És a karácsony nem marad rajtad….

„Akik egész évben szorgalmasan esznek, azokon a karácsony meg sem fog látszani” - tartja a vicces mondás, na de komolyan. Mit tehetünk akkor, ha tényleg nem szeretnénk az unalomig hallgatott januári fogyókúrákat vadászni a női magazinokból?

Az biztos, hogy karácsonykor még senki nem kezdett fogyókúrát, azonban nemcsak a szeretet ünnepe ez, hanem a nagy evészeté is, s ha nincs ehhez egy jó stratégiánk, bizony keresgélhetünk a rapid diéták között január elején. Azok meg úgysem érnek semmit.

Szóval, mérlegre! Mennyi az annyi, s mit tegyünk, hogy annyi is maradjon. Legyen ez egy ünnepi kihívás magunk felé, a jó hír, hogy elszámolni is csak saját magunk előtt kell.

Az ünnep a diétázás szempontjából amúgy is egy bombákkal teli aknamező, ezért arra gondoltam, hátha jól jönnek a tanácsaim.

Tervezzünk előre! Kell egy jó terv és a tudatosság, hogy tartsuk is be. Tervezzük meg miből, mennyit eszünk. A roston sült halat és pulykát is lehet párolt zöldségekkel enni. Együnk halászlevet, együnk zöldséget, húsokat, együnk salátát, együnk leveseket, együnk gyümölcsöt, együnk a sütikből is egy keveset és ha alkohollal kínálnak, s megtehetjük, hogy koccintunk, akkor abból is elfér egy-két korty, mindazonáltal senki sem ringathatja magát abba az illúzióba, hogy az alkohol nem hizlal, vagy nincs benne őrült sok kalória, cukor és egyebek.

Reggelizzünk! Ha kihagyjuk, akkor ebédre kétszer annyit fogunk enni, s ha már elkezdtük a habzsolást, „úgyis minden mindegy” alapon a desszertből is kipukkadásig fogunk enni.

Egy kimaradt reggeli miatt? Igen!

Mozgás. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni a mozgásról karácsony közeledtével. Meg úgy egyáltalán. A kifogásokkal tele a padlás és amúgy is január elsején kezdjük a fogyókúrát. De melyik évben? Mert úgy látom, hogy szinte mindegyikben.

A hízás elkerülhető, megállítható és a testünk is hálás lesz érte, ha napi legalább fél órát sportolunk az ünnepek alatt is. Na jó legyen inkább egy óra.

Nem kell minden sütiből (v)enni. Nyugodtan mondhatunk nemet. A túlsúlyos rokonság maximum gúnyolódik rajtunk egy kört, de ha mi kitartunk az elveink mellett (márpedig…igen) akkor nekünk bőven elég egy szelet zserbó, egy szelet bejgli, meg egy másik, hogy megkóstoljuk és egy falat linzer a gyerek maradékából. Ez 4 süti és már bőven sok, nem mondhatja senki, hogy nem kóstoltunk, ahogy illik. A szeretetünket amúgy sem azzal fejezzük ki, hogy halálra etetjük a szeretteinket.

„Köszönöm, finom volt, remekül elkészítetted, de nem kérek többet” és egy mosoly. Ennyi a varázsszó. Ha nem érti, az meg az ő baja. Ha már tudatosság. Egy nálunk bevált praktikát hagytam a végére. Nagyon szeretjük a bejglit és a szaloncukrot, mint minden karácsonyi ételt, de: lehet ezt diétásan és reform módon készíteni, illetve és itt a másik lényeg: el lehet kezdeni ezeket az ételeket kóstolni már decembertől. Lehet kínálni a szaloncukrot a családnak alkalmanként (el fogják fogadni karácsonyfa nélkül is) és egy bejglipróbasütés is jó ötlet, ugyanis ezeket az ételeket nem fogjuk epekedve várni, hogy aztán szenteste, egy évben egyszer betegre habzsoljuk magunkat, hiszen már annyira nem hiányoznak ezek az ízek, hogy mértéktelenül belevessük magunkat a szaloncukrok közé. Szinte már unjuk is mire az asztalra kerül.

Azt kellene megérteni, hogy pusztán azért, mert ünnep van, szilveszter meg rokonság meg év vége meg munkahelyi karácsonyozás meg ovis sütidélután meg iskolai party meg szomszédolás, attól még nem kell csalódottan mérlegelni másnap, hogy megint nem voltunk mértékletesek.