Van-e olyan, hogy túl sokat sportol a gyerek?

Minden gyermek szeret mozogni, erről a szokásáról egy egészséges kisgyermeket nem lehet leszoktatni. Így, ha szervezett keretek közé visszük sportolni, kezdetben valószínű inkább szeretni fogja, örömmel veti bele magát. Azonban a gyermek sportolásra nemcsak az jelent veszélyt, ha túl sokat tévézik, vagy éppen túl sokat ül a számítógép előtt (mert akármennyire is sztereotípnek hangzik, ezek létező veszélyek), hanem az is, hogyha „túlsportoltatjuk” gyermekünket, így ő már egyáltalán nem is élvezi azt. És noha sok szülő még a versenysportnak is az előnyeit látja, azért érdemes néha a jelekre felfigyelni, ami azt mutatja, hogy vegyünk kicsit vissza.

Sokan azon a véleményen vannak, hogy a szülő is túlreagál két dolgot, ha a gyermek rendszeresen sportol: Az egyik, hogy akkor nem tud annyira koncentrálni a tanulásra. Ezt a negatív összefüggést semmilyen felmérés nem támasztja alá, a jó sportoló sokszor jó tanuló, a tanulási módszereken is sokat segíthet a sportolás, pláne még az azonos korú gyerekek ezt csapatban teszik. Több szülő meséli ugyanis, hogy a délutáni edzések előtti időszakban is sokszor tanulószobává alakul egy büfé vagy egy öltöző. Ilyen is előfordul tehát. A 21. század második-harmadik évtizedében pedig már, és ez szintén több szülő véleménye, nem lehet arról a fajta hasznos foglalatosságokkal (szabadtéri játékok, bandázás, biciklizés) teli gyermekkorról beszélni, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Hiszen a gyermekek többsége inkább otthon marad a négy fal között marad, és a már említett kütyükkel játszik. Általánosítani nem lehet a negatívumokat, de a gyermekekre leselkedő veszélyt igen.

Azonban azt is észre kell venni a szülőnek, ha a gyermek nem szívesen vesz részt valamilyen sportban, nem szereti, kényelmetlen neki, és ennek hangot is ad. Nehéz megtalálni azt a pontot, ahol jól el lehet azt dönteni, amikor egy sport már hátrány a gyermeknek, és azt, amikor egyszerűen csak további bíztatásra van szükség mondjuk egy első, sikertelen verseny vagy bármilyen más negatív élmény után. Mert azt is látni kell, hogy szinte mindenki bukással kezd. De a sport éppen a kitartásra nevel, és arra, hogyan lehet az első sikertelenség után újra felállni.

A szülőnek erre az egyensúlyra kell odafigyelni, akár versenysportra adja a gyermek a fejét, akár csak szabadidősportra. A sport mindenképpen létfontosságú a gyermeknek, mert onnan tanulhat kitartást, alázatot, céltudatosságot, csapatszellemet, kiválóan szocializálódhat, és a tanulmányok is általában nem hogy rosszabbak, de nagy százalékban jobbak lesznek. De ha hosszú ideje látszik a gyereken a nyűg, a rosszkedv, akkor érdemes megvizsgálni ennek okát, és vagy teljesen kiállni mellette, legyen szó akár bíztatásról, akár sport váltásról, akár egyéb, főleg iskolán kívüli kötelezettségének megnyírbálásáról.