Menü

Kisgyerekkel fogorvosnál

Tévhit, hogy a tejfogakat nem kell ápolni, gondosan mosni és fogorvosnak megmutatni, így szülőként egyik fő feladatunk már a kisgyermekkorban felkeresni a fogászatot és elbeszélgetni a szájápolásról.

Mint mindenben, a szoktatás és a jó példa ebben az esetben is nagyon sokat számít, s bár tudjuk, hogy a kisgyerekeknek nem épp a legkedveltebb tevékenysége a fogmosás, mégis muszáj rendszeresen és gondosan ápolni fogaikat, hogy a kicsik érezzék: a fogmosás a napi rutin része. Kiváló módszer, ha mi magunk is fogat mosunk vele, hiszen a jó példa a legjobb tanító.

A fogorvoshoz senki sem szeret menni, mi felnőttek se szívesen járunk, sokan rettegünk is a fogorvosi széktől, fehér köpenytől, rendelőtől, fúró hangjától, ám ez nem feltétlen jár félelemmel, hiszen, ha rendszeresen járunk kontrollra, nem pedig akkor, amikor már baj van, sokat tettünk fogaink egészségének megőrzéséért.

Ha a gyermekünket csak akkor cipeljük fogászatra, amikor baj van, akkor a félelem marad meg benne, nem pedig a fájdalommentes ellenőrzés általi megelőzés. A fogorvos elmagyarázhatja neki a helyes fogtisztítás technikáját.

Ha rendszeresen látogatjuk vele a fogorvost, akkor természetessé válik számára ez a szituáció, megszokottá válik ez az élethelyzet. Ha fogászatra megyünk a gyermekünkkel, akkor kerüljük a negatív kifejezéseket, mint a „nem fog fájni”, „nem kell félni”, inkább készítsük fel a kicsiket arra, hogy mi fog történni.

Játszhatunk fogorvosost is otthon, kezelőszékkel, fogászati játékokkal, lényeg, hogy időben beépüljön a megfelelő szájápolási rutin a napirendbe.

Sajnos szinte népbetegségnek számít a fogszuvasodás már a gyerekek között is, s ennek megelőzéséért mi szülők sokat tehetünk.

A szakemberek szerint a probléma ott kezdődik, hogy nekünk felnőtteknek sincs meg a rendszeres fogápolási rutin, hiszen reggelenként sietünk, esténként fáradtak vagyunk, nincs energiánk arra, hogy megmutassuk a gyermekünknek, hogyan kellene alaposan tisztítani, ápolni a fogacskáit, pedig a prevenció itt kezdődik, illetve ott, hogy ellenőrizzük a gyermekünket fogmosás közben, legalább 8-9 éves koráig.

Hasznos trükk, ha veszünk egy homokórát, így a gyermek maga is tudja ellenőrizni, hogy elegendő ideig tartott-e a fogmosás.

A fogkefecserét se felejtsük el, 2-3 havonta fontos cserélni a szétálló sörtéjű keféket.

A kicsik a fenti tanácsok betartásával nem fognak félelemmel gondolni a fogorvosra és a reggeli-esti rutin részévé válik az a természetes folyamat, ami a fogmosás. Így kapunk hálából ragyogó, hófehér és egészséges fogsorú mosolyokat gyermekeinktől.

Kenguruzás: amikor a test közelsége életet ment

A koraszülött babák ellátása az orvostudomány egyik legérzékenyebb területe, ahol minden apró döntés hosszú távú következményekkel járhat. Magyarországon is minden tizedik gyermek idő előtt érkezik a világra, és ilyenkor nemcsak az életben maradás esélye, hanem a későbbi fejlődés minősége is azon múlhat, milyen gondoskodást kap az első napokban, hetekben.

Gyerekzsúrra partifalatok: vidám és finom ételek kicsiknek

A gyerekzsúr egyik legfontosabb része a játék mellett természetesen az étel. A kicsik számára olyan falatokra van szükség, amelyek könnyen kézbe vehetők, nem túl maszatolósak, látványosak, és persze finomak is. A jól megválasztott partifalatok nemcsak a gyerekek kedvencei lesznek, hanem a szülők dolgát is megkönnyítik.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.