a hűtlenség kényes kérdés, azért el kell ismernünk, hogy mindannyian emberek vagyunk, kisebb-nagyobb hibákkal, és az azokra való hajlammal. A megcsalás is egy olyan dolog, amit bármelyikünk megtehet, akár a pillanatnyi rossz döntése következtében, akár más okból. Mit érdemes ezután tenni?

Gyász, veszteség feldolgozása

A gyász köznapi értelemben véve a szeretett személy elvesztése miatti bánatot, szomorúságot jelenti. Természetes emberi reakciónak tekinthető, melyet a bekövetkező veszteség érzése vált ki.

A színek pszichológiai hatásai

Kedvenc színed árulkodóbb lehet a személyiségedre nézve, mint hinnéd. Mások az alapján, hogy te mely színt vagy színeket szereted a legjobban, következtetéseket vonhatnak le. Nőies vagy, vagy éppen maszkulin? Komoly vagy vidámabb természet?


Elronthatja-e a rossz családi viszony a párkapcsolatot?

Triviálisan hangzik, mégsem egyértelmű a kimenetele egy olyan szituációnak, melyben a szereplők között tudhatunk egy párt, és az ő családjukat. Nem könnyű megbirkózni a helyzettel, minden esetben okoz nehézséget a kétféle kötelék. De vajon mi a helyes lépés ez ügyben?