Menü

Alvás, evés, és minden, amit a stressz kialakíthat

A stresszevés

A külvilág számára könnyen felismerhető szokás, magunk felé azonban sokkal nehezebb elismerni. Különös ismertető jegye, hogy amint kialakul egy húzósabb helyzet, az illetőnek különös, saját ízlésétől eltérő étvágya alakul ki, amely ráadásul gyakoribb étkezésre is készteti őt. Azért nehéz magunkon észrevenni, mert egy-egy ilyen stresszevési rohamnál nem érezzük pontosan, hogy mi alakítja azt ki, az egyetlen dolog, amit érzünk, az a vélt vagy valós éhség. Azért lehet vélt, mert az emberek hajlamosak összekeverni a gyomrukat bántó idegesség érzését az éhséggel. Ilyenkor nem érzünk nagy változást, csupán az tűnhet fel, hogy a szokásosnál nagyobb a táplálékbevitelünk. Ha mégis sikerül észrevennünk, még mindig nagyon nehéz megoldást találni a problémára, különösen akkor, ha nincs különösebb szándék bennünk. Az evési kényszernek parancsolni nagyon nehéz, épp ezért fontos, hogy inkább a kiváltó okot szüntessük meg. Ha a stressz okát nem tudjuk megszüntetni, akkor keresnünk kell egy módot, hogy másképp vezessük le a feszültséget.

Stresszalvás

A lehető legnehezebben leküzdhető probléma. A stressz olyan szintű fáradtságot alakít ki az adott egyénben, hogy az nem tud (és talán nem is akar) ellenállni, és állandó pihenéssel, alvással igyekszik megszüntetni az izgalmat. Ám ez gyakran okoz az illetőnek csalódást, hiszen az alvás végeztével a problémák még ugyanúgy fennállnak. Ez a reménytelenség még kilátástalanabbá teszi a helyzetet, így az adott egyén még többször érzi szükségét az alvásnak. Ez az apatikus érzés később depresszív hangulatot is kialakíthat, így muszáj akarattal ellenállnunk a késztetésnek. Mozogjunk többet, csináljunk programot, így elterelhetjük a figyelmünket az állandó alváskényszerről.

Kiegészítő tevékenységek, káros szenvedélyek

Senkinek sem kell bemutatnunk azt a dohányost, aki mintegy önmagát felmentve hivatkozik a stresszre, amely felelős a szokása kialakításáért. Minden bizonnyal igaza is van, hiszen meglehetősen kevesen kezdenek el azért dohányozni, mert az ízét vagy illatát kedvelik. A legtöbben inkább azért szoknak rá, mert túl sok izgalom éri őket, vagy túl vannak terhelve. A dohányzás rövid idejű szabadságot, önállóságot biztosít, egy helyzetet, amelyben mi döntünk, amit mi irányítunk, és ez vonzó. Az alkoholfogyasztással ugyanez a helyzet. Sokan úgy gondolják, hogy csökkenti a problémáikat az, ha kicsit kiengedik a gőzt, de ez csak álnyugalmat biztosít a számukra. Ehelyett érdemesebb lenne valami hasznosabb időtöltést keresni. Valamiféle küzdősport segít levezetni a feszültséget, méghozzá nagyon egészséges módon. Érdemes kipróbálni.

A stressz olyan dolgokra késztet minket, amelyeket nehéz leküzdeni. Ezért mindenképpen érdemes segítséget kérni, ha már úgy érezzük, nem tudunk mit kezdeni a helyzettel.

Varga Ágnes Kata

Legfontosabb tudnivalók az önkéntességről

Az önkénteskedésről sokaknak az jut eszébe, ahogyan maroknyi fiatalok csapata az afrikai szegényebb országokban éjt nappallá téve sebeket kötöz és ételt oszt. Ám segítségre szoruló embereket sokkal közelebb is találni, ráadásul ez a segítség nagyon sok mindenben megnyilvánulhat. Ha többet szeretnél tudni a témáról, íme, néhány hasznos információ.

A túledzésről valójában

A túledzés egy folyamat, nem pedig egyetlen túlpörgetett edzés következménye. Tehát hiába darálsz le bicepszre 30 sorozatot egy edzés alatt, attól még nem leszel túledzett. Ezt mondjuk okos ötletnek sem nevezném, viszont túledzeni még nem fogod magad vele.

Legyél mesedoktor!

Ha valaki volt már gyermekével kórházban, akkor meghálálhatja az ott dolgozók áldozatos munkáját, ha pedig nem volt ebben része, akkor belepillanthat a kórházak gyermekosztályainak életébe, s fényt vihet az unalmas napokba, ha önkéntes mesedoktornak áll!

Segíts idén is!

Ha eddig is segítettél, adakoztál, jótékonykodtál akkor azért, ha pedig még sosem támogattál rászorulókat, akkor pedig azért érdemes felhívni rá a figyelmet, újra felidézni a tavaly karácsonyi jótékonysági lehetőségeket, hogy idén is csatlakozz a segítők táborához!

Visszapörgetett üzenetek, visszajátszott múlt

Megvan az a jelenet, hogy már egy ideje nem beszélsz valakivel, de az üzeneteit/leveleit még mindig olvasod? Amikor esti mese helyett a saját életed olykor szomorú, olykor izgalmas részeivel próbálod álomba ringatni magad? Amikor altatnád a lelked is, de ettől csak felébreszted? Miért szeretünk ennyire a múltban élni?