Menü

Mi leszel ha nagy leszel?

Rohamosan közeleg február közepe, ami a végzős gimnazisták számára a tanév egyik fontos dátuma: ez az egyetemi jelentkezés határideje. Az érettségiző diákok ezekben a hetekben az egyetemek honlapjait olvasgatják, online nyílt napokon vesznek részt, ismerősős egyetemistákat kérdeznek mindenféléről és egymáshoz is az első kérdésük: te mit írsz be elsőnek?

Hatalmas stresszt és feszültséget is okoz a jelentkezés, amiről sokan vélekednek úgy, hogy ha egy életre nem is, de évekre meghatározza az életüket.

Odamész, ahova akarsz

Valóban szerencsés az, aki szülői vagy iskolai nyomás nélkül választhat pályát – bár ez sem könnyű. A felnőtté válás kapuja is ez, az első olyan döntés, amit teljes mértékben nekünk kell meghozni és vállalni minden következményét. Egy nehéz, de elengedhetetlen lépés. Ezért fontos, hogy a nyomás helyett, ami lehet kimondatlan is, támogassuk a jelentkezőket.

Saját tapasztalatom, hogy bár otthon, a szüleim semmiféle irányba nem tereltek, meghagyták nekem a döntés szabadságát, az iskolában sokszor hangoztatták, hogy igenis egyetemre kell menni, diploma nélkül keveset ér az ember. Már akkor is éreztem, hogy ez valahol sántít, de most már biztosan tudom, hogy nem igaz. Igen, fontos, hogy képezzük magunkat és tényleg jó, ha az ember egyetemen tanulhat tovább, de tény, hogy nem mindenkinek ez az útja. Lenézni vagy kisebb értékűnek tekinteni azt, akinek nincs felsőoktatási végzettsége pedig nagyon romboló lehet.

Életre szóló döntés?

Az egyetemi felvételi meghatározó, de nem feltétlenül szól egy egész életre. Tapasztalataim szerint kevesebben vannak azok, akik már kiskoruk óta tudják, hogy mik szeretnének lenni és így is képzelik el az egész életüket. Szerencsés helyzet, de sokan vannak, akik nem így éreznek. A döntés tényleg nem lehet nem komolyan venni, helyén kell kezelni. A pályafutás vagy karrier ugyanúgy szól a rugalmasságról és a bátorságról is. Hány és hány pályaelhagyót, pályaváltót látunk a környezetünkben? Sokan a negyvenes éveikben, már családosan döntenek a váltás mellett, ebből is látszik, hogy 18 évesen nem feltétlenül döntünk életre szólóan.

Feltétlen támogatás

A most felvételizőknek üzenem, döntsetek megfontoltan és legyetek bátrak. Beszélgessetek sokat, gyűjtsetek a tapasztalatokat! Ha úgy érzitek még nem álltok készen, akkor keressetek más lehetőségeket, mint az önkéntesség vagy munka.

Ha van a környezetünkben végzős, aki most felvételizik, gondoljunk rá, beszélgessünk vele és bátorítsuk, hogy merjen álmodni és tegyen is érte.

Kinyitott a Mikulásgyár!

Tizenhetedik alkalommal nyitja meg kapuit a Mikulásgyár, Európa legnagyobb karitatív fesztiválja. Hogy lehet eljuttatni az adományokat, miket gyűjtenek és hogy lehet valaki önkéntes, erről szól mai cikkünk.

Karácsonyi ajándéktippek 2-3 éves gyerekeknek

A kisgyerekek az a korosztály, akiknek nem nehéz ajándékot venni, meglepetést szerezni, hiszen egyrészt nagyon lelkesek és várják az ünnepet, mindennek tudnak örülni, másrészt számos olyan dolgot találni, amelyet örömmel fogadnak.

Hatékony tippek nyelvtanuláshoz

Sokan úgy gondolják, ha folyékonyan szeretnél beszélni egy nyelvet, akkor ki kell költöznöd az adott országba. Ne érts félre, ha másik országban élsz, az biztosan nagyban hozzájárul a nyelvtanuláshoz, de nagyon sok embernek nem adatik meg ez a lehetőség, vagy legalábbis egyelőre nem.

Spiritualitás és józan ész kettőssége

Szerintem már mindenki feltette magának a kérdést, hogy létezik-e Isten? Meg van-e írva előre a sorsunk? Mi van a halál után, félünk-e ettől, vagy esetleg a haldoklás fájdalmától félünk? Egyáltalán hogyan állunk ezekhez a témákhoz, mereven elutasítjuk az efféle transzcendens gondolatokat, vagy esetleg hiszünk benne. Bárhogy is legyen, a spiritualitás témája szerintem senkit sem hagy hidegen. Ebben az írásban arra próbálom meg keresni a választ, hogy mi is a spiritualitás, valóban jó hatással lehet-e a testi egészségünkre és, hogy milyen szerepe lehet ennek az életünkben.

Környezettudatosabban élni – tedd meg az első lépéseket!

Mondhatjuk, hogy már nemcsak a médiából, de a csapból is az folyik, hogy az unokáinknak valamiből nem lesz elég: a Föld víz-, illetve kőolajtartalékai végesek. Utóbbi nagy valószínűséggel néhány évtizeden belül elfogy. Mit tehetünk a hétköznapokban, hogy kicsit tehermentesítsük a környezetünket?