Az alvás kóros állapotai

Az ember életében az alvás rendkívül fontos szerepet kap, hiszen életünk csaknem egyharmadát töltjük alvással. Azonban, ha nem tudjuk magunkat kellően kipihenni, annak a másnapi fáradtságon és mérgelődésen kívül más következményei is lehetnek.

Disszomniák

A disszomnia az alvászavarok gyakori formája, mikor a beteg idejében elalszik, viszont kora hajnalban felébred és nem tud visszaaludni. Sokszor azonban ennek az ellenkezője figyelhető meg. Ilyen esetben a beteg nehezen és későn alszik el, az ébredés viszont normális időben következik be. Az alvás mennyisége így mindkét esetben lecsökken, ami teljesítményzavarokhoz, nappali álmossághoz vezet. A nehezített elalvás már néhány alkalom után önmagát gerjesztő folyamattá válhat.

A beteg előre szorong amiatt, hogy sokáig álmatlanul fog ágyában forgolódni. Ez az öngerjesztő félelem pedig még inkább nehezíti az elalvást, a kórkép ennek köszönhetően egyre súlyosbodik. A szaknyelv ezt az állapotot pszichofiziológiai inszomniának nevezi.

Inszomniát okozhat az obstruktív alvási apnoe, amikor alvás közben a légutak időről időre elzáródnak. A betegségnek igen komoly szív- és érrendszeri következményi lehetnek.

A felső légúti ellenállás szindróma hasonló betegség, azzal a különbséggel, hogy a kórkép nőknél gyakoribb, és a légutak teljes elzáródása nem alakul ki, csak jelentős szűkülete. A betegség így enyhébb tünetekkel és szövődményekkel jár.

A Pickwick-szindróma tipikusan túlsúlyos, középkorú férfiaknál alakul ki. Ebben az esetben a betegek akár az alvási idő felét is légzés nélkül tölthetik, ezáltal a szervezet oxigénhiányos állapotba kerül. Az agyi oxigénhiány következtében a pulzusszám csökken, a vérnyomás pedig nő. Végül a beteg teljesen felébred, de történtekre legtöbbször nem emlékeznek. Ekkor kezd a légzés, a pulzus és a vérnyomás rendeződni.

A légzés nélküli szakaszok gyakran egy óra alatt ötször is ismétlődnek, ami a szervezetnek rendkívüli megterhelést jelent az élet egy olyan szakaszában (alvás), amikor a regenerálódásé lenne a főszerep.

Alvásfüggő mozgászavarok a "nyugtalan láb szindróma" (RLS - restless legs syndrome) és a "periodikus lábmozgászavar" (PLMD - periodic leg movement disorder), melyek szintén csökkentik az alvásidőt.

Az RLS-re jellemző, hogy a beteg lábaiban, legtöbbször közvetlenül lefekvés után, kellemetlen, néha fájdalmas feszülést tapasztal, mely mozgatásra átmenetileg megszűnik. Súlyosabb esetekben a tünet akár napközben is jelentkezhet. A betegség eredete nem tisztázott, öröklött hajlam és a Parkinson-kórral való kapcsolata viszont valószínűsíthető.

Hiperszomnia

Hiperszomniát, azaz nagyfokú aluszékonyságot leggyakrabban a 24 órás alvás-ébrenlét ritmus megváltozása okoz, melyet legtöbbször külső tényezők hoznak létre. A nagy utazások esetében elkerülhetetlen időzónaváltás okozza a jetlag betegséget, amely keleti irányba való utazáskor súlyosabb.

A több műszakban dolgozók szinte kivétel nélkül alvászavaroktól szenvednek, melyek sok esetben évtizedekig is eltartanak.

A kiegyensúlyozatlan életvezetés gyakran okoz alvászavarokat, melyeket emiatt külön névvel illetnek az orvostudományban. A Sunday night insomnia ("vasárnap éjjeli álmatlanság") esetében a hétvégi napokon történő késői felkelés és a délutáni alvás miatt borul fel a megszokott alvás-ébrenlét ritmus.

Vannak olyan esetek, amikor a szervezet hibás beállítódása okozza az alvással kapcsolatos problémákat. A "késleltetett alvásfázis szindróma" esetén az elalvás éjfél után következik be, a felkelés pedig a déli órákban.

A "korai alvásfázis szindróma" ennek éppen ellentéte: a beteg kora este alszik, kora hajnalban pedig már ébren van. Ezek az állapotok nagyon megnehezítik a mindennapi életbe való beilleszkedést, a hatékony munkavégzést.