Menü

Amikor a karanténban ismered meg a gyermeked

Sok szülő pusztán a karanténban ismeri meg a gyermekét. Hiszen amikor nincs járványhelyzet, annyira sokat dolgozik, hogy szinte csak este esik haza, figyelmeztetnek szakemberek. Ez kétségtelen negatívum, de tehetnek-e ellene bármit az érintettek?

Magyarországon még mindig egyfajta klasszikus családmodell működik többségében. Az egyik fél, ez nagy többségében az apa valamiféle munkaviszonyban dolgozik, ő az elsődleges pénzkereső. Lehet, hogy nem az egyetlen kereső a családban, de ő az, aki nem képes a munka miatt jelentősen foglalkozni a gyermekekkel, és kimondható, többet is keres. Természetesen megjegyezve azt, hogy a másik fél, többségében az anya otthoni munkája ugyanúgy nehéz és rendkívül becsülendő munka, akár munkahelyén, akár otthon.

Ez a bizonyos családmodell a kényszerű többlet-otthonlétben szükségszerűen megbomlik. Hogy mit is jelent ez a megbomlás? Azt, hogy most mindkét szülő sokkal többet van otthon, sokkal többet lát, érzékel, és mondjuk ki, idegeskedik is. Az a szülő, aki eleddig sokat dolgozott, és alig volt otthon, alig ismerte a gyermekét. Mi történik most? Felfedezheti azt, hogy milyen is a gyermeke, jelentsen ez akár pozitív tulajdonságokat, akár a negatívakat. Sokan a veszélyekre hívják fel a figyelmet: Mert akár a gyermek pozitív tulajdonsága, akár a negatív domborodik ki, a szülő észreveszi, hogy eddig kívülálló volt, és jelentős feszültségforrás lehet.

S hogy mi lehet erre a helyzetre a megoldás? Szakemberek szerint Itt is fontos, hogy minél több időt töltsön együtt a család, hogy ez a másik szülő, ugye többségében az apa is minél jobban megismerhesse a gyereket, hogy elmúljon ez a bizonyos kívülállóság érzés. Persze az is igaz, hogy hasonló szituációval ugyebár nem találkozott az utóbbi 100 évben az emberiség, és pláne nem globálisan, mindenkit érintően. Arról nem is beszélve, ha az egyik szülő beteg, esetleg szenvedélybeteg. Ráadásul a nehézségekbe még az otthoni munkát, házimunkát és a kötelező tanulást, valamint az ezekkel járó nehézségeket még bele sem számítottuk.

Se szakembernek, se laikusnak nem szokott erre jobb és kicsit kényszerű tanácsa lenni: Töltsünk együtt minél több minőségi időt.

B.T.

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.