Menü

Az ölelés gyógyító ereje

„Napi 4 ölelésre van szükségünk a túléléshez, napi 8 ölelés szükséges az élet megtartásához, és napi 12 ölelésre van szükségünk a növekedéshez.” – hallottuk már bizonyára a mondást. Két ember közötti ölelés átlagos hossza 3 másodpercm ám ha egy ölelés 20 másodpercig tart, fantasztikus gyógyító hatást gyakorol a testre és a lélekre egyaránt.

A gyógyító hatás oka pedig, hogy egy őszinte ölelés oxitocin nevű hormont termel, ezt szeretet-hormonnak is nevezik. Íme néhány ok, miért érdemes ölelnünk:

Serkenti azt a bizonyos oxitocint:

Ez pedig csökkenti a szorongást és a stresszt.

Javulnak emberi kapcsolataink:

a kapcsolatokra pozitív hatással van, ha az emberek időt szánnak arra, hogy elismerjék és megbecsüljék egymást. ennek kifejezésére az ölelés az egyik legegyszerűbb mód.

Erősíti az immunrendszert:

az ölelések erősítik az immunrendszert. egészségesek maradhatunk, elkerülnek a betegségek.

Nincs szükség szavakra:

A kommunikáció közel 70 százaléka nem verbális. a testbeszédnek kiváló módja az ölelés, vigasztalás, szeretet, szerelem, megértés, elfogadás. annyi minden benne van egyetlen ölelésben!

Fontos gyerekkorban!

Az ölelés növeli az önbecsülést, különösen a gyermekeknél. a tapintás már a csecsemők számára nagyon fontos. a baba először érintés segítségével ismeri fel a szüleit. az ölelések erősítik saját magunk elfogadását is.

Csökkenti a fájdalmat:

Az empátia, a fizikai kontaktus jelentősen csillapíthatja a fizikai fájdalomérzetet. Ezt kutatások támasztják alá!

Segít depresszió esetén:

az úgynevezett dopamin felelős a „jól érzem magam” érzésért. egy kis dopaminért sokat segít egy elmélyült ölelés, mely serkenti ennek az örömhormonnak a termelődését.

Csökkenti a szívbetegségek kockázatát:

Az oxitocin a fent említetteken túl fontos a szívbetegségek kockázatának enyhítésében is, hiszen csökkenti a vérnyomást, ezáltal csökkenti a szívbetegségek kialakulását.

Az ölelés felér egy napi jócselekedettel:

egy ölelés olyan, akár egy csoda, a másik ember életében mindig valamilyen változásokat indít el.

Az ölelés gyógyít. az érintés fontos. nálunk azonban valamiért elfelejtődött ez az érzés, csökkent az érintések, az ölelések száma, pedig valakinek már attól a gyógyul a lelke, teste, hogy valaki átöleli. ha pedig szeretetet sugárzunk, mi magunk is boldogságot érzünk.

Martinka Dia

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Korai kelés, hosszabb délutánok – Miért éri meg hamarabb kezdeni a munkát?

A hajnali ébredés sokak számára kihívás, mások viszont szeretik, hogy már a reggeli órákban lendületbe kerülnek. A korábbi munkakezdés a teljesítményre, a szabadidőre és az egészségre is hatással lehet, előnyei azonban csak megfelelő pihenés mellett érvényesülnek.

Az illatok terápiás ereje – így csempészhetünk nyugalmat a mindennapokba

Ahogy közeledik a tél, egyre jobban vágyom az otthon melegére, a nyugalomra és azokra az apró dolgokra, amelyek kellemesebbé teszik a mindennapokat. Számomra ezek közé tartoznak az illóolajok is. Az őszi-téli időszakban előszeretettel használom őket párásításhoz, de krémekbe és a fürdővízbe is szívesen csempészek néhányat. Egy-egy kellemes illat számomra nem csupán hangulatot teremt, hanem segít abban is, hogy egy fárasztó nap után egy kicsit lelassuljak, és jobban odafigyeljek magamra.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.