Menü

Ajándéklista rokonoknak

Avagy: „köszi, inkább ezeket ne!” Az ajándékozás mögött természetesen mindig jó szándék van: elsősorban a meglepetés öröme, amit a gyerekeken látunk, amikor valami újat kapnak. Ahogy csillogó szemekkel bontják ki az ajándékot.

Nekem két fiam van, így van körülbelül két köbméter legó (de már összevissza, nem a saját, eredeti dobozukban), kétszáz kisautó, két kosár építőkocka, 2 doboz kiskatona, nagykatona, hadihajókkal, várral. Három nagy tároló tele mesekönyvvel, a plüssállatokat már nem számolom, a kifestőket, újságokat és filctollakat meg pláne nem.

Mindezt eddig 58 négyzetméternyi lakásban tároltam és most elköltöztünk, de így is kevés a hely, nem csoda, ha rohamot kapok, ha eljön egy karácsony vagy húsvét és már azon agyalok, hová pakolom az újabb játékokat és vajon mekkora dobozzal állítanak be a rokonok. A régiektől meg szoktam szabadulni, tudom, hogy sokba kerültek, de elajándékozom kórházak gyerekosztályainak, vagy ismerősöknek, kisgyerekes családoknak, vagy van, amit eladok, bár ez a ritkább.

A gyerekek, még ha iskoláskorúak is, igénylik a játékot, nem örülnek egy új pulcsinak sem sapkának, ők keresik a meglepetést, a játékot, az édességet. Nem lehet lekenyerezni őket egy új tolltartóval, vagy táskával sem.

Általában hasznos dolgokat kapunk, hiszen a nagyszülők mindig megkérdezik, mire van szüksége a gyerekeknek, de természetesen van olyan játék is, amiért nem volt őszinte a mosolyom, ugyanis nem, nem örülünk a dobfelszerelésnek, sem a tizedik szirénázó autónak, meg a vinnyogós zenélő teknősbékának sem, az angolul beszélő nyúl meg éjjel zendít rá mondandójára, általában a szívbajt hozva a szülőkre.

Kisgitár sem kell és köszönjük, mini-zongora sem. (úgyis „véletlen” kifogy belőle az elem…) Ellenben örülünk mindenféle sportfelszerelésnek, biciklisisaknak, napszemüvegnek, focimeznek (de előtte kérdezz azért, melyik csapatnak szurkol).

Jól jön a pénz is, a kicsiknek is van perselye, ha nincs, majd lesz és abban nagyon izgi gyűjteni a pénzt valami áhított dologra. Az enyéim tévére gyűjtenek és nagyon lelkesek ettől, de élmény-kupont is kaphatnak, amire ráírjuk, hogy például egy alkalom mozi, egy óra játszóház, közös fagyizás stb.

A menő tanszerek is lehetnek divatos ajándékok, menő ceruzák, filctollkészlet, úgyis mind fogyóeszköz. Ó és a könyvek. A könyvek nagyon hasznos ajándékok. Ha sikerül megszerettetni velük a meseolvasást, mesehallgatást, nyert ügyünk van.

Az ajándékozásnál is igaz a mondás, a kevesebb több, és az egyszerűbb dolgokkal, sokkal tovább és sokkal szívesebben eljátszanak a gyerekek, mint a drága kütyükkel. A kisfiam egy bottal és két kővel elvan egész délután, ha békén hagyom. Mondjuk, ha sokáig csönd van a szobájában, akkor jó, ha tízig számolsz, mielőtt kinyitod az ajtót…

Tudomány vagy illúzió? – Mi az asztrológia?

A horoszkópok évszázadok óta foglalkoztatják az embereket, sokan pedig ma is a csillagok állásából próbálnak következtetni a személyiségükre és a jövőjükre. De vajon tudományos bizonyítékok is alátámasztják ezeket az elképzeléseket?

Megint visszaállítjuk az órákat – miért nem szűnt még meg az óraátállítás?

Hiába beszélünk évek óta arról, hogy ideje lenne eltörölni az óraátállítást, 2026 őszén még nem szabadulunk meg tőle. Október 25-én ismét eljön az a vasárnap, amikor hajnalban egy órával vissza kell állítani az órákat. Vagyis a nyári időszámítás után visszatérünk a téli időszámításhoz.

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?