Menü

Amikor a karanténban ismered meg a gyermeked

Sok szülő pusztán a karanténban ismeri meg a gyermekét. Hiszen amikor nincs járványhelyzet, annyira sokat dolgozik, hogy szinte csak este esik haza, figyelmeztetnek szakemberek. Ez kétségtelen negatívum, de tehetnek-e ellene bármit az érintettek?

Magyarországon még mindig egyfajta klasszikus családmodell működik többségében. Az egyik fél, ez nagy többségében az apa valamiféle munkaviszonyban dolgozik, ő az elsődleges pénzkereső. Lehet, hogy nem az egyetlen kereső a családban, de ő az, aki nem képes a munka miatt jelentősen foglalkozni a gyermekekkel, és kimondható, többet is keres. Természetesen megjegyezve azt, hogy a másik fél, többségében az anya otthoni munkája ugyanúgy nehéz és rendkívül becsülendő munka, akár munkahelyén, akár otthon.

Ez a bizonyos családmodell a kényszerű többlet-otthonlétben szükségszerűen megbomlik. Hogy mit is jelent ez a megbomlás? Azt, hogy most mindkét szülő sokkal többet van otthon, sokkal többet lát, érzékel, és mondjuk ki, idegeskedik is. Az a szülő, aki eleddig sokat dolgozott, és alig volt otthon, alig ismerte a gyermekét. Mi történik most? Felfedezheti azt, hogy milyen is a gyermeke, jelentsen ez akár pozitív tulajdonságokat, akár a negatívakat. Sokan a veszélyekre hívják fel a figyelmet: Mert akár a gyermek pozitív tulajdonsága, akár a negatív domborodik ki, a szülő észreveszi, hogy eddig kívülálló volt, és jelentős feszültségforrás lehet.

S hogy mi lehet erre a helyzetre a megoldás? Szakemberek szerint Itt is fontos, hogy minél több időt töltsön együtt a család, hogy ez a másik szülő, ugye többségében az apa is minél jobban megismerhesse a gyereket, hogy elmúljon ez a bizonyos kívülállóság érzés. Persze az is igaz, hogy hasonló szituációval ugyebár nem találkozott az utóbbi 100 évben az emberiség, és pláne nem globálisan, mindenkit érintően. Arról nem is beszélve, ha az egyik szülő beteg, esetleg szenvedélybeteg. Ráadásul a nehézségekbe még az otthoni munkát, házimunkát és a kötelező tanulást, valamint az ezekkel járó nehézségeket még bele sem számítottuk.

Se szakembernek, se laikusnak nem szokott erre jobb és kicsit kényszerű tanácsa lenni: Töltsünk együtt minél több minőségi időt.

B.T.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.