Menü

Hogyan hat a munka a személyiségre?

Az ember személyisége nem alakul ki a születésével egy időben, és a felnőttkor sem határozza azt meg. Folyamatos fejlődésben van, állandó átalakulásokon megy keresztül. A külvilág folyamatosan alakítja azt benyomásaival, visszajelzéseivel, a személyekkel, akik a közvetlen környezetünkben megfordulnak. A munkahely is egy eleme, állomása a személyiségünk kialakulásának. És az, ahogyan ott viselkedünk, több dologra van hatással, mint gondolnánk.

Ha alacsony beosztású munkakört töltünk be, az egy idő után önbizalomhiányt eredményezhet. Azt ugyanis nehezebben tudjuk tolerálni, ha alávetettek vagyunk a munkatársaink akaratának. Sokan azt gondolják, hogy alacsonyabb beosztásban lenni egyet jelent azzal, hogy meg kell alázkodnunk azok előtt, akik más munkakört töltenek be, és ki kell tennünk magunkat az ő hangulatingadozásaiknak, igényeiknek és akaratuknak, anélkül, hogy mi megvédhetnénk magunkat velük szemben, vagy úgy éreznénk, hogy emberhez méltó bánásmódot érdemlünk, a mi szavunk is ugyanúgy számít. Ezt a gátat, amelyet nem tudunk megugrani, általában magunknak teremtjük. Persze, előfordul, hogy a főnökeink, vagy más beosztásban lévő kollégáink is rátesznek erre egy lapáttal, de nagyon sokszor az okozza ezt az anomáliát, hogy elhisszük, annyit ér a személyiségünk, amilyen munkakört betöltünk.

Ez a hozzáállás akkor is sűrűn előkerül a fejünkben, ha magasabb pozícióba lépünk. Ekkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy saját zsenialitásunk miatt kerültünk feljebb, mint mások. Sokszor valóban van összefüggés a teljesítményünk és a betöltött pozíciónk között, de ez nem jelenti azt, hogy a többiek nem tesznek eleget, vagy kevesebbet érnek. A munkahelyünk egy nagyjából fix óraszámú elfoglaltságot biztosít a napjaink során, és bár időintervallumként ez sok lehet, fontos észben tartanunk, hogy a valódi életünk mégiscsak ezen a pár órán kívül helyezkedik el. Mivel a munkahely sok esetben nincs összefüggésben a képességeinkkel, teljesen hibás önképet kaphatunk, ha a beöltött munkakörünk alapján akarjuk megítélni azt, hogy milyenek is vagyunk, mennyit is érünk.

Hiába próbálunk azonban elvonatkoztatni ezektől a dolgoktól, ha mások nem hagyják. Ha magasabb beosztásban dolgozunk, és a beosztottaink állandóan megalázkodnak előttünk, előbb-utóbb bennünk is felsőbbrendűségi érzés fog generálódni. Ha pedig főnökeink állandóan elnyomnak bennünket, nemcsak alávetettnek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, hanem úgy is kezdünk viselkedni. Ezért fontos, hogy ebben a helyzetben maradjunk annyira tudatosak, amennyire csak tudunk, és próbáljunk elvonatkoztatni a benyomásoktól. Nem kell figyelmen kívül hagyni őket, elég, ha megfelelő módon gondoljuk végig, mit is gondolunk erről.

Ha már ülnünk kell a munkában

Sokan vagyunk úgy azzal, hogy felnőtt életünk mintegy harmadát, negyedét ülőmunkával töltjük, és ez bizony menthetetlenül károkat okoz a testünkben. Hajlott hát, rossz gerinc, reumatológiai fájdalom, és még lehetne sorolni. Másrészt testsúlyunknak sem tesz jót, ha nem megyünk el utána, akár napi, de legalább heti három alkalommal egy jót mozogni utána. Több cikkünkben is szóba került, mivel érdemes töltenünk a munka utáni órákat, amikor persze megtehetjük. De azért arra is érdemes lehet odafigyelni, mit művelünk az irodában, ha már olyan sokáig ott vagyunk

Okostelefon vagy butamobil?

2020-at írunk, a 21. században pedig az okoskütyük fénykorát éljük és folyamatos technikai fejlődésen megyünk keresztül, ami egyrészről persze jó, másrészt kérdések sorát veti fel. Vajon mit gondolunk arról, hogy egy kis elsősnek, másodikasnak, alsós kisdiáknak mennyire van szüksége mobiltelefonra? Okostelefon vagy butamobil?

Leptin hormon növelése

A túlsúlyos vagy elhízott emberek rendszerint mindig éhesek, függetlenül attól, hogy mennyit ettek korábban, agyuk azt az üzenetet küldi, hogy vigyenek be még több kalóriát. Ráadásul külön paradoxonnak számít, hogy a legtöbb túlsúlyos ember alultáplált, mivel a legtöbb hizlaló, egészségtelen műkaja nem tartalmazza azokat a tápanyagokat, amikre a szervezetnek szüksége van.

Az idegösszeomlás előfutárai

Az idegösszeomlás nem pontos szakkifejezés, de meg lehet feleltetni annak: a súlyosság fokától függően lehet úgynevezett alkalmazkodási zavar, illetve krízisállapot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintett olyan helyzetbe kerül, amelyre nincsenek megoldási mintái, nem tud azzal megküzdeni.

"Gyógyító" közhelyek

Ha az a mondat hangzik el, hogy "majd az idő minden sebet begyógyít", vagy, hogy "úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna", akkor a legtöbben csak legyintünk, hogy ezek közhelyek. Mégis krízishelyzetekben gyakran nyúlunk klisésnek hangzó mondatokhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Van jelentősége ezeknek? Valóban jótékony hatásuk van a sokszor hangoztatott, általános igazságoknak?