Menü

Időmenedzsment – avagy hogyan legyünk hatékonyabbak a mindennapokban

A világ felgyorsult, de mi nem feltétlen tudjuk tartani a lépést. De akkor ki fogja elvégezni azt a rengeteg feladatot, ami ránk vár és hogyan? Halogatás, késés, frusztráció, stressz, ezek egyike sem segít a munkában, sőt, ezektől csak még inkább azt érezzük, hogy ránk férne egy pihenés. Hiszen azt is kell, nem igaz?

Rengeteg ember ragad bele az úgynevezett mókuskerékbe, csak gyűlnek a feladatok és a problémák, folyamatosan dolgoznak, mégsem érzik azt, hogy haladnának. Talán az időmenedzsment lehet a megoldás.

Az időmenedzsment lényege, hogy úgy kategorizálja és priorizálja a feladatokat, hogy azokat a leghatékonyabban és leggyorsabban tudjuk megoldani. Például nem feltétlen jó döntés egy több órás, komoly koncentrációt igénylő feladatot félbeszakítani egy ebéddel, hiszen így a megszakítás miatt több időbe fog telni az elvégzése, mivel újra koncentrált állapotba kell kerülnünk és felvenni a fonalat ott, ahol letettük.

A feladatok priorizálásához kapunk egy kis segítséget is, egészen pontosan az Eisenhower-mátrixot, ami két fogalom mentén rendszerezi a tennivalókat: ezek a fontos és a sürgős.

Ami fontos és sürgős, azt oldjuk meg először. Utána következik az, ami sürgős, de nem fontos. Ezt érdemes kiadnunk valakinek, ha van rá lehetőségünk, azonban, ha nincs, gyorsan végezzük el a fontos és sürgős feladatunk után. A harmadik kategória a fontos, de nem sürgős megoldandó dolgok. Ezeket időzítsük be, döntsük el, mikor csináljuk meg. Végül pedig a nem fontos és nem is sürgős feladatok halmaza, ezeket halasszuk el későbbre, lehetőleg a fontos, de nem sürgős feladataink utánra.

Ezzel máris lendítettünk egyet a napon, hiszen átlátjuk, mi minden vár ránk. Persze az időmenedzsment nem csak a feladatok priorizálásából áll. Segít az egyes munkafolyamatok hatékonyabbá tételében is.

Hallott már a 2 perces szabályról? Nagyon egyszerű és rendkívül nagy segítség a krónikus halogatóknak. Röviden a szabály lényege, hogy amint felmerül egy feladat, azonnal döntünk a sorsáról, még pedig a 2 perces szabályt alkalmazva. Ha egy feladat belefér 2 percbe, akkor azonnal oldjuk meg. Ha nem fér bele 2 percbe, akkor pedig az Eisenhower-mátrixhoz hasonlóan eldöntjük, hogy sürgős-e, fontos-e, ehhez mérten pedig vagy megoldjuk a lehető leghamarabb, kiadjuk másnak vagy elnapoljuk, beidőzítjük egy későbbi időpontra.

Érdemes a fentebb említett praktikákat kézzelfoghatóvá tenni például egy noteszben, naptárban vagy a telefonunkon vezetett tennivalók listán. Sokszor a rengeteg tennivaló valójában apróbb, gyorsan megoldható feladatok összessége és csak a kuszaságuk miatt tűnnek olyan soknak. Próbáljuk mindenekelőtt rendszerezni és rangsorolni a feladatainkat, ezután pedig a hozzájuk szükséges idő szerint betáblázni a napjainkba.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.