Menü

Igen, a harmadik is fiú…

Azt hiszem a terhesség várandósság (írjuk ezt a szebb szót) mindenképpen egy csodálatos másállapot, s ha szerény számításaim szerint kifelejtem a vele járó néhány kellemetlenséget, tényleg egy áldott időszak és nagyon szeretem, boldogan vártam már. Mert igen, az! A kellemetlenségek alatt pedig nemcsak hormonális, testi és hangulati változásokat értek, hanem néhány embert is.

Amikor tavasszal megtudtuk, hogy a harmadik babánk is kisfiú lesz, szinte elözönlöttek a totál lesajnáló vigasztalások, meg a jótanácsok, no meg az, hogy a negyedik biztosan kislány lenne. Köszi.

Akik volt már pocakos, tudja jól melyek azok a kérdések és kéretlen tanácsok, amelyektől az ember lánya bizony befonja a szemöldökét.

Tervezett gyerek vagy becsúszott? Aludj és pihenj sokat, később úgysem fogsz! Nem baj, majd a harmadik/negyedik lány/fiú lesz! Túl nagy a hasad! Milyen kicsi a hasad!

Ugye pihensz eleget? (Ezt a kérdést nem is értem 2 gyerkőc és munka mellett) Biztosan nem ikrek? Nem félsz a szüléstől? (és itt meg kell hallgatni minimum két szülési rémtörténetet)

Kívánod az uborkát lekvárral meg ilyenek? Elmesélem, én hogy szültem. (és tényleg elmeséli)

Egyél, úgyis kettő helyett eszel. (ha ikrek, akkor meg három meg négy helyett gondolom)

Megsimogathatom a hasad? (nem, de már simogatja) és akkor még az aranyeres, szexuális élettel kapcsolatos, szoptatással és minden más egyébbel kapcsolatos kérdésekre már nem is tértem ki.

Az emberek természetesen vagy sajnos kíváncsiak, minden érdekli őket, nem maradhat előttük titok, vagy intim téma semmi, s utcán, boltban, társaságban, szinte bárhol, a kényesebb kérdések kerülnek elő. Olykor jólesik az érdeklődés, de sokszor már „terhes” ez a dolog.

Persze, tudom, egy terhes nőre kíváncsiak az emberek, viszont a tolakodó kérdések előtt talán gondolja át az illető picit, hogy valóban illik feltenni a kérdéseket.

A „mikorra vagy kiírva?” „tudod, hogy fiú vagy lány?” és a „választottatok már nevet?” kérdésekre napi szinten tízszer válaszolunk legalább, a pocaksimogatás nem mindig és nem mindenkinek fér bele idegenektől, ölelgetni sem fontos minket és betegek sem vagyunk, hogy egész nap feküdjünk otthon a kedvetekért. Pláne, aki dolgozik és gyereket nevel, háztartást vezet. Köszönjük a sok érdeklődést, jól vagyunk. És pont.

Sajnos azonban hiába minden erőfeszítés, sokan elfelejtik, hogy ők is voltak várandósak, ugyanezekkel a kellemetlen kérdésekkel szembesülve nap, mint nap, mégis mindenkinek lesz egy kihagyhatatlan tanácsa arról, hogy mit csinálj, vagy mit ne csinálj, és mindenki késztetést érez, hogy el is mondja ezeket. Azt hiszem valami kedves, frappáns, poénos válasszal kell kitérni a kéretlen kérdezők és tanácsadók elől. Kitartást és jó egészséget kívánok kismamatársaimnak. És igen. Nálunk a harmadik is fiú…

Martinka Dia

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti

Az együtt töltött minőségi idő semmivel sem pótolható a gyerekek szellemi és mentális fejlődése szempontjából, ráadásul a közös programok a szülőknek is segítenek a töltekezésben. Legyen szó például közös sütés-főzésről, meseolvasásról vagy mesehallgatásról, ezek a tevékenységek mind segítenek elmélyíteni a szülő és a gyerek közötti kötődést, támogatják a kicsik fejlődését, és nem utolsó sorban rengeteg boldog közös emléket is begyűjthetnek velük.

Kutya a családban

Lakótelepen nőttem fel, sajnos soha nem volt háziállatom, így nem volt lehetőségem megtapasztalni, milyen érzés egy házi kedvenc a családban, ám költözésünk óta fontolgatom, hogy menhelyről hazaviszek egy kutyust.

Iskolai telefonhasználat pro és kontra

Mai témánk apropóját az adta, amit a minap olvastam a világhálón: a brit iskolákban szigorú ellenőrzési rendszert vezetnek be: az iskolák felelőssége lesz, hogy a diákok ne használhassák a mobiltelefonjukat a tanórákon. Iskolai telefonhasználat pro és kontra.

Ha nem múlik a gyereknél a köhögés…

Téli-télvégi időszakban gyakrabban betegek a gyermekeink, s különösen azok a gyerekek hajlamosak az influenzára, elhúzódó hurutos és/vagy száraz köhögésre, akik közösségbe járnak, azaz bölcsisek, ovisok vagy iskolába járnak, tehát szinte minden csemete.

A gyerekek harmada nem reggelizik otthon

A gyerekek harmada nem reggelizik otthon, ami azt jelenti, hogy éhgyomorra indulnak el reggel – állapította meg egy kutatás, melyből sajnos megállapították, hogy három gyerekből egy reggelizés nélkül indul el otthonról az óvodába, iskolába.