Menü

Mi értelme az életünknek? – Értelemkeresés fiatal felnőttkorban

Életünk során minket is folyamatosan végigkísér valamikor kisebb, valamikor nagyobb figyelmet követelve a kérdés: Mi értelme van az életnek? A serdülőkor és a fiatal felnőttkor tipikus olyan szakasza az életünknek, amikor a ki vagyok én, és mit fogok csinálni kérdés központi témává válik bennünk.

Az élet értelmének keresésébe beletartozik, hogy megértjük kik vagyunk, miért vagyunk a földön, milyen céljaink vannak és elsajátítjuk azt az érzést, hogy van értelme az életünknek. Beletartozik az is, hogy megkeressük a helyünket a „nagy egészben”, legyen ez a természet, a munkahely, az iskola vagy az egész társadalom. Azonban az értelem nem feltétlenül jelenti azt, hogy az életünket jelentőségteljesnek, értékesnek és célorientáltnak érezzük.

Az alapvető lényeg abban rejlik, hogy meg tudjuk határozni kik vagyunk és hogyan vesszük ki a részünk „a nagy egészből” – legyen az a természet, társadalom, vallás, munka, vagy egy személyes cél –. Ha értelmesen éljük az életünket, több pozitív érzelmet élünk át, nagyobb az életenergiánk, magasabb az önértékelésünk, és kevesebb egészséget veszélyeztető szokást alakítunk ki. Az élet értelmének keresése másrészt egy folyamat is, amely arra vonatkozik, hogy hogyan válhat értelmessé és önmagunk számára örömtelivé az életünk. Próbálgatjuk magunkat hol, hogyan, mivel és kivel válhatunk teljessé. Ez nem más, mint a partner, a hivatás, a lakóhely, a vallás és más értékrendjeink kiválasztása és kipróbálása. A folyamatnak pedig része a kudarc és a változás is.

A fiatal felnőttkor legtöbbször egy teljesen új szakasz

A fiatal felnőttkor a 20-as évek elejétől annak közepéig, vagy végéig tart. Ez az új életszakasz azért alakult ki, mert az iparosodott országokban a körülmények változása miatt tovább tart a fiatalok magánéleti és a szakmai keresgélése, így a felnőtt szerepek (például a szülővé válás, a házasságkötés) iránt való elköteleződés is kitolódik.

Aki már a 20-as évei legvégén, vagy a 30-as évei legelején van, biztosan fel tudja idézni, hogy hogyan teltek az egyetemi vagy a munkahelyen eltöltött első évei, vagy esetleg az amikor különvált a szüleitől. Ezt az időszakot pedig a nagyfokú szabadság, valamint az önállóságra való vágy, és emellé a nagymértékű szorongás is jellemzi. Az ember életében ez az időszak sokszor egyfajta megtorpanás, itt már leginkább dolgozni kell, felelősséget vállalni a tettekért, intézni és legalább valamilyen mértékben segíteni a háztartást, azonban még a felnőttkor összes terhe nem nyomja a vállunkat, ezáltal lehetőség van akár utazásra, több szórakozásra és legtöbbször a család segítségére is lehet számítani.

A készülődő felnőttkor tehát az identitásváltás és a különböző életutak, irányok feltárásának korszaka. A fő kérdés ilyenkor az: Kik vagyunk és hogyan tudunk értelmes életet élni, avagy mi az életünk értelme? Az út- és identitáskeresés pedig szükséges ahhoz, hogy értelmet keressünk a világban, mert ennek hiányában önmagunkat sem tudjuk megérteni.

A fiatalkornak, de még a felnőttkornak is része az élet értelmének keresése. Maga az útkeresés pedig szintén hatással van a személyiségünkre, azonban az, hogy ez egy nyitottabb vagy zárkózottabb személyiséget eredményez az összes többi befolyásoló tényezőtől is függ. Azonban minél hamarabb tudjuk magunkról, kik vagyunk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy úgy érezzük, értelmes életet élünk. Az, hogy egy ember mikor és hogyan éli meg a különböző változásokat rengeteg mindentől függ, itt nincsenek konkrét évszámok. Ritka esetekben pedig egészen szélsőséges példákat is hoz az élet.

Az értelem keresése valójában önismeret

Az élet értelmének keresése együtt jár azzal, hogy felül kell vizsgálni azt a jelentésrendszert és értékrendszert, amelyet a szülőktől kaptunk. A fiatalkornak pedig az a lényege, hogy kialakítsa kik vagyunk és meghatározzák azokat az értékeket és meggyőződéseket, amelyeknek az életünk nagy részét szenteljük (amely aztán szintén változhat az évek alatt). Ez a keresés pedig pozitív módon fogható fel, hiszen lehetőséget nyújt az élettapasztalatok gyűjtésére és az önismeret mélyülésére még a végleges döntések meghozatala előtt.

Összességében bármikor is végezzük, az élet értelmének keresése egy önismereti út, amelyet mindenki elvégez az élete folyamán. Ez az út pedig legtöbbször egyet jelent az önállósodással, valamint azzal, hogy a belső tulajdonságaink is változnak. Bár különbözünk abban, hogy mikor és abban is, hogy miben találjuk meg az élet értelmét, az biztos, hogy az értelmes élet keresése és főleg kialakítása testileg-lelkileg pozitív hatással van ránk.

Amikor az alkotás gyógyít

A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.

A tudatalatti lelki ereje

A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.

A csendes összhang művészete – Hogyan fejlődünk együtt a párkapcsolatban?

A modern párkapcsolatokban ma már nem elég csak együtt lenni – együtt fejlődni is kell. A kapcsolat ugyanis élő rendszer, amely folyamatosan alakul, finomodik, s vele együtt formálódunk mi magunk is. Mégis sokszor elfelejtjük, hogy a párkapcsolatunk minősége valójában a saját önismeretünk és érzelmi érettségünk tükre.

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.