Újra megjelent a madárinfluenza Európában – aggódnunk kell-e?

Európában újra nő a madárinfluenzás esetek száma. Ez a jelenleg ismert leghalálosabb állati betegség, amely néhány héten belül a megfertőzött csoport 90%-ának halálát okozza. Csirkékre és pulykákra veszélyesebb, mint kacsákra és ludakra.

Azt már eddig is tudtuk, hogy az influenza vírusok magas mutációs rátával rendelkeznek, és egymás között géneket is cserélhetnek, ha két különböző vírus egy gazdatestet egy időben fertőz meg. Ez segíti terjedésüket azáltal, hogy a gazda immunrendszere így már nem ismeri fel őket, nem védekezik ellenük.

Az előző században a madárinfluenza csak nagyon alacsony számban fordult elő. Ez egészen 1996-ig tartott. Addig a megfertőzött állatok vagy hatékonyan védekeztek, vagy nem voltak érzékenyek ezekre a vírusokra.

A H5N1 vírus felszínre törése

Ezeket a típusú fertőzéseket vadon élő madarak esetében korábban sosem figyelték még meg. Ez a H5N1 Kínában való megjelenése után változott meg. Terjedését nem igazán igyekeztek megakadályozni, ezért egyre jobban nőtt a terület, ahol megfigyelték, és 2003-tól már Ázsia más részein, illetve Afrikában is jelen volt. Ekkorra már emberi fertőzéseket is detektáltak.

A vírus folyamatos terjedése miatt a szárnyasokról átterjedhetett a vadmadarakra is. Ez új H5 vírusok megjelenését eredményezte, amelyek a házi szárnyasokra még mindig halálosak voltak, a vízi madarak esetében csak enyhe tüneteket okoztak, így képesek voltak kilométer tízezreket repülni, és így a betegséget nagy távolságokra is eljuttatni.

2005-ben jutott el a vírus először Európába az őszi költözési hullám eredményeként. Ez volt az első jel, hogy a vírus ökológiája teljesen megváltozott, teljesen adaptálódott a vízi madarakhoz, nagymértékben növelve ezzel saját túlélési esélyeit.

A vízi madarak minden év tavaszán és nyarán társaikkal keverednek Szibériában, ezzel kicserélve egymás között a különböző influenza típusokat, és új variánsokat létrehozva jönnek Európába, Ázsiába és Afrikába, nagy károkat okozva ezzel a szárnyasokat tartó gazdáknak.

Ez ellen nyilvánvalóan csak keveset tehetünk. Fontos az állomány folyamatos figyelése, illetve elhalálozás esetén a tetemek eltávolítása.

Azokat a szárnyasokat tartó gazdákat, akiknek a területén vízi madarak is élnek, ösztönzik, hogy a házi állataikat bent tartsák, és tegyenek meg minden lehetséges biológiai védekezési lépést a vírus távoltartása érdekében. Sajnos az állatok ürüléke nagy mennyiségben tartalmazza a vírust, ezért akár maga a gazda is beviheti azt például a csizmájával.

A 2021-21-es időszakban a vírusnak csak az Európai Unióban már több mint ezer kitörését figyelték meg. Ez azt mutatja, hogy a vírus éves megjelenése nyilvánvaló fenyegetést jelent a szárnyas tartás fenntartására.

Vakcina?

A szárnyasok vakcinációja egy remek eszköz lehet a probléma megoldására. Sajnos sok országban tiltott a szárnyasok ily módon történő immunizációja, ami határokat szab a velük való kereskedelemnek is. A legtöbb vakcina habár megelőzi a betegséget, nem állítja meg a fertőzés terjedését. Ez csendes víruskitöréseket eredményezne, és a vírusnak lehetősége lenne átterjedni az emberre is.

Szerencsére a jelenleg terjedő variánsok nem olyan veszélyes emberi kórokozók, mint elődjük, a H5N1. Ennek ellenére fontos az óvatosság.

A kutatók jelenleg abban reménykednek, hogy sikerül létrehozni egy olyan vakcinát, amely esetében sikerül bebizonyítani azt is, hogy gátat szab a vírus terjedésének. Ezáltal a madárinfluenza emberekre történő átterjedése is minimalizálható lenne.

Forrás: www.iflscience.com

Fort Molnár Henriett