Mi értelme az életünknek? – Értelemkeresés fiatal felnőttkorban
- Dátum: 2022.09.25., 19:04
- Szabó Máté
- képek:pexels.com
- élet, értelem, fiatal, hasznos, keresés, serdülő
Életünk során minket is folyamatosan végigkísér valamikor kisebb, valamikor nagyobb figyelmet követelve a kérdés: Mi értelme van az életnek? A serdülőkor és a fiatal felnőttkor tipikus olyan szakasza az életünknek, amikor a ki vagyok én, és mit fogok csinálni kérdés központi témává válik bennünk.

Az élet értelmének keresésébe beletartozik, hogy megértjük kik vagyunk, miért vagyunk a földön, milyen céljaink vannak és elsajátítjuk azt az érzést, hogy van értelme az életünknek. Beletartozik az is, hogy megkeressük a helyünket a „nagy egészben”, legyen ez a természet, a munkahely, az iskola vagy az egész társadalom. Azonban az értelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy az életünket jelentőségteljesnek, értékesnek és célorientáltnak érezzük.
Az alapvető lényeg abban rejlik, hogy meg tudjuk határozni kik vagyunk és hogyan vesszük ki a részünk „a nagy egészből” – legyen az a természet, társadalom, vallás, munka, vagy egy személyes cél –. Ha értelmesen éljük az életünket, több pozitív érzelmet élünk át, nagyobb az életenergiánk, magasabb az önértékelésünk, és kevesebb egészséget veszélyeztető szokást alakítunk ki. Az élet értelmének keresése másrészt egy folyamat is, amely arra vonatkozik, hogy hogyan válhat értelmessé és önmagunk számára örömtelivé az életünk. Próbálgatjuk magunkat hol, hogyan, mivel és kivel válhatunk teljessé. Ez nem más, mint a partner, a hivatás, a lakóhely, a vallás és más értékrendjeink kiválasztása és kipróbálása. A folyamatnak pedig része a kudarc és a változás is.
A fiatal felnőttkor legtöbbször egy teljesen új szakasz

A fiatal felnőttkor a 20-as évek elejétől annak közepéig, vagy végéig tart. Ez az új életszakasz azért alakult ki, mert az iparosodott országokban a körülmények változása miatt tovább tart a fiatalok magánéleti és a szakmai keresgélése, így a felnőtt szerepek (például a szülővé válás, a házasságkötés) iránt való elköteleződés is kitolódik.
Aki már a 20-as évei legvégén, vagy a 30-as évei legelején van, biztosan fel tudja idézni, hogy hogyan teltek az egyetemi vagy a munkahelyen eltöltött első évei, vagy esetleg az amikor különvált a szüleitől. Ezt az időszakot pedig a nagyfokú szabadság, valamint az önállóságra való vágy, és emellé a nagymértékű szorongás is jellemzi. Az ember életében ez az időszak sokszor egyfajta megtorpanás, itt már leginkább dolgozni kell, felelősséget vállalni a tettekért, intézni és legalább valamilyen mértékben segíteni a háztartást, azonban még a felnőttkor összes terhe nem nyomja a vállunkat, ezáltal lehetőség van akár utazásra, több szórakozásra és legtöbbször a család segítségére is lehet számítani.

A készülődő felnőttkor tehát az identitásváltás és a különböző életutak, irányok feltárásának korszaka. A fő kérdés ilyenkor az: Kik vagyunk és hogyan tudunk értelmes életet élni, avagy mi az életünk értelme? Az út- és identitáskeresés pedig szükséges ahhoz, hogy értelmet keressünk a világban, mert ennek hiányában önmagunkat sem tudjuk megérteni.
A fiatalkornak, de még a felnőttkornak is része az élet értelmének keresése. Maga az útkeresés pedig szintén hatással van a személyiségünkre, azonban az, hogy ez egy nyitottabb vagy zárkózottabb személyiséget eredményez az összes többi befolyásoló tényezőtől is függ. Azonban minél hamarabb tudjuk magunkról, kik vagyunk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy úgy érezzük, értelmes életet élünk. Az, hogy egy ember mikor és hogyan éli meg a különböző változásokat rengeteg mindentől függ, itt nincsenek konkrét évszámok. Ritka esetekben pedig egészen szélsőséges példákat is hoz az élet.

Az értelem keresése valójában önismeret
Az élet értelmének keresése együtt jár azzal, hogy felül kell vizsgálni azt a jelentésrendszert és értékrendszert, amelyet a szülőktől kaptunk. A fiatalkornak pedig az a lényege, hogy kialakítsa kik vagyunk és meghatározzák azokat az értékeket és meggyőződéseket, amelyeknek az életünk nagy részét szenteljük (amely aztán szintén változhat az évek alatt). Ez a keresés pedig pozitív módon fogható fel, hiszen lehetőséget nyújt az élettapasztalatok gyűjtésére és az önismeret mélyülésére még a végleges döntések meghozatala előtt.
Összességében bármikor is végezzük, az élet értelmének keresése egy önismereti út, amelyet mindenki elvégez az élete folyamán. Ez az út pedig legtöbbször egyet jelent az önállósodással, valamint azzal, hogy a belső tulajdonságaink is változnak. Bár különbözünk abban, hogy mikor és abban is, hogy miben találjuk meg az élet értelmét, az biztos, hogy az értelmes élet keresése és főleg kialakítása testileg-lelkileg pozitív hatással van ránk.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?