Menü

Kirakat-kapcsolatok, avagy amikor csak „jól néznek ki egymás mellett”

A házasságok, érzelmi kapcsolatok évezredek óta nagy kérdései az emberiségnek. Befolyásolni próbáljuk számtalan eszközzel a választást, akár olyan esetben is, amikor nem rólunk van szó. Az, hogy egy kapcsolat külső vagy belső motivációra épül, kulcskérdése még napjaink érzelmi világának is. Körülvesznek ideálisnak tűnő házasságok, melyeket pénz vagy érdek befolyásol, és hullámzó párkapcsolatok, melyek valódi érzelmi alapra épültek. A külső szemlélő nagyon nehezen tesz különbséget a kettő között.

Talán az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy a külvilág véleményére alapozunk ilyenkor. A saját kapcsolatunk megítélésében is előszeretettel hagyatkozunk előítéletekre, illetve a külvilág által felénk közvetített ingerekre. Elvárásnak tekintjük azt, hogy a köztünk lévő érzelmi köteléken felül valami plusz is jelen legyen a kapcsolatban. Például, hogy ne legyen túl nagy a korkülönbség, vagy nagyjából hasonló társadalmi csoportból származóak legyünk. Ehhez azért is szeretünk igazodni, mert konfliktus- és problémaforrások lehetnek, de nem utolsó szempont az sem, hogy szeretnénk elkerülni, hogy a külvilág figyelmét túlzottan magunkra irányítsuk. Ez ugyanis pletykákhoz és beavatkozáshoz vezet.

Ugyanennyire igényeljük azt is, hogy egy pár tagjai jól nézzenek ki egymás mellett. Az esztétikát, a harmóniát minden ember kedveli és értékeli, és bár érdekes kimondani, de a harmóniát és esztétikai élményt sugárzó emberek látványa elégedettséggel tölt el mindenkit. Csak úgy, mint az összeillő, boldogságot, nyugalmat és belülről fakadó szépséget sugárzó, összeillő pároké. Így hát nem is csoda, hogy olyan párt választunk, akinek a külsejét is ideálisnak tartjuk, illetve a sajátunkhoz illőnek. Az a probléma, hogy sokszor ez a mechanizmus eltolódik a végletek felé, és érzelmek nélküli, csakis a külvilág felé mutatható kapcsolatokba is belemegyünk.

Napjainkban a közösségi média ezt a jelenséget csak még jobban feléleszti. A facebookon és instagramon szembejövő képek azt sugározzák, hogy a boldogságunkat muszáj megmutatnunk a világnak. A nehézségeket senki sem reklámozza, de millió képet láthatunk boldog, ideális párokról, akik ráadásul jól is néznek ki együtt. Késztetést érzünk arra, hogy ennek a világnak mi is részesei legyünk, és ebbe a párunkat is belerángassuk. Ezért sokan élnek olyan párkapcsolatban, főképpen a fiatalok között, amelynek a lényege az, hogy az élvezetes programokra elkísérik egymást (nyaralás, vacsora, bulik), így meg tudják mutatni az embereknek, hogy nincsenek egyedül, és ők is szépek együtt, azonban más eseményeken nem igénylik egymás társaságát. Az efféle kirakat-kapcsolatok általában kiüresedéshez, esetenként félrelépésekhez vezethetnek. Nem érdemes belemenni, hiszen éppen az érzelmi támasz és a biztonság hiányzik belőle, ami a lényeg lenne.

Az elvárásainkat és a külvilág behatásait nem mindig tudjuk befolyásolni, ahogy az érzelmeinket sem. A kapcsolatainknak tehát egészséges mértékben kell tükröznie mindezeket. Ha csupán az egyik felé tolódik el a hangsúly, az nem vezet jóra.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?

Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.

Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?

Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.

Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?

Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?