Menü

Az igaz barátok nyomában

A barátságokról általában nehéz helyzetekben szokott kiderülni, hogy mennyire stabilak és tartósak. Vannak olyan emberek, akiket évekig jó barátnak tartunk, és amikor előkerül valamilyen konfliktus, rájövünk, hogy nem volt igazi.

Neked is el kell tudni fogadni a kritikát!

Emberek vagyunk, és nem tökéletesek. Sokszor hibázunk, baromságokat csinálunk. Gyakran észre sem vesszük, hogy teljesen rossz felé tart az életünk. De mindez teljesen normális dolog. Akadnak olyan szituációk, amikor nem veszed észre, hogy totál gáz, amit csinálsz.

Ha egy bizonyos személytől állandóan csak kritikát kapsz, akkor valószínűleg csak megkeseredett, vagy féltékeny rád. Megpróbál lebeszélni a vágyaidról, az eljegyzésedre csak keserűen odaveti a tavalyi év válási statisztikáit, és úgy általánosságban véve jobban érzi magát, ha te is olyan nyomorult vagy, mint ő. Az igaz barát viszont veled örül, neked drukkol, és objektív.

A barát egymásra talált két ember. Akinek jó szavára szükségünk van, kacagása vidámít, gondolatokat, ötletet ad, velünk örül. Ha kell, segít. A barát elfogad olyannak, amilyenek vagyunk. Egyszerűen csak szeret. Minden ember igényel olyan kapcsolatot, amelyben következmény nélkül lehet őszinte, amelyben legyőzheti a lélektől lélekig ívelő távolságokat, bevallhatja önmagát, örömét, becsvágyát, lázadásait, hibáit, félelmeit, bűneit, amelyben sikereinek őszinte támogatását, elismerését, megértését remélheti. Az emberi kapcsolatok devalválódása miatt erre hova tovább alig ad valami/vagy valaki alkalmat. Erre csak a baráti kapcsolat, a szó nemes értelmében vett baráti kapcsolat (esetleg a szerelem?) alkalmas.

A barátság legfontosabb „kellékei” az őszinteség, önzetlenség, segítőkészség, kölcsönös bizalom és tisztelet, hűség, megértés és érdekmentesség. És ez ma sajnos hiánycikk lett. Éppen mert hiánycikk, a ma embere inkább társas magányt él meg a nagy tömegben, mint meghitt barátság melegéből töltekezne.

A barátság forrása az érzelmi energia. Minél gazdagabb minőségileg és mennyiségileg egy ember érzelmi energiája, annál szilárdabbak és szebbek a kapcsolatai. A barátság létrejöttének motívumai mélyebbre gyökereznek. Az tény, hogy létrejöttéhez mindkét félnek készségesnek kell lennie, és valamilyen szférában egy hullámhosszon kell mozogniuk.

Ritka. Ki nevezhető barátnak? Biztos nem mindenki igaz barát a több száz vagy ezer ismerősből, akik a közösségi oldalakon be vannak jelölve, hiszen vannak olyanok, akivel talán egyszer találkoztatok, akkor, hogy lehetnétek barátok? Ahogy azok az emberek sem kivétel nélkül a barátaitok, akikkel együtt dolgoztok, együtt sportoltok, vagy a szomszéd, és a plázában a kedvenc bolti eladótok sem az. Persze lehetnek kivételek, mert az én egyik, máig is legjobb barátom anno a munkatársam volt. Egy barát hajnal kettőkor is barát, ha szüksége van rád, ott vagy és segítesz neki, és ezt ő is megtenné érted. Ne csak akkor legyen a „barátod” valaki, amikor el kell vinni téged valahova, mert mondjuk nincs autód, vagy amikor esetleg kölcsön kérsz, vagy ha sürgősen el akarod mondani a lelki bánatod, problémád, és ugyanígy fordítva is.

A barátság kölcsönös, oda-vissza egyaránt egyensúlyban működik. Egy igaz barát sose hazudik neked, és te sem hazudsz neki, tanácsokkal lát el, de akkor is csak a te érdekeidet nézi, ahogy fordítva is így van.

Szerző: Udvari Fanni

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.

A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége

A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.