Menü

A munkahelyi feszültség és az egészségünk

A munkahely az a hely, ahol az ember kreativitása, érdeklődése és felelősségvállalása (jó esetben) ki tud teljesedni. Mindenkinek megvan a maga szerepe az adott hely életében, amely direkt vagy indirekt módon hatással van az elvégzett munkájának a minőségére is. Hiszen főleg akkor tudunk jó teljesítményt nyújtani, ha fontosnak érezzük, amit teszünk. Legyen az ember főnök vagy beosztott, mindenképpen szükséges valamekkora motivációnak kapcsolódnia az elvégzett tevékenységhez, hiszen, ha ez nincs meg, hamar kiéghet még a legteherbíróbb alkalmazott is.

Motivációt pedig mi adhat? Legelőször is, motiváló emberek, megfelelő mértékű kihívás, inspiráló munkakörnyezet, és mindezen feltételeknek úgy kell teljesülniük, hogy a belső (intrinzik) motivációt ne nyomják el, csak növeljék. Ideális motivációval rendelkezni tehát nem egyszerű. De nagyon egyszerű megközelíteni azt, méghozzá helyes hozzáállással. Ami a legjobban megnehezíti a munkát, az a rossz, mérgező, igényességet gátló munkakörnyezet. ha feszültség, vita, állandó stressz ér minket a munkahelyünkön (bármilyen pozícióban), akkor sokkal nehezebb lesz a tőlünk egyébként elvárható teljesítményt nyújtani.

A feszültség adódhat valós, megélt konfliktusokból, de létrejöhet a tudattalanban is. Tarthatunk valakitől, aki magasabb pozícióban van, tarthatunk olyantól, akinek állandóan rossz a kedve, nyomás alá helyezhet minket a hosszú ideig fennálló, túl nagy felelősség, és ezt a listát rengeteg taggal folytathatnám még. Mindezek a tényezők pedig nemcsak a munkánkra, de a kedélyállapotunkra is hatással vannak.

A munkahelyi stressz és a munkahelyi kiégés az egyik legfőbb, depressziót kialakító tényező. A magánéleti problémák is képesek a munka miatti állandó feszültségből kialakulni. A kedélyünk ugyanis egy olyannyira képlékeny dolog, hogy a másodperc tört része alatt is történhet benne változás, méghozzá akár száznyolcvan fokos fordulat is.

Rengeteg ember mentális egészségét teszi tönkre a munka, mégpedig azért, mert nincs meg a megfelelő közeg arra, hogy a munkahelyi feszültséget kiadják magukból. Érdemes tehát keresni egy olyan szabadidős tevékenységet, amely fizikálisan és mentálisan is egyszerre fáraszt ki és pihentet. Így a feszültség többféle módon is kezelhető. A sport, egy jó hobbi, de akár egy jó beszélgetés is segíthet ezen a problémán. Ha pedig semminek sem érzékeljük a hatását, akkor érdemes szakember segítségét is kérni. A munka fontos, de nem fontosabb sem a magánéletnél, sem a mentális egészségnél.

Varga Ágnes Kata

Mosható pelenka, avagy a környezetbarát alternatíva

Egyre többen használják a mosható pelenkákat, és ha még nem hallottál róluk, akkor érdemes elolvasnod ezt a cikket, hiszen ez a környezetbarát megoldás egyaránt védi a bolygónkat és a pénztárcánkat is!

Hasznos megtakarítási tippek

Nagyon sok magyar hónapról-hónapra szűkösen gazdálkodik a jövedelméből, ugyanakkor nyilvánvalóan szeretnének spórolni, hogy stabilabb anyagi helyzetet teremtsenek maguknak. Természetesen félretenni nem egyszerű dolog, de ha megvan a kellő elhatározás, a következő lista is nagy segítséget jelent a kezdéshez.

A leblokkolás lélektana

Ahogy közeledik az egyetemi vizsgaidőszak, sok diák számára ez stresszel és szorongással jár. A nagy mennyiségű tananyag, a vizsgákra való felkészülés nyomása és az eredményekkel kapcsolatos aggodalmak mind olyan tényezők, amelyek a diákokat szorongásba sodorhatják.

Gyűjtő vagy gyűjtögető?

A gyűjtőszenvedély óvodás-, kisiskolás korban kezdődik, de általában a 7-8 éves korosztályra a legjellemzőbb. A gyűjtés a gyerekek számára a valóság megértésének, feldolgozásának egy új, izgalmas módja, de a gyűjtőszenvedély a felnőttekben is kialakulhat. Mi a különbség a gyűjtés és a gyűjtögetés között?

Átalakuló háztartások, avagy generációk együttélése

A modern világban egyre több fiatal felnőtt él a szülei otthonában, és tapasztalható, hogy egy-egy esetben három generáció is egymás mellett él. Az életszakaszok átalakultak, felcserélődtek, aminek gazdasági, társadalmi és pszichológiai okai is vannak. Sokan sosem hagyták még el a szülői fészket, mások viszont kényszerből vagy tudatos megfontolásból költöznek “haza” a saját háztartásukból. Vajon miként hat egy ilyen helyzet a felmenőkre, adott esetben a nagyszülőkre és a felnőttség határán toporgó gyermekeikre?