Menü

Az ölelés gyógyító ereje

„Napi 4 ölelésre van szükségünk a túléléshez, napi 8 ölelés szükséges az élet megtartásához, és napi 12 ölelésre van szükségünk a növekedéshez.” – hallottuk már bizonyára a mondást. Két ember közötti ölelés átlagos hossza 3 másodpercm ám ha egy ölelés 20 másodpercig tart, fantasztikus gyógyító hatást gyakorol a testre és a lélekre egyaránt.

A gyógyító hatás oka pedig, hogy egy őszinte ölelés oxitocin nevű hormont termel, ezt szeretet-hormonnak is nevezik. Íme néhány ok, miért érdemes ölelnünk:

Serkenti azt a bizonyos oxitocint:

Ez pedig csökkenti a szorongást és a stresszt.

Javulnak emberi kapcsolataink:

a kapcsolatokra pozitív hatással van, ha az emberek időt szánnak arra, hogy elismerjék és megbecsüljék egymást. ennek kifejezésére az ölelés az egyik legegyszerűbb mód.

Erősíti az immunrendszert:

az ölelések erősítik az immunrendszert. egészségesek maradhatunk, elkerülnek a betegségek.

Nincs szükség szavakra:

A kommunikáció közel 70 százaléka nem verbális. a testbeszédnek kiváló módja az ölelés, vigasztalás, szeretet, szerelem, megértés, elfogadás. annyi minden benne van egyetlen ölelésben!

Fontos gyerekkorban!

Az ölelés növeli az önbecsülést, különösen a gyermekeknél. a tapintás már a csecsemők számára nagyon fontos. a baba először érintés segítségével ismeri fel a szüleit. az ölelések erősítik saját magunk elfogadását is.

Csökkenti a fájdalmat:

Az empátia, a fizikai kontaktus jelentősen csillapíthatja a fizikai fájdalomérzetet. Ezt kutatások támasztják alá!

Segít depresszió esetén:

az úgynevezett dopamin felelős a „jól érzem magam” érzésért. egy kis dopaminért sokat segít egy elmélyült ölelés, mely serkenti ennek az örömhormonnak a termelődését.

Csökkenti a szívbetegségek kockázatát:

Az oxitocin a fent említetteken túl fontos a szívbetegségek kockázatának enyhítésében is, hiszen csökkenti a vérnyomást, ezáltal csökkenti a szívbetegségek kialakulását.

Az ölelés felér egy napi jócselekedettel:

egy ölelés olyan, akár egy csoda, a másik ember életében mindig valamilyen változásokat indít el.

Az ölelés gyógyít. az érintés fontos. nálunk azonban valamiért elfelejtődött ez az érzés, csökkent az érintések, az ölelések száma, pedig valakinek már attól a gyógyul a lelke, teste, hogy valaki átöleli. ha pedig szeretetet sugárzunk, mi magunk is boldogságot érzünk.

Martinka Dia

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?