Miért olyan nehéz felnőni?
- Dátum: 2020.05.07., 01:40
- Varga Ágnes Kata
- döntés, elme, emocionális, érettség, értelem, érzelem, fejlődés, fejlődéslélektan, felelősség, felnőtt, felnőttkor, intellektuális, kapcsolat, következmény, lélek, lélektan, nagykorúság, psziché, pszichológia, támogatás, test
Vannak élesen elhatárolható korszakok az emberi élet során, amelyek során más és más képességeket használva másképpen viselkedünk. A biológiai fejlettséghez kötve meghúztak egy korhatárt, ami 18-21 év között húzódik, amelyen túl nagykorúnak tekinthetjük az adott személyeket. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez teljes szellemi érettséggel jár. Bizonyos ismeretek, tapasztalatok megszerzése már megtörténik a nagykorúság idejére, de sok mindenben még érnie kell mind az emberi gondolkodásnak, mind az érzelmeknek. Igazán felnőni a húszas éveink közepére tudunk, bár ebben azért bőven vannak egyéni eltérések.
Vannak olyanok, akik viszonylag korán érnek, és könnyen jutnak el arra a pontra, amikor mind intellektuálisan, mind emocionálisan felelőssé válnak. Tiszta fejjel tudnak gondolkodni, felelősségteljesen mérlegelnek, érett döntéseket hoznak. Ez nagy ajándék mind önmaguk, mind a környezetük számára, sokszor mégsem tudnak igazán profitálni belőle. Ha valaki túl érett a korosztályához képest, akkor sokszor érhetik hátrányok emiatt. Ugyanez igaz arra is, aki társainál sokkal éretlenebb. Az eltérés normális, de a túl nagy eltérés sokszor vezet összetűzésekhez, nézetkülönbségekhez és vitákhoz. Éppen ezért állítunk olyan sok határvonalat magunk elé az életünk során, és tűzünk mellé elvárásokat, amelyek mentén a saját fejlődésünket nyomon követhetjük. 18 éves korunkra már tudnunk kell, mit szeretnénk kezdeni az életünkkel, mit tanulunk, hol dolgozunk, folytatjuk-e önmagunk képeztetését vagy elkezdjük kamatoztatni a megszerzett tudást. Huszonéves korunk végére a társadalom elvárja a megfelelő párválasztást, és a családi életünk kiépítését, bár manapság ez akár későbbre is tolódhat. Mindezek kellő érzelmi és értelmi érettséget igényelnek.
A pályaválasztás és a párválasztás is kemény dió, főleg olyankor, ha az ember még nem érte el azt a szintet, amelyen tisztán tud ezekről a kérdésekről gondolkodni. A környezet is hatással van erre. Ugyanis az ember környezetében zajló történések, és a közelében lévő személyek nagyon meghatározóak a benyomások szempontjából. Ha sok felelősségteljes, határozott személlyel találkozunk, könnyebb felnőttként tekinteni magunkra, mintha a legtöbbször bizonytalanságot látunk. A következmények terhe nagyban nehezíti a felnőtt lét elviselését, és sok hárítást is eredményez. Meg kell tanulnunk kezelni azt a helyzetet, hogy a döntéseink következményekkel járnak, és bármi is lesz, azokat főleg nekünk kell elviselnünk. Ha ezt el tudjuk fogadni, eggyel közelebb kerülünk az igazi felnőtté váláshoz.
Ha pedig úgy érezzük, hogy lassításra van szükség, nem baj, ha kicsit leállítjuk a világot és az idő múlását. Ha mindehhez találunk támogató embereket, akik segítenek a mértéktartásban, akkor olykor jót is teszünk azzal, ha nem siettetünk semmit. Felnőni sosem volt és nem is lesz könnyű. Nem dönthetjük el feltétlenül, de azért az akaratunkkal segíthetünk rajta. Viszont ha nem tartunk még a megfelelő szakaszban, inkább ne erőltessük! Minden kialakul előbb-utóbb, és nagyon fontos, hogy valami jó hatására alakuljon ki, ne negatív érzések miatt.
Varga Ágnes Kata
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?