Menü

A feladás lélektana

Nap mint nap számos lehetőség tekint ránk, amelyet jó esetben elfogadunk, megragadunk, teszünk érte, és ha minden körülmény stimmel, sikerre is vihetünk. De ez csak egy alapeset. A kudarc épp úgy lehetséges végkimenetele egy-egy feladatnak, mint a siker. Csakhogy a későbbi mentalitásunkat, vállalkozó szellemünket jobban meghatározza. A kudarc egy olyan állapot, amely a sikertelenséget követi. Ha valami nem halad a terv szerint, hajlamosak vagyunk tragédiaként megélni. És amikor már ez megtörtént, sokkal nehezebben engedjük el a feladatok vállalása kapcsán érzett aggályainkat. Az eredmény az lesz, hogy végképp elutasítóvá válunk a kihívásokkal szemben, és előbb adjuk fel, minthogy lehetséges megoldáson törnénk a fejünket.

Ennek nem az érdektelenség az oka, sokkal inkább a félelem. Ugyanis egy-egy kudarc nemcsak mások elismerésének hiányát eredményezi, hanem önmagunk teljes megvetését is. Nem attól félünk, hogy alulmaradunk a feladattal szemben, hanem hogy az esetleges negatív kimenetel esetén kivívjuk saját magunk rosszallását, ezzel teljes önbizalom- és önbecsülés-hiányt eredményezve. A kérdés tehát nem az, hogy hogyan váljunk sikeressé, hanem az, hogy hogyan fogadjuk el magukat akkor is, ha a siker elmarad. Előbb azt kell tudnunk, hogyan értékeljük magunkat a próbálkozásért, és csak utána lesz lényeges szempont a próbálkozás eredménye. Tehát ahhoz, hogy a lemondást vállalássá alakítsuk, szükséges állomás a félelmünk legyőzése.

A feladásban nagy szerepe van még annak is, hogy hogyan tekintünk a sikerre. Ha ugyanis a siker számunkra nem jelent annyit, mint amennyi munkával a megszerzése jár, akkor az már veszít is az értékéből, és csak úgy szimplán nem éri meg a fáradságot. Tehát a kihívásokkal szembeni ellenállást az is okozhatja, ha egyszerűen lusták vagy érdektelenek vagyunk.

A teljes apátia a legkárosabb minden indok közül. Amikor azért adunk fel valamit, mert sem a siker, sem a kudarc, sem a próbálkozás nincs ránk semmilyen hatással. Ez a "minden mindegy" szemlélet ugyanis kórosan képes átterjedni az életünk bizonyos területeiről az egészre. Ez pedig súlyos kiüresedést és depressziót okozhat.

Ha tehát valamilyen okból kifolyólag nem tudunk, vagy nem akarunk már teljesíteni, és inkább a feladást választanánk, gondoljuk végig: vajon ez egy helyes döntés, vagy csak a lustaságunk/motiváció-hiányunk/félelmünk mondatja velünk. Ha felismerjük valamelyik káros tényező jelenlétét, próbáljuk meg kizárni, vagy kérjünk segítséget! A feladás ugyanis a lehető legritkább alkalmakkor számít valódi megoldásnak.

Varga Ágnes Kata

Leptin hormon növelése

A túlsúlyos vagy elhízott emberek rendszerint mindig éhesek, függetlenül attól, hogy mennyit ettek korábban, agyuk azt az üzenetet küldi, hogy vigyenek be még több kalóriát. Ráadásul külön paradoxonnak számít, hogy a legtöbb túlsúlyos ember alultáplált, mivel a legtöbb hizlaló, egészségtelen műkaja nem tartalmazza azokat a tápanyagokat, amikre a szervezetnek szüksége van.

Az idegösszeomlás előfutárai

Az idegösszeomlás nem pontos szakkifejezés, de meg lehet feleltetni annak: a súlyosság fokától függően lehet úgynevezett alkalmazkodási zavar, illetve krízisállapot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az érintett olyan helyzetbe kerül, amelyre nincsenek megoldási mintái, nem tud azzal megküzdeni.

"Gyógyító" közhelyek

Ha az a mondat hangzik el, hogy "majd az idő minden sebet begyógyít", vagy, hogy "úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna", akkor a legtöbben csak legyintünk, hogy ezek közhelyek. Mégis krízishelyzetekben gyakran nyúlunk klisésnek hangzó mondatokhoz, hogy jobban érezzük magunkat. Van jelentősége ezeknek? Valóban jótékony hatásuk van a sokszor hangoztatott, általános igazságoknak?

Egyetem környezettudatosabban

Egyetemistának lenni önmagában is egy kihívás. Az önállósodás köztes állapota, rengeteg nehézséggel. Sokan ilyenkor egyáltalán nem figyelnek az életvitelükre, pedig sokat tehetnek a maguk és környezetük egészségéért. A környezetünk védelméért pedig nem is kell olyan gyökeresen megváltoznunk.

Az ellenállás hétköznapi kezelése

Az ellenállás a saját magunk által létrehozott és konzervált láthatatlan, személytelen és igen szívós kényszerítő erő, amelynek egyedüli célja, hogy akadályozza a munkánkat, azt, hogy a legjobbat legyünk képesek kihozni magunkból, hogy a szakmai kompetencia, a tisztesség és a nagylelkűség következő szintjére léphessünk.