Menü

A hálával kimondott köszönet becsben tartott értékei

Be tudod fogadni, ha valaki megköszöni a segítségedet? Kérdeztem egy kedves vendégemtől, Nikolettától.

Szerinte egy szelet csoki, kávé, néhány perces beszélgetés akkor, amikor látja, hogy valaki nem érzi jól magát, kincset ér! Mondjunk köszönetet, mutassuk ki hálánkat azoknak, akiktől segítséget kapunk, akik mellettünk állnak, amikor szükségünk van rájuk! A hála életszemléletünk része, azt az attitűdöt jelenti, hogy felismerjük, megbecsüljük és nem tekintjük magától értetődőnek mindazt, ami jó van az életünkben. Általában véve elmondható, hogy a hála átélése és kifejezése erősíti és stabilabbá teszi társas kapcsolatainkat, legyen az barátság, szerelem vagy munkahelyi ismeretség. A hála „vonzza” az olyan pozitív érzelmeket, mint az öröm, a remény vagy a megelégedettség, és összeegyeztethetetlen az irigységgel, vagy a sértődöttséggel. Így a hálatelt emberek több pozitív és kevesebb negatív érzelmet élnek át, életüket teljesebbnek, jövőjüket biztatóbbnak érzik.

John Gottmann

A tartósan boldog párkapcsolatokra John Gottmann szerint az jellemző, hogy minden egyes negatív interakcióra (legyen az egy kiadós veszekedés vagy akár csak egy rossz mondat, amivel megbántjuk a másikat) öt pozitív jut, vagyis ötször olyan gyakran fejezzük ki szeretetünket, gondoskodásunkat, elfogadásunkat, nagyrabecsülésünket vagy épp hálánkat a társunk felé, mint ahányszor hangot adunk csalódottságunknak, haragunknak vagy egyet nem értésünknek.

Ha nehezünkre esik szóban kifejezni a köszönetet, hálát le is írhatjuk a másiknak, az írásban kifejezett hála pozitív hatásai ugyanazok, mint a szóban kifejezetté.

A történelem folyamán számtalanszor és különbözőképpen vizsgálták a hálát, mint társadalmi és polgári értéket, a jólét egyfajta motivátorát, mind ismereti és érzelmi alapon, felhívva a figyelmet jellegére, ami szociális szükségletet mozdít elő. Azonban pszichológiai megközelítésből, és még inkább az új tudomány a pozitív pszichológia nézetéből a hála egyre inkább úgy értelmezhető, hogy több mint csupán társadalmi változás egyik módszere. A pozitív életszemlélet és a hála érzése együttesen előidézi a társadalmi szituációk kedvezőbb értelmezést ezáltal pozitívabb képet festve le róluk.

Köszönöm szó kimondása

Olvastam már több helyen, hogy mindennap azzal kellene kezdeni, hogy hálát adunk és megköszönjük azt, hogy egészségesek vagyunk, van családunk, munkahelyünk, otthonunk. A mindennapos rohanásban természetesnek tűnhet a köszönet és ki sem mondjuk, pedig nem az, amikor csak tudjuk köszönjük meg a segítséget vagy bármilyen kedves gesztust így a saját lelkünkön is segítünk és másoknak is jót adunk.

Minden egyes pillanatban, amikor magadnak jót teszel és ebből a jóból más is részesül, hozzájárulsz ahhoz, hogy jobb legyen a világ.

Szerző :Udvari Fanni

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.