Menü

Mi leszel ha nagy leszel?

Rohamosan közeleg február közepe, ami a végzős gimnazisták számára a tanév egyik fontos dátuma: ez az egyetemi jelentkezés határideje. Az érettségiző diákok ezekben a hetekben az egyetemek honlapjait olvasgatják, online nyílt napokon vesznek részt, ismerősős egyetemistákat kérdeznek mindenféléről és egymáshoz is az első kérdésük: te mit írsz be elsőnek?

Hatalmas stresszt és feszültséget is okoz a jelentkezés, amiről sokan vélekednek úgy, hogy ha egy életre nem is, de évekre meghatározza az életüket.

Odamész, ahova akarsz

Valóban szerencsés az, aki szülői vagy iskolai nyomás nélkül választhat pályát – bár ez sem könnyű. A felnőtté válás kapuja is ez, az első olyan döntés, amit teljes mértékben nekünk kell meghozni és vállalni minden következményét. Egy nehéz, de elengedhetetlen lépés. Ezért fontos, hogy a nyomás helyett, ami lehet kimondatlan is, támogassuk a jelentkezőket.

Saját tapasztalatom, hogy bár otthon, a szüleim semmiféle irányba nem tereltek, meghagyták nekem a döntés szabadságát, az iskolában sokszor hangoztatták, hogy igenis egyetemre kell menni, diploma nélkül keveset ér az ember. Már akkor is éreztem, hogy ez valahol sántít, de most már biztosan tudom, hogy nem igaz. Igen, fontos, hogy képezzük magunkat és tényleg jó, ha az ember egyetemen tanulhat tovább, de tény, hogy nem mindenkinek ez az útja. Lenézni vagy kisebb értékűnek tekinteni azt, akinek nincs felsőoktatási végzettsége pedig nagyon romboló lehet.

Életre szóló döntés?

Az egyetemi felvételi meghatározó, de nem feltétlenül szól egy egész életre. Tapasztalataim szerint kevesebben vannak azok, akik már kiskoruk óta tudják, hogy mik szeretnének lenni és így is képzelik el az egész életüket. Szerencsés helyzet, de sokan vannak, akik nem így éreznek. A döntés tényleg nem lehet nem komolyan venni, helyén kell kezelni. A pályafutás vagy karrier ugyanúgy szól a rugalmasságról és a bátorságról is. Hány és hány pályaelhagyót, pályaváltót látunk a környezetünkben? Sokan a negyvenes éveikben, már családosan döntenek a váltás mellett, ebből is látszik, hogy 18 évesen nem feltétlenül döntünk életre szólóan.

Feltétlen támogatás

A most felvételizőknek üzenem, döntsetek megfontoltan és legyetek bátrak. Beszélgessetek sokat, gyűjtsetek a tapasztalatokat! Ha úgy érzitek még nem álltok készen, akkor keressetek más lehetőségeket, mint az önkéntesség vagy munka.

Ha van a környezetünkben végzős, aki most felvételizik, gondoljunk rá, beszélgessünk vele és bátorítsuk, hogy merjen álmodni és tegyen is érte.

Kundalini aktiválás, az energia felszabadítása

Aki jógázik, vagy sokat meditál, valószínűleg ismeri a kifejezést. Aki nem, annak, íme, egy rövid ismertető, miről is van szó, ha a kundaliniről beszélünk.

Betegszabadság, táppénz és kórházi zárójelentés – mit jelentenek, mikor mire van szükség?

A munka világában mindenkinek eljön az a pillanat, amikor valamilyen betegség vagy sérülés miatt kiesik egy adott vállalat mindennapjaiból némi időre. Ilyenkor azonnal előkerül a táppénz fogalma. Sokaknak ez csak egy száraz, általános adminisztratív kötelezettség, pedig a TB-finanszírozott otthonlétnek és a betegszabadságnak más a szerepe, illetve más jogosultságok járnak hozzájuk.

A citromhéj 7 zseniális felhasználási módja a természetes takarításban

A citrom az egyik legsokoldalúbb gyümölcs, amely nemcsak az ételek ízesítésében játszik fontos szerepet, hanem a háztartási takarításban is igazi kincs. Kevesen gondolnak arra, hogy a citrom héja önmagában mennyi praktikus feladatra használható fel, és milyen hatékony alternatívája lehet a vegyszeres tisztítószereknek.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).